Az érzelmek völgye
Éjjel az érzelmek völgyében jártam,
Szerelemtől duzzadó almát láttam.
Mellette észtől dagadó körte hevert,
A szél az érzelmek viharába kevert.
Egy könnyező fűzfa jött szembe velem,
Az összes bánatát elsírta nekem.
Az ágai közt egy mókus szaladgált,
Ki még soha nem látott ekkora almát.
Leugrott,hogy megnézze közelebbről,
És a körtét is észrevette egyből.
Így hamar a bőség zavarába került,
Sokáig tartó gondolkozásba merült.
Mivel dönteni egyedül nem tudott,
Megkérdezte a nyulat,ki ott futott.
Ész nélkül semmire nem mész az életben,
Mondta a nyúl és elnyelte a végtelen.
Arra cammogott a nagy.barna medve
Fontos,mindenkinek legyen szerelme.
Mondta a medve és eltűnt a fák között,
A harmatos hajnal mély titkokat őrzött.
Reggelre a mókus is döntést hozott,
Hatalmas nagy meglepetést okozott.
S,ha hajnalban a csendre figyelsz erősen,
Hallhatod mit súgott akkor az erdőben ...
2008-02-08
__________________
„A nemzetvédő katona, a nemzettartó paraszt, a nemzetépítő munkás, a nemzetvezető értelmiségi, a nemzetmegtartó nő és a nemzet halhatatlanságának záloga, a magyar ifjúság hitvallása:
Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!”
„Extra Hungariam non est vita ; si est vita, non est vita.”
|
Threaded Mode
