Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Bár furcsálom a történéseket, de egy szóval sem említem a Nagyúréknak. Valamelyest hozzászokom lassan, hogy nem mindig érzthetőek számomra a dolgai.
amíg a fogadóban vagyunk megszervezem az őrséget (1 fő mindig ébren a folyosón a Nagyúr ajtajától nem messze, figyelve mindenre) és próbálom magam felkészíteni a továbbiakra. Mikor nem vagyok őrségben akkor pihenek, gyakorlok és gyakran ellenőrzöm a lovakat is, megfelelően kipihenjék magukat. Napi 1-2 órát a fogadó udvarán (ha van) futtatom a lovakat és gondosan ellenőrzöm a felszerelésünket (köztük a lovak patkóit, szerszámaikat stb). A lehető legjobb formámban akarok lenni mikor elindulunk. Aki esetleg figyel észreveheti, hogy a lovak gondozása közben gyakran mormogok magamban és a szobámban is sokat imádkozom gyakorlás és pihenés közben.

[Massza Rex]

Hah, Bajnoknak való feladat ez. Alaposan szemmel tartom Vyliát, jól kipihenem magam, nagyokat alszom, közepesen edzem, rendszeresen étkezem, no meg persze vigyázok a Nagyúrra. stb.

Többeiktől (Gren, Hyas, Alysium) érdeklődöm, hogy mi van az úrnővel, meg a lurkájával, meg hogy mikor lesz az indulás.

Egy közös kajálásnál kicsit megfaggatom a hosszúfülű cimbit, mi történt vele, még mi magunkat és lovainkat sem kímélve hajtottuk a vadat.

[Pettyes]

Amikor belépünk a pincébe és meglátom Alysát magamban öröm árad szét, ám hűvössége láttán örömöm lelóhad, mindenkit üdvözlök, a pap és a papnő felé némi mosolyt mutatva, de láthatóan nem megy. Alysát is üdvözlöm - és bár legszívesebben odamennék hozzá, nem teszem - bár nem várok tőle reakciót. A küldetés alatt igyekszem a feladatom elvégezni, bár kissé szétszórt vagyok, de igyekszem mindig összeszedni magam.

A hátra lévő 2 napban szinte használhatatlan vagyok, azon kívül, hogyha őködni kell, leginkább távol vagyok mindenkitől, lent a tengerpartot koptatom Foltossal. Látszólag senki és semmi nem érdekel, alig eszem.

Farkas kérdésére, röviden és tömören válaszolok, miután hosszas gondolkodásnak tűnő révedésemből visszatérek:
- Hát hozzátok képest azt hiszem semmit, mindössze csak a lábam lógattam, majd Gren felé pillantok és folytatom, azt hiszem talán ezért nem kerültem komolyabb veszélybe - a modatok hűvössek, utána inkább egyedül vagyok, csak akkor veszem rá magam a dolgokra, ha éppen valamit kell tenni, például az őrködés, többet vállalok az őrködésből terelve gondolataimat.

[VérGyöngyTyúk Z]

Alysium szavaira kissé elmosolyodom, majd felé emelintem a (ezúttal, mivel szolgálatba megyek, csak kútvízzel teli) korsómat:
-Akkor lehet, hogy mostanól vigyáznod kell magadra. Elvégre megint együtt vagyunk. - magam elé a korsóba még mormogok eléggé jól hallhatóan: "Egy elf akinek egy törpe a balszerencse talizmánja, hehe.. ezen még századokig fognak neveti a tárnákban.."

[Chris]

Az úrnő, két férfi kíséretében megérkezik a fogadóhoz. A kísérők megvárják, míg az úrnő bemegy az épületbe, majd távoznak. Az úrnőnek láthatóan nincs baja, de fárdtnak, és elgyötörtnek tűnik. A fogadóban rögtön a nagyúr szobája felé veszi az irányt, majd ételt hozat magának. A nap folyamán nem kerül elő a szobából.
Ezen a napon Hyas elmegy batárt venni, mivel a régi kiégett.

Másnap későn ébredtek, és némi készülődés után útnak indultok. A batárban szokás szerint a nagyúr, a gyermek, és az úrnő ül.
Ki hol helyezkedik el?

[Pettyes]

Hátul haladok a batár mögött. Igyekszem fedezni és figyelni a magunk mögött hagyott tájat, időnként lemaradok 8-10 ló távolságnyira, kicsit alaposabban körbenézni, hátha van valami gyanús.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az Úrnőt köszöntöm, mikor megjön és bocsánatát kérem, amiért nem sikerült kiszabadítanunk.
Az induláskor a batár bakjára kapaszkodom fel (ha nem ül senki a hajtó mellett, Hyas hajtja a kocsit) és a fegyvereim készen tartva (kétkezes a lábaim közt, harcra készen, a rablóktól szerzett láncing mellettem a bakra terítve.) főleg előre és balra oldalt figyelek. Stancil-t megkérem, hogy a batár hátulján ülve jobbra és hátra figyeljen.
A batárhúzó lovakon kívül megmaradt "szerzemény" lovakra elsősorban élelmet pakolok. Szürkesörényre a cuccom nagy része kerül. A lovakat hosszú vezetőpányván a batár mögé kötöm.