Elhalasztott értékelés
Számot kell adnom a mindennapok
hiába folyt láncreakcióba torkolt
unalmas perceiről. Mi történt?
Semmi. Az idő idilli felén
megtorpant a cselekmény és a mélypont
az asztallapon koppant homlok
még sírni is unalmas támasztása.
Elmúlt a nyár, fárad az ősz nemsokára
befut a tél is. Szemtelen veréb
csipegeti az eb ebédjének maradék felét.
Ökörnyál csillan ahogy átvág
a kertbe csurgó fény-nyaláb
hosszán. Időtlen délutánban ringanak
a fák, s a koronában felejtett madarak.
Unatkozom. Se menni, se maradni
nem lehet. A kutyának ugatni
kell, a postás alatt nyikorgó
bicikli felveri az utcák csaholását. Rádió
üvölti a térre a napi híreket
nehéz ebéd üti agyon a delet.
Kocsi előtt megfáradt söröslovak
tapossák a kanyargó betonutak
poros szélét. Minden lépés
közelebb hozza az estét.
Vacsora mellé terített villódzó képek
zsongítják a tudatot. Árnyékba lépnek
a logika alapjai, hogy a fröccsenő víz
lemossa a nap szennyét. Testre száradt kín
gyürkőzik a habbal, feloldoz a törölt
arcba futó vér, sápadt bőr pír-festő
szusszanás után
a vetett ágy.
|
Threaded Mode
