Hollószárnyak

[Massza Rex]

Bámulásban (főleg zárt térben) Farkas verhetetlen így hosszan visszabámul (a végén pedig kacsint is rá egyet). A kacsintásra válaszként egy mosolyt kapsz.

Mikor látótávolságon kívülre kerül a nő, könyökömmel meglököm Hyast:
- Rádfírne má ögy hatalmas ölelís, ulyan az arcud, mint ögy tál savanyútöjé. Kitapossuk a bölüket ezeknek a nyamvadtaknak, aztat mögkeresem a nűt, és mögadom neki amire vágyik. (sokat sejtetően elvigyorodom, szemembe már a várható élvezetek villanak)
- Aztán abból nekem mi jó származik ha te elszórakozol a hölggyel? Hogy ne legyen olyan savanyú az ábrázatom, nem illene átengedned nekem a nőt? - mondja nevetve (most hallod előszőr nevetni), majd fancsali képpel folytatja - Bár ahogy elnéztem neked jobban örülne..

- Hohóho nöm űtet gondútam nöked, hanem egy másik nűt. (vigyorgás) Az ilyenfílék a Bajnokukra buknak ám, nem az ulyan cingár lögényekre mint Te. Szörintem ha röndesen enníl, meg kicsit törűdné a tösteddel, akku zabálnának tígedet is. (közben komolykodó arckifejezés) Ejh öcsím, ha nön lenínek nűk, elűním magam. (ismét vidáman)
Hyas arcára villanásnyi értetlenség ül ki, de hamar visszarendezi a vonásait.
- Ha te mondod... - rövid szünet - Bár nem hiszem, hogy mostanság lesz időnk ilyesféle szórakozásra. Ha meg is leljük ma az úrnőt holnap indulnunk kell vissza - közli fáradt, beletörődő hangon.