Bocs fiúk, hogy offolok, de ezt a horogkereszt dolgot tisztába tenném

Szúrja a szemem.
"A szvasztika egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai derékszögben, vagy az óramutató járása szerint, netán azzal ellentétes irányba hajlanak. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt. A magyar népművészetben is előfordult. Legtöbbször úgy helyezték el, hogy a vonalak vízszintesen és függőlegesen legyenek, bár néha 45 fokkal elforgatva is használják; a hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé."
"Nemzetiszocialista jelkép
A Harmadik Birodalom és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt zászlajaArányok: 3:5Mérete: 60 x 100Kör kerülete: 45Karok hossza: 6
A Harmadik Birodalom és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt zászlaja
Arányok: 3:5
Mérete: 60 x 100
Kör kerülete: 45
Karok hossza: 6
Curtiss Export Hawk II (Lengyel Repülés Múzeuma)
Curtiss Export Hawk II (Lengyel Repülés Múzeuma)
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy NSDAP) hivatalosan 1920-ban fogadta el jelképének a szvasztikát vagy horogkeresztet (németül Hakenkreuz). Ez szerepelt a párt zászlaján, címerén és a karszalagokon is. Már ezt megelőzően is használták nem hivatalos formában az NSDAP-ban illetve elődjében a Német Munkáspártban (Deutsche Arbeiterpartei vagy DAP).
Adolf Hitler a Mein Kampfban így írt:
Magam hosszú kísérletezés után leszögeztem a végleges alakot: egy vörös alapú zászlót, benne fehér kör alakú mezővel, a közepén fekete horogkereszttel. Hosszas tanulmányozás után megtaláltam a helyes arányt is a zászló, a korong, valamint a horogkereszt alakja, vastagsága és nagysága között. Emellett maradtunk.
(A hivatalosan „fekete-ezüst-vörös” színek az Északnémet Szövetség (1867-1871), majd a Német Császárság (1871-1918) zászlajának színei voltak.)
A nemzetiszocialista ideológusok számára a horogkereszt a német nép árja kulturális hátterét jelenítette meg, számukra ez a nap és a szabadság jele volt. Az árja bevándorlás-elmélet egy sajátos nordikus változata szerint azt tartották, hogy Észak-India korai árja törzsei valójában fehérek voltak. Így indokoltnak találták az védikus hagyományban használt jelképüket, a szvasztikát átvenni és magának „árja faj” jelképeként felhasználni. A szvasztika mint az árja faj jelképe már a 19. században megjelent Emilie Burnouf régész és orientalista műveiben. Több más íróhoz hasonlóan, Guido von List nacionalista költő is árja jelképnek – a vér tisztaságát jelképezőnek – tartotta. Az ő nyomán a német népi (völkisch) mozgalmak egyre inkább a német nemzeti tudat, a német nacionalizmus szimbólumaként kezdték felhasználni."