Hollószárnyak

[Massza Rex]

- löhet kellett vúna valami hölyi alak, aki ösmeri a dumbokat. (fejvakarás) Vagy valami kutya állat. Ín még nöm körgettem senkit sem ennyire husszan, de kezd ulyan érzísem lönni, hugy csak az égiek segítségíbe bízhatunk.

[VérGyöngyTyúk Z]

Időnként megkérdem Hyas-t, hogy jó felé megyünk-e. Aztán kérdek még tőle:
-Az Úrnő meg van kötözve? El tudna ejteni valami tárgyat? Ha igen, és nem veszik fel a "kísérői" akkor jelezzen neked és meg tudjuk becsülni mekkora a lemaradásunk. Jelezzen akkor is, ha megállnak, vagy többen leszakadnak a csoporttól.
Próbálok nagyobb tempót diktálni az üldözöttekénél. Ha nem pihentek napközben akkor a lovaiknak már teljesen ki kellett fáradnia, a mieink pedig még bírnak pár óra utat.
Hyas annyit tud mondani, hogy szerinte valószínűleg jó felé mentek, de nem biztos elég egyforma a táj errefelé.
- Rendben megkérdezem - itt szünetet tart, majd rövid idő után folytatja - Igen, meg van kötözve. Azt mondta, együtt van még a csapat.

Gren: éjszaka akarsz erdős terepen nagyobb tempót diktálni a lovaknak?

Napvilágnál igyekszem az üldözötteknél nagyobb tempót diktálni, hogy faragjuk a hátrányt. Amikor besötétedik igyekszem tartani legalább az ő tempójukat. Hyas-t megkérem, hogy szóljon az úrnőnek, hogy amint megállnak jelezzen nekünk.
Fogalmad sincs milyen az ő tempójuk, csak feltételezni tudsz, viszont azzal tisztában vagy, hogy több órás lemaradásotok van. Estére azért eléggé kész vagytok, főleg Farkas, akit még mindig kínoznak a sebei. Erdős terepen éjjel leginkább csak úgy tudtok haladni, hogy vezetitek a lovakat.
Tovább mentek éjjel is?

Amíg bírja Farkas addig haladjunk tovább, hogy minél többet lefaragjunk a hátrányunkból. Közben időről időre Hyas felé sandítok, hogy jelez-e neki az úrnő, hogy megálltak az üldözöttek.
Már legalább két órája besötétedett, mikor Hyas szól, hogy megálltak pihenni, és a tegnapi csapat ismét különvált tőlük, de hogy hova mentek, azt az urnő nem tudja.
Még körülbelül egy órát haladtok tovább, mikor Farkas már nem bírja tovább.

Farkas: nagyon sajognak a sebeid, és fáradt is vagy rendesen, külön-külön mind a kettővel megbírkoznál, de így... úgy érzed muszáj pihenned.

[Chris]

Gren, Farkas: hogyan készültök neki az esti táborozáshoz, ha egyáltalán készülődtök valamit?

Aúú, Pettyes: mivel töltitek a következő napot?

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor Farkas kidől, megállunk és Hyas-hoz fordulok:
-Szólj az úrnőnek, hogy amint reggel ébrednek, illetve megjön az eltávozott csapat szóljon! Előbb, vagy legalább ugyanakkor kell indulnunk mint ők! Hányan vannak most a közelében?
- Rendben - rövid koncentrálás után folytatja - négyen vannak a közelében.

A lovakat kikötöm a fákhoz, hosszú pányván és lemálházom őket. Adok nekik enni-inni, a pónim külön lecsutakolom.
-Hideget eszünk. - mondom a többiek felé.
Átkötözöm Farkas sebeit:
-Aludj és pihenj. Hyas! Bírjuk ketten, felváltva az őrséget? Óránként váltás, Hogy ameddig tudunk pihenjünk.
- Három óra múlva leváltalak, utána hajnalig én őrködök.

[aúú]

A nap nagyrészét elmélkedéssel, és készülődéssel (felszerelések ellenőrzése, stb) töltöm.
Napnyugta előtt nem sokkal vendéged érkezik.

Pettyes: a nagyúr szellemnyelven megkér, hogy ha lehet ne nagyon hagyd el a fogadót, mert túl nagy feltünést keltenél, ha mégis elmész, akkor pedig légy óvatos, és igyekezz kerülni a kívácsi szemeket.
Hogyan töltöd a napot?
Napnyugta előtt nem sokkal a nagyúrnak vendége érkezik: egy középkorú férfi, aki arcra nagyon hasonlít az úrra (akár ikrek is lehetnének, ha nincs a korkülönbség köztük). Hosszan elbeszélgetnek, majd éjközép előtt nem sokkal ismét elindultok a szentélybe. Most nem kötik be a szemed. A tengerparton haladtok hosszan, majd egy szikla beugróba léptek be, ahol a nagyúr valamit megnyom a falon (te hiába nézted a falat nem láttál semmi különöset rajta) és egy szűk rés nyílik a sziklában (oldalazva épp befértek). A túloldalon ismét matat valamit a falon, és a járat visszacsukódik. Egy félhomályos folyosón haladtok hosszan, amit egy kőajtó zár le a másik végén. A nagyúr egy az ajtó melletti mélyedésbe beleilleszt valamit (úgy csinálja, hogy ne lásd, mi van a kezében), és az ajtó kinyílik előttetek. Belépve a tegnap látott szentélybe találjátok magatokat. A sötét oltár előtt hét alak térdel, és halkam mormol egy ütemre, a nagyúr és a másik férfi is csatlakozik hozzájuk. A füstölők illatát, és a szokatlan dallamot hallva, a falon táncoló árnyakat látva, olyan érzésed támad, amit eddig csak az otthoni rönkszentélyekben éreztél.
Te mit csinálsz, míg a többiek imádkoznak?

[Pettyes]

Úgy teszek, ahogy a nagyúr kér, nem akarom felboszantani. Gyakorlok, fegyverrel és elmével egyaránt. A szem érzékszerv nélküli helyzet felismerést, tájékozódást is gyakorlom. Segítek a nagyúrnak, ha kéri. Az étel felhozatalakor a rendelés idejéig lent töltöm az ivóban az időt. Körbenézek, de igywekszem nem feltűnően csinálni, "vadász" vagy inkább határőr ösztöneimben bízva próbálom kiszűrni azokat, akik esetleg veszélyesek lehetnek, akik esetleg nem úgy néznek, ahogy az átlag, vagyis esetleg felismerést keltek bennük. Ha van címerük esetleg a ruhán, fegyveren, megpróbálom felismerni bennük a múltkori nemesi ház címerét. Hasonló cselekedeteket csinálok, de csak addig, amíg az étel el nem készül. Ha semmi különös nincs, akkor nyugodtan térek vissza az étellel a nagyúrhoz.

A gyakorlással jól haladsz. Hamar rájösz, hogy elsötétített helyeken is úgy látsz, mint nappali fényben. A csukott szemmel való gyakorlás is elég jól megy.
Lent a fogadó étkező helyiségében nem látsz egyetlen gyanús alakot sem. A vendégek közül csak páran néznek meg, de ők sem foglalkoznak veled sokáig.


Éjközépkor, mikor útra kelünk nem szólok semmit, csak követem őket. Nem figyelem, hogy mit babrálnak, úgy vélem ha akarják, akkor úgyis képesek elrejteni előlem, amit csinálnak. Bent a szentélyben érdeklődéssel figyelem a többi embert, illetve azt, amikor a nagyúrék csatlakoznak.
Először próbálom megfejteni mit mormolhatnak, bár hamar leesik, hogy valami ima lehet. Először kicsit feszéjezve érzem magam és egy kicsit nem odaillőnek. Ezután kicsit távolabb az oltártól, valahol a nagyúrék mögött pár lépéssel én is meditációs helyzetbe helyezem magam és próbálom ugyan azt a mormolást végezni, amit ők, bár közel sem vagyok biztos abban, hogy megfelelően csinálom, így az elején halkan, magamban próbálom egyeztetni a "szöveget", illetve a hangokat, amit mormognak, majd mikor úgy érzem, hogy egy picit hasonlít, akkor próbálok olyan hangerőre emelkedni, mint ők.

A feszéjezettség érzése hamar elszáll, olyan érzésed van, mintha egy hazai szent helyen lennél, egyáltalán nem érzed úgy, hogy nem itt lenne a helyed.
Az ima szövegét nem érted, és elég idegenül csengenek a hangok (annak ellenére, hogy a nagyúrat hallottad már valami hasonló nyelven beszélni), de mintha legbelül éreznéd miről szólnak a sorok. Csatlakozol az imádkozókhoz, és igyekszel magadban formálni a szavakat, aztán ahogy elkezdesz a hallott szövegre koncentrálni egyfajta áhitat ragad rád a többiekről, és rájösz, hogy nem a szavak ismétlése a lényeg, hanem hogy átérezd az imát. Innentől már nem is törekedsz arra, hogy a többiekkel mormolj. Ahogy belemerülsz az imádkozásba elveszted az időérzéked.
Valamennyi idő után a többiek befejezik a mormolást, és lassan te is feleszmélsz. Miután felegyenesednek, a padokkal berendezett szomszédos szobába mennek. Követed őket. A szobába érve most először van érkezésed szemügyre venni őket. A már ismert papon kívül még két másik szürkecsuhás alakot látsz, mindketten fiatal nők, az egyik kimondottan szemrevaló, a másik átlagos küllemű. Rajtuk, és a nagyúron meg a vendégén kívül, még négy sötétruhás férfi van jelen. A ruhájuk nagyon hasonlít, és az alkatuk is, a hajukat is ugyan úgy hátrafogva hordják, a fegyvereik is egyformák: egy-egy keresztvasnélküli hosszú és rövid penge. Ha az arcuk nem különbözne, vagy hátulról néznéd őket nem tudnád megkülönböztetni melyik-melyik.
A nagyúr sorba röviden elbeszélget mindenkivel. Ahogy megfigyeled elég szertartásosnak tűnik a dolog, és úgy sejted valami hivatalos dolog lehet a háttérben.
Észreveszed, hogy sokan csodálkozva, és leplezni igyekezett értetlenséggel pillantanak feléd.
Mit teszel, míg a nagyúr beszélget?

[Massza Rex]

Mormogok valami "átkuzott íjászuk, hugy tűrne le mindön kezük..." monológot, de hamar álomba merülök. (Fegyvereimet kézközelbe helyezem azért, és a páncélóomból kibújok még elalvás előtt)