Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Tömzsipöröly dícsérő szavai jól esnek, melyekre mosoly a válaszom, de elég szótlan vagyok. Láthatja, hogy még sem megy oly könnyen, mint ahogy elépzeltük, nehéz játszani a szerepet és a büszkeséget visszatartani, de egyenlőre megy, inkább amolyan magába roskadt nagytermetű "embert/lényt" láthat. Amikor nem kell lehajtani a fejünket, leginkább az égre tekintek és a távolt pásztázva kémlelem, mintha hiányozna az otthon. A beszélgetés elég egyoldalú velem, inkább csak hallgatom a többieket, akik beszélnek hozzám. Rövid tőmondatok hagyják csak el ajkamat, illetve követem az utasításokat.

Amikor Meríínt hallom beszélni csak figyelek, nem szabad semmi meggondolatlant tenni, ám mégis elég nehéz eltűrni azt, ahogy beszél. Amikor bemegyünk és elmondja mondandóját a fiatal lány Tömzsipörölyre nézek, mintha nem érteném, amit mond. Akár némának is hihet. Oda nyúlok az élelemért, majd visszahuppanok a földre és neki látok az étkezésnek. Látszik rajtam, hogy annak érdekében, hogy ezt a túrát sikeresen megússzuk, nem akarok ismerősöket/barátokat szerezni, nincs kedvem a beszélgetéshez sem. Miután elfogyasztom a kaját, ami a fél fogamra sem volt elég, inkább elhúzódom és pihenőt veszek, igyekszem kipihenni magam, de Tömzsipöröly szavait megfogadva éber maradok!
A nő láthatóan nem sértődik meg a viselkedéseden és Tömzsipörölyjel beszélget hallkan egy darabig. Fél füllel figyelsz csak rájuk, inkább a falon túlról beszűrődő madárdal és a szél susogása köti le a figyelmed. A nő és a törpe valamiféle helyi viszonyokról beszélnek, aztán az üres batyut felkapva, a nő távozik.
-Jó éjt és gyors ébredést - motyogja félig már alva neked Tömzsi és szinte beájul a sarokba.