Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

Én szellem nyelven elköszönök mindenkitől és sok sikert kívánok az átkeléshez, valamint reményemet fejezem ki, hogy minél hamarabb találkozunk újra a túloldalon.
Feran-ék viszontkívánságaikat küldik, majd megszakítják a kapcsolatot. A hajó a nap további részét a kikötőben tölti, majd másnap reggel az apályjal távozik a kikötőből. A hajósoknak láthatóan jó érzés, hogy a hajón maradtál és többször hívnak, hogy szórakozásaikon osztozz velük. (horgászat, kártyapartik, kockajáték és ügyességi versenykék)
A kapitány délnek vezeti a hajót és mint mondja, két kissebb faluban tesznek ki és vesznek fel árut, majd újból észak erebor, ismét és utánna a közeli szigetek érintésével vissza abasziszba.
-Ereborba jó két hét múlva érünk vissza, ha jó a szél mindvégig. Aztán egy hét a szigetekig és utánna hazafelé.

[VérGyöngyTyúk Z]

Atya:
Jó fertályórával azután, hogy elfoglalod a szobádat valami fenyegető érzés lesz úrrá rajtad. Pár perc múlva felenyhül, de még órákig némi balsejtelem gyötör, mintha valamit elfelejtettél volna. Lefekszel és elég nyugtalanul alszol. Hajnalban mintha korbáccsal ébresztenének. A csontodig hatol valami kegyetlen erő és a szobán kívülről éles sikolyt hallasz.
Ryel:
Hajnaltályt ébredsz pihentető álmodból a folyosóról behallatszó sikolyra.
Dhar: Éberen alszol, kissé nyugtalanul. Valami furcsa érzés bizserget, mint a harcok előtt. ajnalban a fejeden dördülő "haangszóra" ébredsz és azonnal oldalt pördülsz. Oda ahol feküdtél olvadt acélcseppek hullanak, lángragyújtva a szalmát. Tömzsipörölyjel együtt pislogsz az előttetek ordító, lángoló ember formájú alakra. Az lassan összeesik és összetöpörödik mint a tüzre vetett szalonna. A szalma lángra kap a fekhelyeteken és a holtest körül, az orrodba az égett hús bűze szúr.

[Pettyes]

Meghökkenve nézek a lángoló alakra. Az orrfacsaró bűzt igyekszem kizárni, karommal eltakarom az orrom és azon keresztül próbálok minél kevesebbet a füstből is beszívni.
Körbenézek és valami pokróccal elkezdem oltani a lángokat.
Sikerül a szalmát eloltanotok Tömzsivel de a holtest egészen addig lángol míg csak töpörödött szenes csontok nem maradnak belőle.

Megnézem a tetőt, hogy ez azon keresztül folyt át, vagy közvetlenül velem akart tenni valamit (mellettem állt), hisz a kongás egy figyelmeztetés is lehetett akár vagy valami támadás, bár ha közelről akart volna támadni, akkor nem pszivel, hanem fegyverrel próbálkozik, ahogy tette is, ha egyáltalán támadni akart. A tető ép, csak pár koromfoltot láttsz rajta a füstön keresztül. Ahol feküdtél a padlóba fúródva még mindig izzik pár acélcsepp és a holtest kézcsontjai köré olvadt fémből arra következtetsz, hogy a támadó fegyveréből származhatnak. Affelé hajlasz, hogy valki figyelmesztetni akart a "támadással" mert különben az olvadt fém is végzett volna veled.
Értetlenül nézek Tömzsipörölyre, hátha tud magyarázatot adni erre, vagy ő is csak értetlenül áll a tények elött.
A törpe enyhén zihál, de a jelek szerint jobban viseli a füstöt, mivel alaconyabb és alig lehajolva már tiszta levegőt szívhat.
-Menjünk kifelé innen és az udvaron megvárjuk mi lesz! - javasolja

[Massza Rex]

Ellenőrzöm elmém pajzsait, kiélesítem hatodik érzékemet és fegyvert ragadok. Ezek után maradok a szobámba és elmém erejével Ferant és az Úrnőt keresem, egy-egy gondolatot (helyzet?) küldve feléjük.
A pajzsaid épek, de mintha valaki-valakik nemrég felületesen megszemlélték volna. Érzed a környéken a veszélyt, de érzed azt is, hogy nem (már nem?) rád irányul. Érzed a haldoklók felől sugárzó fájdalmat és a rémületet a túlélőkben.
Feran: -Valakik elpusztítottak egy csapat tharr hívet a fogadóban és körötte. A szolgálók közül is végeztek többekkel. Még nem stabil a helyzet. Legyen harckész, ha bármi változna.

[VérGyöngyTyúk Z]

Ki mit tesz? (nagyon belassultunk

Gil: A hajó késő délután fut ki az öbölből és a part kanyarulatait levágva a nyílt vizen tart dél felé. A második nap délelőtjén a távolban tornyosuló viharfelhők felől vitorlák tünnek fel és a tengerészek előbb érdeklődve, majd egyre izgatottabban hallgatják a kosárból lekiálltott jelentéseket. Előbb csak vitorla és árbócszámok, vitorlaleírások (3, 3, háromszög, piros csíkozás, ) majd kissé részletesebb hajóleírások hallatszanak. Aztán diadalmas rikoltás száll a szélben:
-Zászló, kettős bilincs, korbács! A félszemű hajója!
A tengerészek felbolydulnak, egyszeriben mindenki a fegyvereket markolja és vad kiáltásokkal bíztatják egymást. A katapultokhoz apró, szögekkel és valamiféle folyadékkal teli korsókat hordanak óvatosan, a tűzköpőknél sorbaállítják a tartalék hordókat.
A kapitány a kavargó emberein átvágva lép hozzád:
-Ne haragudjon uram, de ha nincs ellenére most egy kicsit más dologgal fogunk foglalkozni mint az ön utaztatása.

[aúú]

A kapitányhoz:
- Ki ez a félszemű? Valami kalóz vezér? Biztosan várható a támadás? Ha igen, akkor esetleg megelőzőtámadást indíthatok.
A kapitány a távolba mered és a keze kifehéredő bütykökkel szorítja a kardja markolatát:
Félszemű Gallim. Aszisznak mondja magát de valami mocsokban fetrengő állat. a saját családját és szülőfaluját irtotta ki és adta el rabnak, hogy felvegyék a láncbarátok testvériségébe. Azóta egyre fentebb furakodik. Hllottuk hírét, hogy időről-időre egy egy magánys hajóval elhajózik valamerre a déli partokról és két-három új hajóval tér vissza. Hát ide igyekszik. Gyanítottuk, hogy hamarost újra eltűnik hónapokra, elvégre magam is résztvettem a csatában mikor féltucat hajójából egy csónakra sem elég uszadékfa maradt, de arra nem igazán gondoltunk, hogy toron felé hajózik. - rád pillant, a szemében a harci láz és a bosszúvágy keveredik - Egyeztess Illemath-al (az antoh pap) hamarost kezdi ő is a műsort. Rendes rész jár neked a zsákmányból, éppúgy mint neki.

[Pettyes]

Úgy teszek, ahogy Tömzsipöröly mondta és kimegyek vele a szabadba. Jól esik friss levegőt szívni, újra mély levegőket szippantok a tündőmbe, hogy kitisztuljon, illetve figyelek arra mikor kell a földre zuhanni.
Az udvaron féltucatnyi elszenesedett holtestet és egy csapatnyi rémülten nézelődő szolgát találtok. A fogadó falán koromfoltok mutatják hol akartak valakik felkapaszkodni az ablakokhoz. Az istálló teteje parázslik, de az oltással senki nem foglalkozik. A törpe méricskéli egy datrabig a tetőt, majd erőteljes kiabálással hét rabot parancsol magához és visszarohantok a holmikért az istállóba.
A két batárt és a lovakat sikerül kivonszolnotok az udvarra, az időközben egyre jobban égő tető alól. Rabok és szolgálók oltják már a lángokat. Ryel-Delorach "családi" kísérői közül hárman is kijönnek és gyors parancsokkal irányítani kezdik az oltást. Nektek és két helyi rabnak a kocsik felkészítésére adnak parancsot, majd ketten lóra pattannak és kivágtatnak a fogadó udvaráról.

Ryel-Delorach:
Az ablakon a hajnal fénye mellett a halódó tüz villogása is belátszik mikor felkelsz. Az ajtód előtt Feran álldogál bebocsátásra várva, két szolgáló kíséretében.

[Chris]

Rendbe szedem magam, felöltözök, megfésülködök (stb), aztán megengedem Ferannak, hogy bejöjjön. Röviden beszélek vele, majd utasítom, hogy engedje be a szolgákat. Adok egy-két utasítást a reggelimmel kapcsolatban, utána kézintéssel jelzek, hogy a szolgálók távozhatnak.
Feran kellő módon ad tiszteletet és a felszolgálásal sincs probléma. Az utasításaidat pontról-pontra követik. A reggeli bőséges, bár nem a legjobb amit valaha láttál. De látszik, hogy a fogadós mindent beleadott az előkészítésébe.

Feran rövidesen távozik és parancsokat oszt a szolgáknak és kísérőknek.
A batárok és a kíséret fertályórán belül felkészül. A két elvágtató harcos is visszatér addigra és tájékoztatják a rangidősüket és a cingár fickót. Azok Feran-t.

Atya: A hajnali riadalom után nyugtalanul pihensz és napkelte után a kísérők egyike tájékoztat az indulásról. Hamar összekészülsz, hisz szinte semmit nem pakoltál ki és bőséges reggeli után az udvarra mész ahol a kocsikat ellenőrzöd.
Dhar: Tömzsipöröllyel bepakoljátok a kocsiba az utolsó dolgokat (kivéve Ryel-Delorach szobájából a holmijait) és az élelmet is. A többi szolgától elkülönülve a kíséret harcosai mögött kuporogva várjátok az indulást. (pár titokban, pakolás közben befalt hús és kenyérdarabon kívül ma még nem ettetek)

[Pettyes]

Hátul kuporgok Tömzsipöröllyel. Időnként hallhat 1-2 halk morranást, de nem túl hangosat. Ezután rá halhatja az okát is, amiért morgok néha, hisz a gyomrom korog. A jól megszokott adag igencsak hiányzik, de még mérsékelten viselem az ételhiány tényét. Ha nem csentünk volna titokban kaját most is itt üldögélnénk kaja nélkül és persze indulásra készen. Ha az időm és a helyzet is úgy adja elgondolkodom, hogy ideje a régi önmagamat adni és élelmet szerezni. Visszagondolok azokra az időkre, amikor otthon elmentünk hosszabb utakra és próbára tettük vadászösztöneim. Amíg ilyeneken gondolkodom, addig is elvonom az éhségről a figyelmemet.
Próbáltok türelmesen várakozni, de a gyomrod egyre jobban mardossa az éhség. Mikor az udvaron található "magasabb rendűek" közül egy sincs a közeletekben Tömzsipöröly hirtelen kimarkol valamit a ruhája alól és jobb kezével lendületből a szádba tömi, baljával a magáéba nyom valamit. Meglepődésedben majdnem kiköpöd a félmaréknyi valamit, aztán halkat csikordul a fogad alatt és megérzed az ízét. Valami édes, cukros dolgot tömött a szádba ami lassan-lassan olvadozik. A gyomrod megnyugszik kissé és energiával töltődsz fel. Kishíján elneveted magad mikor lapos oldalpillantást vetsz a törpére és meglátod a fejét. Az arca percekig úgy néz ki, mint aki bekapta egy buzogány fejét és ettől begyulladtak a fogai. Szorgalmasan nyeldekel, de a dudor csak lassan "olvad" a szájában.

[aúú]

- Engem nem igazán érdekel a zsákmány, de természetesen segítek megvédeni a hajót.
A kapitány vidáman elvigyorodik:
-Remek. Ha hozott is magával varázstudót akkor sem számol kettővel nálunk!

Azzal elindulok megkeresni a papot, illetve menet közben megnézem maganak jobban is a hajókat, mindenféle érzékemet kiterjesztve (és szerencsére igencsak messzire ellátok).
Egyetlen, eléggé esetlen mozgású, evezős-vitorlás hajót látsz lassan közelebb kerülni. Jókora, doboz alakú felépítménye van, de fegyvereket nem láttsz túl sokat. Két katapultot biztosan és talán két másikat bírsz felismerni. A fedélzeten tán négy-öt tucat ember kezd nyüzsögni odaát és az evezők gyorsabban kezdik csapkodni a vizet. Láthatóan a hajó, próbál kitérni előletek és mellettetek jókora távra elhúzni, hogy szél ellenében ne követhessétek.

A papot a korlát mellett találod és épp valamiféle idézést végez. Mikor végez, a szemei hínárzőlden felvillannak és érzed ahogy valami elszakad a hajótól és sebesen távolodik.
Illemath feléd pillant, jobbjának ujjak sebesen mozognak:
-A hajón még vannak eladni kívánt rabok, egy kissebb vízelementálom már bejutott. A varázslójuk egy tharr hítű korcs. Inkább boszorkánymester, mint pap. Már készül a harcra, de még nem lépett. Ha vállalod a védelmet akkor támadok. Ügyelj a mágiatörő nyilakra és a katapultok lövedékeire. A legtöbb ártalmatlannak látszik, de csúnya dolgokat képes csinálni ha élba talál. Ha közelharcra kerül a sor, te csak a hajónkkal törődj, Téged majd velem együtt védenek.
Sekély tócsa alakul ki a lábaitok alatt és megérzed benne az erőt. Rejtőző vízelementál. Féltucat tengerész pár hordót gurít mellétek és négyen körétek állva pajzsot-kardot markolnak. A másik kettőnél jókora számszeríj, szemük máris az ellenséges hajó árbócát és felépítményét kutatja ellenséges lövészek után. Egyikük nyílvesszejétől kicsit megborzongsz, szinte érzed a vesszőről sugárzó gyűlöletet ami szerencsére nem rád irányul. Az acélhegy zölden fénylik és mintha saját szemével keresné a háromfejű hívét a túloldalon látható alakok közt.