Lélekszerelem
Lélekszerelem … Elmerültem éppen
álom s ébrenlét között,
agymba kékfényű
félhomály költözött.
Még felfogtam a szellő
táncát a függönyön,
s éreztem, ahogy a Tavasz
végigsiklik a bőrömön.
Téboly s valóság
határán félúton,
felvillant egy emlék,
s belépett az ablakon.
Mosolyod elindult,
s virágokat szórt Rám,
Kezed érintésén
tovatünt a magány.
Szemed forró tüzét
lelkembe olvasztva
vágytam Veled égni
hamuvá porladva.
Homályos hajnalon
keresem arcodat,
kezem örökké
csak utánad kutat…
Mégsem fonom köréd
szerelmesen karom,
csókjaid sem érzem
remegő ajkamon…
… Anyagtalan éter
miből alkottalak,
egy árnyék a falon,
egy foszlány, egy gondolat…
Csak a lelkemben élsz,
csak álmomban szeretsz…
Éber létpercekben
tűnik a képzelet.
Eltompulva várlak
álom s valóság között,
két világ határán
anyaglétünk fölött.
Várom, hogy megtalálj
túl az érzékeken,
kereslek örökké
messze az éteren…
__________________
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szerettünk azt nem feledjük el.
|
Threaded Mode
