DühöngŐ

[Andy]

Originally Posted by Tsobi

Nagyon igazad van,a társadalmi gondolkodás nagyon nincs rendben. Ennek egyik súlyos eldeformálódása az empátia hiánya. Mert ugye mind emberek vagyunk és tudjuk magunkról,hogy már csak azért sem tennénk ilyet,mert közben megsajnálnánk az állatot vagy egyebek. Viszont abba senki nem gondol bele,hogy miért csinálhatott ilyet valaki.
Azt ne mondja nekem senki,főleg ne olyanok,akiknek tényleg saját családjuk van,hogy ha a kutya egyik gyenge pillanatában szétmarcangolja a kislányom arcát,a kisbabámat megöli vagy csak letépi a fiam kezét,akkor nem addig ütöm,amíg mozog. Ha pedig kicsit jobban rámszáll a vörös köd -megjegyzem rám egyáltalán nem jellemző- ,akkor akár fel is akasztom,talán meg is nyúzom.

Kiemelném,hogy maximálisan állatbarát ember vagyok,aki ismer,az tudja. De az ilyen borzalmas dolgok nem tudni mit hoznának ki akármelyikünkből..

Igen, ebből a megközelítésből lehet, hogy igazad van.
De, én akkor is úgy gondolom, hogy ha a kutya emberre támad, ott az ember a felelős és nem a vétlen állat. A kutya nem akármilyen veszélyes fegyver tud lenni, még a legkisebb is. És azért tartom felelősnek továbbra is az embert, mert tőle függ, hogy az a kutya barát vagy ellenség. És azzal, hogy mondjuk valaki a kutyáját nem megfelelően tartja és neveli, ami esetleges tragédiához vezethet, hiába lesz megtorolva a kutyán, attól az az ember? aki ezt hozta ki a kutyájából, ő nyugodtan teszi ezt egy következő kutyával. És esetleges újabb tragédia okozója lesz. A kutya reakció csak egy okozat. Ilyen tragédiákról sokat tudok, mint volt tapasztalt kutyakiképző, illetve kutyatartó. Egyébként mindig dobermannom volt, és büszke voltam arra, hogy bárkinek a kezébe adom a pórázát, játszott bárkivel, soha nem volt gond egyikkel se és nagyon kedvelték mind a kettőt. A dobermannos terjesztett rémhírek ellenére.
És még egy dolog: a "legvadabb" de inkább így: a legantiszociálisabb kutyát is vissza lehet szelídíteni, hogy soha többet ne legyen a viselkedésével gond.
Az egyik dobermannom ilyen volt, és nem volt vele gond, miután az úgynevezett gazdájától el lett véve, és szeretve tanítva lett. Igaz sok idő.
Én továbbra is az emberi tényezőt emelném ki, ahol a gondot látom. Mert csak az okozat megszüntetésével az ok ott marad. De az indulatok is tudom, és indulatból hideg fejjel gondolkodni nem lehet. De nem biztos, hogy a probléma gyökerét oldja meg.