Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Azt teszem, amit kell, vagyis amit feltételezek, hogy tennem kell, követem Ferant lehatott fejjel, ám így is megtudom figylen viszonylagosan a helyet, hisz a magasságom lehetővé teszi, igyekszem mindezt "láthatatlanul" tenni. Igyekzem tömzsipöröly mellett maradni, ne csináljak semmi olyat, amit nem kellene, ugyanakkor Ferran utasításait is próbálom oövetni a kellő tisztelettel.
Látható, hogy most, hogy a közepében vagyunk kicsit idegesebb és izgatottabb vagyok, de igyakszem uralkodni magamon, nehogy eláruljam magam.
A kipakolás után Tömzsipöröllyel az istálló belső zugába húzódtok. A törpe nagyot szusszan és kicsit kienged a feszültségből:
-Jól csinálod - paskolja meg a karod. - Ha továbbra is ijen szerencsénk lesz, akkor sima utat várhatunk. Csak ne kiabáljam el. Ha bárki bejön az istállóba azonnal a földre vettjük magunkat és igyekszünk nem az útjában lenni. Napnyugtakor kiállunk az udvarra és várjuk a parancsot. Meg ha adnak, akkor a napi élelmet. utánna, ha más feladatot nem kapunk estére akkor gyorsan alszunk és éberen. Napkelte előtt kelünk és felkészítjük a batárokat. Napkeltekor ismét az udvaron várunk.

Napnyugtakor az udvar sarkában álldogáltok és hasra vetitek magatokat mikor Meríín egy konyhai szolgával, aki egy vászonbatyut cipel a hátán, kijön hozzátok. Fellengzősen, a fákat nézve közli, hogy napkelte után fél órával indulni fogtok és figyelmeztet titeket a levegőbe beszélve, hogy a fal talán alacsony, de jó kutyák vannak a vidéken aztán otthagy titeket.
Egy pillanatig nem érted miért mondta, aztán ahogy jobban megnézed, a fogadót kerítő fal valóban nem okozna neked gondot, ha ki akarnál jutni.
A konyhai szolga veletek együtt hasal a földön mikor Meríín elmegy, aztán kézjelekkel gyorsan az istállóba irányít titeket. Az istálló sarkában a batyuból élelmet vesz elő:
-Látom nem bánnak veletek túl keményen. Te még új vagy? - bök rád az ujjával.
26-28 év körüli nő, munkában megkérgesedett kezekkel. Talán csinos lenne, ha kényelemben élne, de most nem látszik rajta.

[Pettyes]

Tömzsipöröly dícsérő szavai jól esnek, melyekre mosoly a válaszom, de elég szótlan vagyok. Láthatja, hogy még sem megy oly könnyen, mint ahogy elépzeltük, nehéz játszani a szerepet és a büszkeséget visszatartani, de egyenlőre megy, inkább amolyan magába roskadt nagytermetű "embert/lényt" láthat. Amikor nem kell lehajtani a fejünket, leginkább az égre tekintek és a távolt pásztázva kémlelem, mintha hiányozna az otthon. A beszélgetés elég egyoldalú velem, inkább csak hallgatom a többieket, akik beszélnek hozzám. Rövid tőmondatok hagyják csak el ajkamat, illetve követem az utasításokat.

Amikor Meríínt hallom beszélni csak figyelek, nem szabad semmi meggondolatlant tenni, ám mégis elég nehéz eltűrni azt, ahogy beszél. Amikor bemegyünk és elmondja mondandóját a fiatal lány Tömzsipörölyre nézek, mintha nem érteném, amit mond. Akár némának is hihet. Oda nyúlok az élelemért, majd visszahuppanok a földre és neki látok az étkezésnek. Látszik rajtam, hogy annak érdekében, hogy ezt a túrát sikeresen megússzuk, nem akarok ismerősöket/barátokat szerezni, nincs kedvem a beszélgetéshez sem. Miután elfogyasztom a kaját, ami a fél fogamra sem volt elég, inkább elhúzódom és pihenőt veszek, igyekszem kipihenni magam, de Tömzsipöröly szavait megfogadva éber maradok!
A nő láthatóan nem sértődik meg a viselkedéseden és Tömzsipörölyjel beszélget hallkan egy darabig. Fél füllel figyelsz csak rájuk, inkább a falon túlról beszűrődő madárdal és a szél susogása köti le a figyelmed. A nő és a törpe valamiféle helyi viszonyokról beszélnek, aztán az üres batyut felkapva, a nő távozik.
-Jó éjt és gyors ébredést - motyogja félig már alva neked Tömzsi és szinte beájul a sarokba.

[aúú]

Én szellem nyelven elköszönök mindenkitől és sok sikert kívánok az átkeléshez, valamint reményemet fejezem ki, hogy minél hamarabb találkozunk újra a túloldalon.
Feran-ék viszontkívánságaikat küldik, majd megszakítják a kapcsolatot. A hajó a nap további részét a kikötőben tölti, majd másnap reggel az apályjal távozik a kikötőből. A hajósoknak láthatóan jó érzés, hogy a hajón maradtál és többször hívnak, hogy szórakozásaikon osztozz velük. (horgászat, kártyapartik, kockajáték és ügyességi versenykék)
A kapitány délnek vezeti a hajót és mint mondja, két kissebb faluban tesznek ki és vesznek fel árut, majd újból észak erebor, ismét és utánna a közeli szigetek érintésével vissza abasziszba.
-Ereborba jó két hét múlva érünk vissza, ha jó a szél mindvégig. Aztán egy hét a szigetekig és utánna hazafelé.

[VérGyöngyTyúk Z]

Atya:
Jó fertályórával azután, hogy elfoglalod a szobádat valami fenyegető érzés lesz úrrá rajtad. Pár perc múlva felenyhül, de még órákig némi balsejtelem gyötör, mintha valamit elfelejtettél volna. Lefekszel és elég nyugtalanul alszol. Hajnalban mintha korbáccsal ébresztenének. A csontodig hatol valami kegyetlen erő és a szobán kívülről éles sikolyt hallasz.
Ryel:
Hajnaltályt ébredsz pihentető álmodból a folyosóról behallatszó sikolyra.
Dhar: Éberen alszol, kissé nyugtalanul. Valami furcsa érzés bizserget, mint a harcok előtt. ajnalban a fejeden dördülő "haangszóra" ébredsz és azonnal oldalt pördülsz. Oda ahol feküdtél olvadt acélcseppek hullanak, lángragyújtva a szalmát. Tömzsipörölyjel együtt pislogsz az előttetek ordító, lángoló ember formájú alakra. Az lassan összeesik és összetöpörödik mint a tüzre vetett szalonna. A szalma lángra kap a fekhelyeteken és a holtest körül, az orrodba az égett hús bűze szúr.

[Pettyes]

Meghökkenve nézek a lángoló alakra. Az orrfacsaró bűzt igyekszem kizárni, karommal eltakarom az orrom és azon keresztül próbálok minél kevesebbet a füstből is beszívni.
Körbenézek és valami pokróccal elkezdem oltani a lángokat.
Sikerül a szalmát eloltanotok Tömzsivel de a holtest egészen addig lángol míg csak töpörödött szenes csontok nem maradnak belőle.

Megnézem a tetőt, hogy ez azon keresztül folyt át, vagy közvetlenül velem akart tenni valamit (mellettem állt), hisz a kongás egy figyelmeztetés is lehetett akár vagy valami támadás, bár ha közelről akart volna támadni, akkor nem pszivel, hanem fegyverrel próbálkozik, ahogy tette is, ha egyáltalán támadni akart. A tető ép, csak pár koromfoltot láttsz rajta a füstön keresztül. Ahol feküdtél a padlóba fúródva még mindig izzik pár acélcsepp és a holtest kézcsontjai köré olvadt fémből arra következtetsz, hogy a támadó fegyveréből származhatnak. Affelé hajlasz, hogy valki figyelmesztetni akart a "támadással" mert különben az olvadt fém is végzett volna veled.
Értetlenül nézek Tömzsipörölyre, hátha tud magyarázatot adni erre, vagy ő is csak értetlenül áll a tények elött.
A törpe enyhén zihál, de a jelek szerint jobban viseli a füstöt, mivel alaconyabb és alig lehajolva már tiszta levegőt szívhat.
-Menjünk kifelé innen és az udvaron megvárjuk mi lesz! - javasolja

[Massza Rex]

Ellenőrzöm elmém pajzsait, kiélesítem hatodik érzékemet és fegyvert ragadok. Ezek után maradok a szobámba és elmém erejével Ferant és az Úrnőt keresem, egy-egy gondolatot (helyzet?) küldve feléjük.
A pajzsaid épek, de mintha valaki-valakik nemrég felületesen megszemlélték volna. Érzed a környéken a veszélyt, de érzed azt is, hogy nem (már nem?) rád irányul. Érzed a haldoklók felől sugárzó fájdalmat és a rémületet a túlélőkben.
Feran: -Valakik elpusztítottak egy csapat tharr hívet a fogadóban és körötte. A szolgálók közül is végeztek többekkel. Még nem stabil a helyzet. Legyen harckész, ha bármi változna.

[VérGyöngyTyúk Z]

Ki mit tesz? (nagyon belassultunk

Gil: A hajó késő délután fut ki az öbölből és a part kanyarulatait levágva a nyílt vizen tart dél felé. A második nap délelőtjén a távolban tornyosuló viharfelhők felől vitorlák tünnek fel és a tengerészek előbb érdeklődve, majd egyre izgatottabban hallgatják a kosárból lekiálltott jelentéseket. Előbb csak vitorla és árbócszámok, vitorlaleírások (3, 3, háromszög, piros csíkozás, ) majd kissé részletesebb hajóleírások hallatszanak. Aztán diadalmas rikoltás száll a szélben:
-Zászló, kettős bilincs, korbács! A félszemű hajója!
A tengerészek felbolydulnak, egyszeriben mindenki a fegyvereket markolja és vad kiáltásokkal bíztatják egymást. A katapultokhoz apró, szögekkel és valamiféle folyadékkal teli korsókat hordanak óvatosan, a tűzköpőknél sorbaállítják a tartalék hordókat.
A kapitány a kavargó emberein átvágva lép hozzád:
-Ne haragudjon uram, de ha nincs ellenére most egy kicsit más dologgal fogunk foglalkozni mint az ön utaztatása.

[aúú]

A kapitányhoz:
- Ki ez a félszemű? Valami kalóz vezér? Biztosan várható a támadás? Ha igen, akkor esetleg megelőzőtámadást indíthatok.
A kapitány a távolba mered és a keze kifehéredő bütykökkel szorítja a kardja markolatát:
Félszemű Gallim. Aszisznak mondja magát de valami mocsokban fetrengő állat. a saját családját és szülőfaluját irtotta ki és adta el rabnak, hogy felvegyék a láncbarátok testvériségébe. Azóta egyre fentebb furakodik. Hllottuk hírét, hogy időről-időre egy egy magánys hajóval elhajózik valamerre a déli partokról és két-három új hajóval tér vissza. Hát ide igyekszik. Gyanítottuk, hogy hamarost újra eltűnik hónapokra, elvégre magam is résztvettem a csatában mikor féltucat hajójából egy csónakra sem elég uszadékfa maradt, de arra nem igazán gondoltunk, hogy toron felé hajózik. - rád pillant, a szemében a harci láz és a bosszúvágy keveredik - Egyeztess Illemath-al (az antoh pap) hamarost kezdi ő is a műsort. Rendes rész jár neked a zsákmányból, éppúgy mint neki.