Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

[Chris]

Originally Posted by Massza Rex

...K. Arrik, helyi lakos, többször neki szalad saját késének, amelytől életet kizáró sérülést szenvedett.

"Borotválkozás közben különös kegyetlenséggel levágta a saját fejét...."

[Chris]

Hétvégén végre volt szerencsénk játszódni

DnD3 (Pelor pap, elf szerzetes, törpe vari, ember harcos)
3 hete csámborgunk a vadmágikus sivatagban, mikor összefutunk egy alakkal, kiderül egyfelé megyünk, sőt ha megfizetjük az árát akkor, hajlandó elvinni valakihez, aki be tud juttatni minket a Császárvárosba. Minő szrencse! Kemény alkudozás után sikerül megegyezni.
Fickókám leszáll a szekeréről, elővesz egy kötelet és megkér, hogy fogjuk meg, utána elkezd mormolni, meg kántálni, várjuk mi lesz az eredmény, erre a KM:
- Eltűnt kürülöttetek a sivatag, és... - ekkor valamelyikünk közbeszólt:
- Bassz, ez elteleportálta a sivatagot...
Kötéltrükkös teleportáció során mint kiderült egy transzdimenzionális térbe jutottunk. Innen egy piramisba vezet minket a férfi, ahol egy ronda, és eléggé torz alaknak mutat be minket, akit Emszinek hívnak (erre jött a poénkodás, hogy az MC vajon minek a rövidítése lehet). Pelor papunk, nem állja meg nekiáll kérdezősködni:
- Ez a név valami becenév vagy rövidítés?
- Nem, ez a nevem. Látjátok belőlem még azt is kispórolták, hogy rendes nevet adjanak - mondja nagy szomorúan a torz alak.
Papunk igyekszik megvígasztalni:
- Nekem is rövid nevem van, Miasnak (ejtsd Miaz) hívnak. Látod, csak egy rövid kérdőmondat. Mikor megszülettem az volt az első kérdése apámnak: ez meg mi? de az hosszú lett volna, így lettem Mias, mert az rövidebb...
Persze ettől kitört a röhögés belőlünk...
OFF-ban megjegyeztük, hogy még jó, hogy nem azt a nevet kapta, hogy Egy-férfi-vödörrel (Terry Pratchett: A Kaszás)
Egyezkedés, stb, megbeszélés végefelé fickókám nekem szegezi a kérdést hajlandó lennék-e vele tölteni egy éjszakát, áll lees, gyomor forog (ezzel az undormánnyal? blee...), arckifejezésemet látva jön a válasz, ne gondoljak, semmi olyasmire, de inkább ezt négyszemközt részletezné. Meghallgathatom, attól még nem lesz semmi. Így is lett, kiderült, csak az álmaimat akarná kukkolni, persze megfelelő ellentételezésért cserébe. Hosszabb-rövidebb egyezkedés után dűlőre jutottunk. Erre a parti férfi egyedeiből rögtön előjött a hős lovag, felváltva biztosítottak, hogy majd őrt állnak, és rögtön közbelépnek ha baj van, megvédenek, stb. (Érdekes, hogy ebben a helyzetben kiement a fejükből, hogy én vagyok a parti egyik ütőgépe, hirtelen csak egy törékeny nő lettem, olyan édik voltak ) Úgy éreztem, egyedül is boldogulok:
- Szerintem meg tudom mgam védeni - közöltem nagy magabiztosan.
Erre közölték OFF-ban, hogy ez jó lenne utolsó mondásnak is...
A nagy ki védjen meg megbeszélés közepedte a törpe észbekapott:
- Ha ő nem tudja megverni, akkor már régen rossz...
(Tudni kell, hogy a ház antimágikus volt, és egyetlen egy varázslat sem jött létre benne)
Miután ilyen jól megoldották a dolgot, elmentek aludni...
Azon kívül, hogy rémálmaim voltak (az elfek nem szoktak álmodni) és nyúzottan ébredtem, semmi bajom nem volt. A rémálmok régebbi más által okozott álmok ismétlései voltak, a torz alak nem szerepelt bennük, ami kissé megnyugtató volt a körülményekhez képest.
Másnap kaptam az ürgétől egy csilli-villi giccses mágikus nyakláncot, ami szerencsére hasznosabb, mint rondább. A törpe erre gondolt egyet, megkérdezte van-e feles varázskönyve, elvégre itt úgy sem lehet varázsolni. Mire a többiek:
- Aludj vele te is, és akkor biztos segít...

Hogy bejuthassunk a Császárvárosba új neveket kaptunk: Rehod, Betu, Rendel, Kapul, Resli.
Hogy meg tudjuk jegyezni a neveket kreáltunk egy mondatot: rohadt beton kapunál rendel Elvis Presley.

Köv társalágás már nem tudom pontosan mi kapcsán zajlott le, de így hangzott:
KM: - Háromkezes kard?
JK: - Igen, tudod, az a másfélkezes kard kétszerese.
KM: Hogy jön ide a másfélkezes kard?
JK: Mert más fél tőle...

[Massza Rex]

Majdnem megvót:

A gyilkos testét a közeli dögkútba dobták, a fejét pedig bezsákolták és elvitték haza a vázába, virág helyett. Otthon hatalmas bulit rendeztek a fantasztikus győzelem emlékére, volt ökör sütés, sör minden mennyiségben és persze jól képzett lányok is. A csapat új tagja, egy pyarronita nevelést (is) túlélő eldugott toroni nemesvérű (light morgyenás, ezek úgy látszik vonzzák egymást, mint lámpás a lepkét) nem kívánt részt venni a nedvesnek ígérkező i.h.b. (iszok-hányok-belefekszem) bulin, így inkább a városba sétált. Sajnos ártatlannak látszó pofikája és persze pökhendi grimaszai miatt 4 fő helyi városőrrel szóváltásba, majd vad hajtóvadászatba keveredett. Csak két szép és gyors lába, átlag fölötti állóképessége, valamint a csengő aranyakon tanult fénymágikus bűvésztrükkjei mentették meg a kiadós veréstől. Már majdnem átcsúszott a csak neki felállított hálón, amikor végül bekerítették. Szerencséjére itt némi dipóval csak a fegyverét (hosszúkard) kellett átadnia az őröknek, elengedték komolyabb verés nélkül. Otthon az i.h.b buli velejét találta, egészen pontosan a b. pontnál jártak már, így inkább lement alfába aludni. Itt megugortak az események, kimaradt pár nap, kinek kinek miért. A lényeg, eljött a nap, amikor a város bajnoka magára ölti a szent fegyverzetet és a viziszörny ellen vonul. Volt a parton minden, mint a búcsúban . Szájtáti nép, színes zászlók, olcsó kaja és pia, fogadások, no meg egyházi pompa. Dreinások kitettek a magukért, persze majd úgyis 3x-san szedik vissza. Szertartás, közös ima, tömjén és áldozás. A szent bajnok kikelt sírjából (egy őrzőről van szó itten) és a gonosz viziszörny ellen masírozott, akit közben a della pap mágiája csalt partra. Jó nagy dög volt, talán a legnagyobb, aki valaha a parton járt. A bajnok jött, ütött, és győzött, mint a nagykönyvben ez meg van írva, és a nép örvendett vala. Egy darabig, mert ekkor lépet akcióba a közeli csónakház árnyékába bújt két morgenyás . Akcióiknak hála, 5 fő viziszörny is jelentkezet az infó pultnál, de rögvest, hogy rokonuk ilyetén való barbár kivégzésére több írásbeli sérelmet is papírra vessenek. Lett nagy sikongás, futás, egymás taposása, meg fogak csattogása, vérgejzír, hiányzó lábak, törzsek, rokonok . Mivel mindenki menekült, hiteles beszámoló nem is készült erről az incidensről. A király és a papok eltűntek a hatalmas zöld hátak, fejek, és lábak tengerében, így egyenlőre a helyi vezetés a szörnyek gyomrában volt legnagyobb számban fellelhető. A csapat érkezett vissza elsőként az elnéptelenedett partra, és némi gyors tanakodás után eme párbeszéd zajlott le:
Slan: - Hé Pyarr, akarsz hős lenni?
Pyarr: - Hát persze, hogy akarok.
Ekkor követhetetlen sebességgel vágódott ki egy láb, és törte szilánkosra és apróra a pyarronita térdét. A hirtelen beálló sokk a jótékony fekete csillagos leplet húzta villámgyorsan a fejére. Ezek után a pajzsát, fegyverét és egyéb ruházatát bekenték viziszörny csulával és vérrel, majd hatalmas óbégatásba kezdet, hogy felcsert és papot ide, mert a szörnyölő megsérült. Na így lett híres a pyarronita szörnyölő, aki megmentette a várost a végső pusztulástól. (később a beteg ágyához hoztak neki az népek mindenféle ajándékot, meg sorba is álltak egy-egy jó szóért, vagy ne adja ég, érintésért)

A városkára bénító félelem telepedett, amelyből csak a másnap előkerülő király személye tudta csak felrázni a bágyadt lakosokat. A party megpróbálta átvenni a hatalmat a helyi megüresedett templomok felett, de egyenlőre nem sok sikerrel, később pedig a király előzte meg őket, egy paranccsal őröket állítatott a templomok elé.
A csapat felkereste a bírót ismét, mert úgy érezték többet tud, mint amit elárul nekik. Itt egy kicsit elszaladtak az események, szó szót követett, végül pedig fegyvert szisszent, kéz repült, és némi erő alapú beszélgetés után gyors kivégzéssé fajult a kedélyes csevely délután. Ez a vonal elakadt. A biztonságképpen a pincében lévő máig ott kísértő legendás szobrász lelkét begyűjtötték a dreinásoktól szerzett lélekcsapda jellel, így mindössze már csak a vallatása hiányzott. Sajna a szellem nem akart kooperálni, folytan valami képet akart a szoborért cserébe, persze előre ám. A kép némi nyomozás után úgy tűnt a király személyes tulajdonát képzi jelenleg, így egyenlőre felejtős, persze újabb rovátka került a király halálának okai mellé.

[Massza Rex]

Amikor a fagyi visszanyal:

A bíró és segédjének halála kicsit felgyorsította az eseményeket, főleg mivel meghívó érkezett a királytól némi személyes csevelyre. Persze csapda lett volna, amolyan halálos fajta, de ezek a smucigg kalandozók csesztek elmenni. Mivel sejtették, hogy erre a király megorrol, így megszervezték a menekülést is a városból, persze csak reggel indulhattak, mivel este nem igen nyitogatják a kapukat errefelé. Cél a közeli Alidar, ahol biztos akad hatalomforgató, aki kiszedi a szobrász szelleméből a szobor helyét. Az est, majd az éj feszült várakozásban telt, várták a király ölebeit. Sajnos csak a szomszéd nagyothalló öregura próbált rossz ajtón bejönni, de mivel ép a zérótoleranciás őrprogram futott, 60 cm tiszta és áldott acélt kapott a mejjébe. Hörgött még valami „párdon” félét, mielőtt meghalt. Az öreget behúzták és eldugták az ágy alá. Reggel sietve távoztak, majd némi ügyeskedés (persze big mágia, meg minden) után kijutottak a városkapun . A fene nagy örömben, hogy milyen frankón túljártak a városőrök és a buta arcú király eszén, sajna szembesülni kellett ama kellemetlen ténnyel is, hogy kaja készletük kb 3 napra elég csak, de a szomszéd város ennél jóval többre van. Visszamenni azért már nem mertek, így az elhagyatott északi rész felé vették az irányt, ahol 1 nap múlva egy (gyanúsan) csendes kis faluba botlottak egy kis tó partján. Miután a helyi nyelvet sem sikerült megfejteni, némi mutogatás után pár kevésbé használt fegyverért cseréltek némi kaját (sózott izé, és valami szárnyas csőrős hogyishíjják). Így elindultak nyugatra, irány Alidar. Sajna az est hamar utolérte őket, tábor és szunya. Kellemes horkolásukat 3 emberméretű békalény zavarta meg, akik rövid tanácskozás után tisztes távolságból egy lazító tűzlabdát dobtak rájuk. A középsőnek volt a tapadókezes kis büdös zöld mancsába egy aranyozott ékköves pálca, azzal hadonászva és furcsa brekegést hallatva egészen furcsa és a csapatra nézve igen ártalmas dolgok keletkezte. Sajna be kellett látni némi idő múlva, hogy volt némi rendszer a békalény brekegése és a csapások születése közt. Igazi élet-halál harc bontakozott ki, mágia feszült mágiának, áldott acél vágta sebek festették az eget, de a tucatnyi fogak is bele-bele téptek, és időnként tekintélyes darabok csúsztak le a feneketlen torkokba is. Végül két békalény maradt végleg mozdulatlan, de három súlyosan sérült partytag sem ugrált ma már többet. A pálcás gülüszem igen haragos és bosszúállónak hangzó brekegés közben elmenekült vélhetőleg a varázsos pálca vad tekergetésének eredményeként.
A csapat összeszedte lógó beleit és arrébb másztak a biztonságképpen. Itt hosszadalmas tanácskozásba merültek, mivel a frissen szerzett készletek több mint fele a lazító tűzlabda martalékává vált, és a sebesültek sem fogják előre láthatóan olyan jól bírni az előttük elterülő közel 25 napos utat. Vissza kéne valakinek menni a városba, hogy készleteket hozzon. Némi kő-papír-olló után kiderült ki lett az „önkéntes” hősjelölt, aki visszaszivárog a városba, majd kiszivárog a cuccokal újra. Addig a többiek menetirányba vonszolták magukat. Itt némi tábori csendélet után egy régi ismerős üdvözölte őket. A patkánybárok első arca jött egy újabb bizniccel. ( Fátylat a múltra, éljen a jövő, ez egy csodás barátság kezdete, jobb ma egy beszélő patkány, mint holnap két brekegő békalény…és ezekhez hasonló politikus dumával kábította a csapatot .)
A felállás a szokásos, a csapatnál van valami, ami kell nekik, ezért cserébe adnának valami mást. Némi alkudozás után, hja sokat ért a két év ibarai kalandozás, a biznicc megkötetett. Elcserélték a bűvös medált (ami a rejtélyes gyilkos nyakában vót) egy mágikus bödönre, amiben szentjános bogarakhoz hasonlóan enyhén kéken világító rovarkák repkedtek. Na de ha az ember két hányinger közt egy ilyet élve lenyelt (apró lábak kaparása a fogakon, a nyelven, égető érzés a nyelőcsőben, stb ) sebei rögtön viharos gyógyulásba léptek. Ráadásul ezek a parányi bizb@szok idővel maguktól is szaporodnak ottan a mágikus bödönben (persze jó lassan, no meg ha nem falják fel őket idő előtt ugyebár).
A party egyenlőre elnapolta Alidari utat, mert úgy döntöttek mégiscsak a nyakára lépnek annak a békalénynek, aki ilyen rútul elbánt velük, no persze nem annyira a bosszú, hanem inkább a pálca utáni kapzsi vágy viszketése miatt .

Na itten tartunk mostanság.

[Chris]

Kész csoda, hogy a városi kavarást túlélték, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy meglesz még ennek a böjtje (mármint a kavarásnak)...

[Chris]

A tegnapi live-on esett meg ez az eset, mikor két újonan érkezett Malkáv egy Gangrerrel ismerkedett:
G: - Nektek ki az atyátok?
M1: - Az én anyám Rapfael.
M2: - Az én anyám is.
G: - De a Rafhael az férfi név!
M1: - Ezt te mondod meg neki...

[Massza Rex]

Vannak (KMi) tervek, hogy visszatérnek még a városba, csak még nem tudják szegénykék