Sziasztok! Egy pár ismerős hatására írtam két verset mostanában.Megosztom veletek. Bátran kritizáljatok.
Kél ,az éj mint rég
Éled a csend s halkan mereng
Az ember, ki mindig fél
Ha szemében hold fénye dereng.
Szíve dobban még
Lelkét jeges kéz szorítja
Alig telt egy hét
Az átkozott éjjel óta.
Sűrű lett akkor a vér
Mely ereiben csörgedez
Most már testében él
Farkaslélek neszez.
Harcol a lélek
Roppan a csont
A vére már méreg
A lelke meg holt
És a másik:
Sodor a sors süvítő szele
Elmém szörnyű gondolatokkal tele
Látom a múltat, érzem a jövőt
Kérem az eget: Adjatok erőt!
Nem kell a pompa, nem vonz a fény
Egy dolog maradjon csak: A remény
Békére vágyom s nyugalomra
S ne gyilkolják véreim halomra
Hit kell és mellé egy éles kard
Ezekkel átvészelem a bajt
Itt az a perc, amit már vártam
Sziklaként állok majd az árban
S mikor véget ér a harc
Nem marad, csak a sok sikoltó arc
Reményem valós lett
A család biztonságban
Viszont a béke megett
Nyugalom nincs a magányban
Nagyon azért ne húzzatok le légyszi
)
Threaded Mode
