Szavak ereje csapódik a pofámba,
Érzem, le kell lépnem, már ma.
Kitagadott lettem,
Senkinek sem kellő.
Más már a korparancs.
Légy udvarias, kedves, megértő?
Ingerült, támadó, fekélylő?
Kimondom fájdalmam ha csak jő,
El nem fojtom, mert csak nő.
Vagy ragadjak szikét?
Metszek mély sebet?
Fojtsam világ iránti dühöm húsomba?
Most vérem törlöm pólómba...
Kérdés már nem jön.
Válaszra nem méltat Ő.
Pusztulj, ha pusztulni akarsz,
Hisz léted, nekem csak kín.
Rágyújtok egy dekkre,
Tüdőm nagyot szív.
Kaparó érzet tudatja velem,
Még élek.
De miért is???
|
Threaded Mode
