Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Úgy teszek, ahogy Tömzsipöröly mondta és kimegyek vele a szabadba. Jól esik friss levegőt szívni, újra mély levegőket szippantok a tündőmbe, hogy kitisztuljon, illetve figyelek arra mikor kell a földre zuhanni.
Az udvaron féltucatnyi elszenesedett holtestet és egy csapatnyi rémülten nézelődő szolgát találtok. A fogadó falán koromfoltok mutatják hol akartak valakik felkapaszkodni az ablakokhoz. Az istálló teteje parázslik, de az oltással senki nem foglalkozik. A törpe méricskéli egy datrabig a tetőt, majd erőteljes kiabálással hét rabot parancsol magához és visszarohantok a holmikért az istállóba.
A két batárt és a lovakat sikerül kivonszolnotok az udvarra, az időközben egyre jobban égő tető alól. Rabok és szolgálók oltják már a lángokat. Ryel-Delorach "családi" kísérői közül hárman is kijönnek és gyors parancsokkal irányítani kezdik az oltást. Nektek és két helyi rabnak a kocsik felkészítésére adnak parancsot, majd ketten lóra pattannak és kivágtatnak a fogadó udvaráról.

Ryel-Delorach:
Az ablakon a hajnal fénye mellett a halódó tüz villogása is belátszik mikor felkelsz. Az ajtód előtt Feran álldogál bebocsátásra várva, két szolgáló kíséretében.