Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Tudomásul veszem amit Feran mondott, aztán elindulok a fogadásunkra érkezett küldöttséghez. Oda érve várom, hogy a rangidős megfelelő udvariassággal köszöntsön. Aztán én is köszöntöm őt a rangjának megfelelően, majd utasítom, hogy röviden tájékoztasson. A beszélgetés végeztével beszállok az egyik batárba, és várom, hogy induljunk.
A mólómester mély tisztelettel, illően köszönt mikor elhaladsz mellette. Feran intésére Íshar széles ívben eléd kerülve a küldöttség elé megy, az Atya pedig Meríín kíséretében hét lépéssel mögötted követ. Feran kissé oldalt, három lépésnyire mögötted lépdel, a szemei a környezetet pásztázzák.
A batárok mellett találkoztok a kísérettel, akik leszállva lovukról illően köszönenek.
A rangidős, 45-50 év körüli, cserzett arcú katona szabályos jelentést tesz és tájékoztat, hogy az érkezésetek bizonytalan időpontja miatt a kíséret többi tagja a közelben található szálláson tartózkodik, de perceken belül megérkeznek és megfelelően biztosítanak. Megfelelő formulával Feran-felé nyújt egy lepecsételt hengert és egy négyrét hajtott pergament, amin a regitor pecsétje függ:
-Az áthaladási passzusok és a regitor jókívánságai utadhoz Asszonyom. Valamint Dicsőséges Atyád üzenete.
Feran gyors pillantással végigolvassa a pergament és megvigzsgálja a hengert:
-A passzus valódi. Az üzenet is hiteles. Amint kívánod Úrnőm átadom őket.
Az első batárba szállsz. Feran meghajolva beadja neked a pergament és a hengert.

[VérGyöngyTyúk Z]

A három harcos visszaszál, a lovára és a kopjás elindul a batárok előtt. A rangidős az első batár mellett léptet, a harmadik a batárok között.
Dhar és Tömzsipöröly a hátsó batár hátulján kapaszkodnak, az Atya a hátsó, Meríín által hajtott batárban, Feran az első batár bakján, Íshar mellett.
A kikötőből kiérve hét lovas csatlakozik a menethez, kétannyi vezetéklóval. Egyiküket kivéve mindannyian harcosnak látszanak fegyvereik alapján. Az utolsó inkább valamiféle elméleti embernek tűnik. Mint valami varázsló, vagy könyvmoly.
Valamennyien tisztelettel meghajolnak a Ryel-t rejtő batár felé, majd alakzatba állnak. A kopjás mellé két másik zárkózik, az első batár másik oldalára is áll egy. A két batár között már ketten vannak. A többiek a vezetéklovakkal a második batár mögé sorolnak be.

Alig egy óra alatt elhagyjátok a várost és rátértek a dél-délkeleti útra. Kényelmes, de gyors tempóban haladtok. Több kissebb-nagyobb csapattal találkoztok akik szembe jönnek, és lehagytok néhány veletek egy irányba tartó csoportot is. A legtöbb azonnal az út szélére húzódik amint meglátnak titeket és földig hajolva várakoznak amíg elhaladtok mellettük. Két esetben nemesekkel találkoztok és a rangidős kísérők megfelelő formulával biztosítják a másik felet a békés szándékról és az úton egyforma kitérőt téve kerülitek ki egymást. Hamarosan lankás dombok közé értek és a tengert már nem látjátok. A dombokon vetés zöldel és itt-ott ligetekkel övezett házak látszanak.

[VérGyöngyTyúk Z]

Napnyugta előtt értek el egy fogadót aminek az udvarára bekanyarodik a menet. A fogadós és teljes háznépe az udvaron meghajolva vár rátok. Láthatóan a kísérőitek előkészítették az utat.
A teljes felső szint és a külön étkező a rendelkezésetekre áll, közlli a rangidősön keresztül a fogadós Feran-nal, aki továbbítja Delorach úrnő felé.
A lovakat gyorsan kifogják és elvezetik a szolgák, a katonák egy része nyomban átvizsgálja a fogadót.
Rajtatok kívül, csak hat másik vendég van, pietorok, akik kelő tisztelettel viselkednek a szobáikat is átkutatókkal szemben.

[Chris]

Utasítom a rangidős tisztet, hogy mutassa meg merre van a szobám, majd követem. Feltételezem a többiek teszik, amit kell, és nem kell külön paracsokat osztogatnom mindenkinek.
A férfi a fogadóst maga elé rendeli és úgy indultok befelé. A szobád az emelet hátrafelé néző részében van. Az ablakok a mögöttes erdőre néznek, a fogadó udvari fala felett. A jókora előtető takarja az udvart így nem zavarja a vendéget a nyüzsgő szolgák látványa.
A szoba tágas és világos, látszik rajta, hogy többnyire nemesek használhatják átutazóban. A bútorok finom kidolgozásúak és kényelmesek. A szobához tartozó külön fürdőhelyiség is kellő berendezéssel bír. Amikor belépsz, két szolga hajol földig előtted (láthatóan nem obsorok, hanem szabad emberek) és várja az utasításaidat.

A többiek ezalatt intézkednek a csomagok kipakolásáról.
Delorach szobájának ajtaja előtt az egyik kísérő harcos és Íshar cövekel le őrségbe. Feran a fogadós helyettesével egyeztet valamit. Dhar-t Tömzsipöröly maga után inti és a lószerszámokkal együtt eltünnek az istállóban.

Atya, Dhar akartok valamit tenni?

[Chris]

Utasítom a tisztet, hogy közölje a szolgákkal, hogy egy óra múlva hozzák be a vacsorámat, most pedig távozhatnak. Megvárom, hogy behozzák a csomagjaimat, utána megengedem a tisztnek is, hogy távozzon.
A szolgák hajlongva távoznak és pár perccel később valamennyi csomagod a szobában van.
a tiszt is meghajol és távozik.

[Massza Rex]

A hajónál történt incedenshez hasonlóan vagyok öltözve (páncél és a fegyver a csomagok közt, a szimbólumom pedig a kis ládikámba rejtve). Kasztomhoz illően cselekedek ott ahol kell, megadom mindenkinek a tiszteletet, akinek jár. Szótlan vagyok egyébként, amennyire feltűnés nélkül lehet nézelődök az utazás alatt. A fogadóban a nekem kijelölt helyen várakozok, hátha az Úrnőnek szüksége lenne rám. meditálok, emlékezetem polcain rendezgetem tudásom, hogy minél napra készebb legyek.
A kijelölt szobád az emelet út felöli oldalán az úrnőétől két szobányira van. Tiszta és jól berendezett. A szogálók kézségesek és várják mit óhajtasz majd esetleg vacsorára.

[Pettyes]

Azt teszem, amit kell, vagyis amit feltételezek, hogy tennem kell, követem Ferant lehatott fejjel, ám így is megtudom figylen viszonylagosan a helyet, hisz a magasságom lehetővé teszi, igyekszem mindezt "láthatatlanul" tenni. Igyekzem tömzsipöröly mellett maradni, ne csináljak semmi olyat, amit nem kellene, ugyanakkor Ferran utasításait is próbálom oövetni a kellő tisztelettel.
Látható, hogy most, hogy a közepében vagyunk kicsit idegesebb és izgatottabb vagyok, de igyakszem uralkodni magamon, nehogy eláruljam magam.
A kipakolás után Tömzsipöröllyel az istálló belső zugába húzódtok. A törpe nagyot szusszan és kicsit kienged a feszültségből:
-Jól csinálod - paskolja meg a karod. - Ha továbbra is ijen szerencsénk lesz, akkor sima utat várhatunk. Csak ne kiabáljam el. Ha bárki bejön az istállóba azonnal a földre vettjük magunkat és igyekszünk nem az útjában lenni. Napnyugtakor kiállunk az udvarra és várjuk a parancsot. Meg ha adnak, akkor a napi élelmet. utánna, ha más feladatot nem kapunk estére akkor gyorsan alszunk és éberen. Napkelte előtt kelünk és felkészítjük a batárokat. Napkeltekor ismét az udvaron várunk.

Napnyugtakor az udvar sarkában álldogáltok és hasra vetitek magatokat mikor Meríín egy konyhai szolgával, aki egy vászonbatyut cipel a hátán, kijön hozzátok. Fellengzősen, a fákat nézve közli, hogy napkelte után fél órával indulni fogtok és figyelmeztet titeket a levegőbe beszélve, hogy a fal talán alacsony, de jó kutyák vannak a vidéken aztán otthagy titeket.
Egy pillanatig nem érted miért mondta, aztán ahogy jobban megnézed, a fogadót kerítő fal valóban nem okozna neked gondot, ha ki akarnál jutni.
A konyhai szolga veletek együtt hasal a földön mikor Meríín elmegy, aztán kézjelekkel gyorsan az istállóba irányít titeket. Az istálló sarkában a batyuból élelmet vesz elő:
-Látom nem bánnak veletek túl keményen. Te még új vagy? - bök rád az ujjával.
26-28 év körüli nő, munkában megkérgesedett kezekkel. Talán csinos lenne, ha kényelemben élne, de most nem látszik rajta.

[Pettyes]

Tömzsipöröly dícsérő szavai jól esnek, melyekre mosoly a válaszom, de elég szótlan vagyok. Láthatja, hogy még sem megy oly könnyen, mint ahogy elépzeltük, nehéz játszani a szerepet és a büszkeséget visszatartani, de egyenlőre megy, inkább amolyan magába roskadt nagytermetű "embert/lényt" láthat. Amikor nem kell lehajtani a fejünket, leginkább az égre tekintek és a távolt pásztázva kémlelem, mintha hiányozna az otthon. A beszélgetés elég egyoldalú velem, inkább csak hallgatom a többieket, akik beszélnek hozzám. Rövid tőmondatok hagyják csak el ajkamat, illetve követem az utasításokat.

Amikor Meríínt hallom beszélni csak figyelek, nem szabad semmi meggondolatlant tenni, ám mégis elég nehéz eltűrni azt, ahogy beszél. Amikor bemegyünk és elmondja mondandóját a fiatal lány Tömzsipörölyre nézek, mintha nem érteném, amit mond. Akár némának is hihet. Oda nyúlok az élelemért, majd visszahuppanok a földre és neki látok az étkezésnek. Látszik rajtam, hogy annak érdekében, hogy ezt a túrát sikeresen megússzuk, nem akarok ismerősöket/barátokat szerezni, nincs kedvem a beszélgetéshez sem. Miután elfogyasztom a kaját, ami a fél fogamra sem volt elég, inkább elhúzódom és pihenőt veszek, igyekszem kipihenni magam, de Tömzsipöröly szavait megfogadva éber maradok!
A nő láthatóan nem sértődik meg a viselkedéseden és Tömzsipörölyjel beszélget hallkan egy darabig. Fél füllel figyelsz csak rájuk, inkább a falon túlról beszűrődő madárdal és a szél susogása köti le a figyelmed. A nő és a törpe valamiféle helyi viszonyokról beszélnek, aztán az üres batyut felkapva, a nő távozik.
-Jó éjt és gyors ébredést - motyogja félig már alva neked Tömzsi és szinte beájul a sarokba.

[aúú]

Én szellem nyelven elköszönök mindenkitől és sok sikert kívánok az átkeléshez, valamint reményemet fejezem ki, hogy minél hamarabb találkozunk újra a túloldalon.
Feran-ék viszontkívánságaikat küldik, majd megszakítják a kapcsolatot. A hajó a nap további részét a kikötőben tölti, majd másnap reggel az apályjal távozik a kikötőből. A hajósoknak láthatóan jó érzés, hogy a hajón maradtál és többször hívnak, hogy szórakozásaikon osztozz velük. (horgászat, kártyapartik, kockajáték és ügyességi versenykék)
A kapitány délnek vezeti a hajót és mint mondja, két kissebb faluban tesznek ki és vesznek fel árut, majd újból észak erebor, ismét és utánna a közeli szigetek érintésével vissza abasziszba.
-Ereborba jó két hét múlva érünk vissza, ha jó a szél mindvégig. Aztán egy hét a szigetekig és utánna hazafelé.