Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Azt mondták, hogy lehajtott fejjel járkáljak, ha nemes vagy más, kivéve obsor van a környéken így úgy teszek, mivel egy biztos, hogy van, végzem a dolgom, igyekszem Tömzsipöröly közelében maradni és figyelni esetleges intelmeire. A bámuló szemeket nem veszem észre, hisz lehajtot fejjel járkálok, illetve ha kell természetesen megnézem az utam magamnak, illetve, ha mégis, akkor is kezdek hozzászokni, hogy bámulnak, kezd derengeni bennem, hogy különleges vagyok, mert nem nagyon találkozom magam fajtákkal sem.
Észreveszed, hogy Tömzsipöröly mások felé komor, beletörődő arcot vág, de néha alattomban rád vigyorog. A holmik felpakolásával gyorsan végeztek és a törpe útmutatását követve a hátsó batár mögött a földre kuporodsz (mintegy parancsra várva). Az orrod ezernyi különféle szag ostromolja amik közt a kellemes illatszertől a rothadó dögszagig mindent megtalálsz. A kikötőben nyüzsgő rabszolgák közt szinte csak emberek vannak, mindössze két-három alkalommal pillantasz meg más fajhoz tartozókat. Egyszer biztos vagy benne, hogy egy elfet látsz amint épp törékeny üvegcséket csomagol egy ládába óvatosan, egy másik alkalommal mintha egy törpét pillantanál meg füstös-kormos arccal, de ebben nem vagy biztos. Egy hatalmas gyaloghintót pedig tucatnyi fehérszőrű, orknak látszó teremtmény cipel el a móló végénél.