Hollószárnyak

[aúú]

Visszatérek a lányhoz, vagy legalábbis oda ahol volt és lerogyok. Nem is mozdulok onnan és a már sokszor hallot nyelven próbálom szólongatni, hátha csak káprázat volt az egész.
Az úrnő melléd térdel, és átölel, próbál erősnek látszani, de látod, hogy könnyek folynak végig az arcán, és épphogy vissza tudja tartani a zokogást.

[Chris]

Originally Posted by Pettyes

... ez a gyerek...

A lányt miután elhozták a nemestől, ugyan azokba a ruhákba öltöztették a nagyúrék, mint a fiút. Fiú ruhákban a lány kisértetiesen hasonlít az "előző" gyerekre. Valószínűnek tartod, hogy nem két gyerekről van szó. hanem egyről.

[VérGyöngyTyúk Z]

Kissé hátrébb lépek, nem akarok senkit a gyászában zavarni, de hallkan odasúgok Alysium-nak:
-Te engem egy dolog most eléggé idegesít és mivel a Nagyúr-ral voltál tán tudod a választ. Nem egy kisfiú volt eddig velünk? Vagy már a szemem annyira rossz, hogy ijesmiket halucinálok? Vagy mi történt egyáltalán?

[Pettyes]

Miután megvizsgáltam és "úgy látszik", hogy a gyerek hamvai is ott van úgy döntök, hogy az éppen a kupac fölé tornyosuló párt hagyom és nem zavarom bánatuk kitöltésében. Felállok, eltávolodom kissé és egy halk imát mormolok a gyerek felé, bár mivel a hasonlóság elég nagy volt nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a gyerek nem él.
Ezután gyors körbepillantást veszek, váltott látással is, majd szólok halkan a többieknek,k hogy megpróbálok a belátható részeken nem túl távol egy kicsit körbenézni, hátha...
Nem találsz semmi különöset.

[Pettyes]

Gren felé:
- Nos valóban igazad van, vele voltam, de a tárgyalások során nem lehettem jelen, amikor avval tárgyalt, akik elrabolták a gyereket, pontosabban jelen voltam, de ugye nem beszéltek, szellemnyelven kommunikáltak, vagy éppen azt a nyelvet használták, amit nem értek.
Ezután, mikor a gyermeket elhoztuk már Te is jelen voltál, így annyit láttam én is, mint amennyit Te - válaszolom Grennek.
- Bár ha ugyanarról a gyermekről van szó, hisz a hasonlóság kísérteties, én nem vagyok biztos benne, hogy esetlegesen nem él, talán sikerült elteleportálnia, ahogy azt régen tudta.
Ezután megyek körbenézni.

[VérGyöngyTyúk Z]

Alysium: épp visszafelé tartasz a sikertelen keresgélésből, amikor hirtelen rosszul leszel: az izmaidat görcs rántja valami és alig kapsz levegőt.

Gren, Farkas: Alysium épp visszafelé tart hozzátok az úton, mikor hirtelen összegörnyed, majd összeesik.

Felkapom a lábamnak támasztott bárdom és a látásom váltogatva körbekémlelek, közben óvatosan a Nagyúr-ék felé lépkedek kissé meggörnyedve.
-Vigyázat! Fedezékbe és figyeljj! - kiáltom a többiek felé, mert nem tudom még, hogy mi van Alysium-mal. Vagy valami varázs, vagy csak nem cserélődött el és a "szokott" formáját hozza.
Ha nem látok támadókat akkor óvatosan a lábam elé is nézve (nehogy valami csapda legyen előttem) közelebb megyek az elfhez és próbálom megnézni mi lehet a baja.
Parancsodra a többiek fedezékbe vonulnak, csak az úrnő és a nagyúr nem mozdul a hamukupac mellől, úgy sejted bánatukon át el sem jutott hozzájuk a figyelmeztetés.
Egyik látásoddal sem látsz támadókat, furcsa zajokra sem leszel figyelmes. Míg az elfhez osonsz egyetlen csapdába sem botlasz. Alysiumhoz érve azt látod, hogy nincs eszméleténél, de semmilyen külsérelmi nyom nem látszik rajta.

[Massza Rex]

Míg Gren Alysuimot vizsgálja körbe körbe figyelek és magamba kesergek.
Nem látsz semmi gyanúsat a környéken.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mielőtt hozzáérnék Alysium-hoz, gondosan megnézem a ruháját, arcát is, hátha van valami nyom, aztán óvatosan a hátára fordítom, hogy lássam a hasát is. (váltok a látásomon párszor, hátha parázs van a belsejében, vagy lázas).
Közben magamban részben imát dörmögök részben - a hangsúly alapján- káromkodok.
Sem a ruháján, sem az arcán nem látsz semmi különöset. Ha nem láttad volna, ahogy összesik, most azt hihetnéd, hogy alszik.
Hőlátással nemhogy lázasnak tűnik, épp ellenkezőleg, olyan, mintha lassan is de csökkenne a hőmérséklete.

[aúú]

Én egy idő után felemelkedem, szememben jól látható a fájdalom, kezembe veszem a ládát, majd elindulok visszafelé a városba. Ott vissza a fogadóba, majd 3 napig nem jövök ki. Az elfre rá sem pillantok.

[VérGyöngyTyúk Z]

-Hát ezzel meg mi lehet? - morgok - aztán szólok a többieknek, hogy mit látok Alysium testén és megkérdem tudnak-e valmit csinálni vele.
Az úrnő nem figyel rád. Hyas oda megy, és megvizsgálja az elfet:
- Talán valami méreg lehet. Más nem jut eszembe, ami ilyen hirtelen hatna - vonja meg a vállát - De hogy hol és ki mérgezhette meg, és mivel, nem tudom. Minden esetre itt nem hagyhatjuk. A város nincs messze...

Mikor a Nagyúr megindul visszafelé előbb kérdőn pillantok utánna, aztán megnézem a batár használható maradt-e. Nem kimondottan. Gurulni talán még gurul, bár a kerekei is megégtek, s nem lehet tudni meddig bírják. A tetje is megégett elég rendesen. Ha igen, akkor a lovakat átnézem képesek lennének-e húzni a batárt. A batárt húzó lovak elszaladtak, és nem jöttek vissza, a többi még megvan. Ha véleményem szerint igen akkor összeeszkábálok a málhában lévő kötelekből, megmaradt lószerszámokból valamiféle hámot és a lovakat (a pónim kivételével) bekötöm a batár elé és lassan megindítom a kocsit visszafelé. A Nagyúr-tól megkérdem beül-e ha nem akkor bepakolom az elfet (Farkas segítségével) meg a cuccunkat amik a vezetéklovakon voltak.