Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Gren, Farkas: fáklyafénynél elég nehezen követitek a nyomokat, de most, hogy már Hyas jó van, a szán nem lassít titeket tovább. Pár óra és felkel a Nap.
Út közben tartotok-e pihenőt, ha igen milyen időközönként, és mennyi időre?

- Szörintem nö pihenjünk. Hátha űk pihennek így beírjük üket. Must úgysem tudník aludni, majd delelő után pihenünk. Vagy ha möghalunk, alhatunk öleget (farkasvigyor)

Farkas-nak:
-Kétóránként pihenjünk pár percet szerintem. Ha csak megyünk előre, jobban kifáradunk mint ők. Sokat érünk vele, ha utólérjük őket és ki vagyunk fáradva. Gond nélkül végeznek velünk és azt most nem engedhetem. - mondom kissé vonakodva.
A szememből hideg elszánás és alig visszafogott gyűlölet sugárzik. A vezetéklovak pányváját szorosan fogom és igyekszem a lehető legjobb iramban követni a nyomokat a lehető legkevesebb zajjal. 3-4 percenként megpróbálom átváltani a látásom, hogy ha közelebb érünk a nyomok melege előbb elárulja és ne fussunk bele az üldözöttekbe.
Eléggé le vagytok maradva tőlük, úgyhogy csak "hideg" nyomokat találsz.

Időben mennyit szántok az üldözésre (feltéve, ha egy nap nem elég)?

A pihenők alatt próbálom jobban elosztani a terhet a lovak között, hogy ne fáradjanak annyira, adok nekik vizet és zabot, ha kell, de nem engedem sokat enni-inni őket, hogy ne lustuljanak.
Az üldözésre annyi időt fordítunk amennyi kell. Nem úszhatják meg.
Ahogy követitek a nyomokat arra lesztek figyelmesek, hogy lassa változik körülöttetek a táj, a vidék dombossá válik, a távolban hegyeket is észrevesztek, a füves, bozótos területet először nagyobb ligetes facsoportok, majd erdő váltja fel. Pihentek időnként, de így is elég erős iramot diktáltok. Napnyugta előtt az egyik magaslatről, egy várost pillantotok meg.

A várost megpillantva visszafogom a lovakat és Hyas-hoz fordulok:
-Hol vagyunk most? Mi ez a város?
- Nem tudom, talán Keanor vagy Dsidon - vonja meg a vállát.

Ha a város és köztünk nem látni az üldözötteket és a nyomok elkanyarodását, akkor Hyas válasza után sebesen irány a városkapu.
Az üldözötteket nem látni, és a nyomokat sem, mert ahhoz túl magasan vagytok a városhoz, és a hozzá vezető úthoz képest.

A Keanor szóra felkapom kissé a fejem:
-Remélem az előbbi, bár ott sem jártam még sosem. Menjünk derítsük ki mielőbb!
Amennyire lehet tempóra ösztökélem a lovakat és elindulok az úton a város felé. próbálom közben a nyomokat is nézni a földön, nehogy hirtelen elkanyarodjanak.
Azt, hogy hányan lehetnek az üldözöttek meg tudom becsülni a nyomok alapján?
Nem tudod pontosan mennyien lehetnek, akiket követtek, de jóval többen vannak, mint ti.
Ahogy a város felé a nyomok rávezetnek egy kővezett útra, már nem látod a nyomokat tovább.

Hyas-t megkérem, hogy menjen a kövezett út bal oldalán, én megyek a jobbon és nézze az út szélét, hátha lekanyarodtak róla.
Nem találtok az útról levezető nyomokat.

[Pettyes]

Alysium:
Hajnal előtt nem sokkal arra ébredsz, hogy egy a nagyúr ébrezget téged, majd egy sötétköpenyes alak közös nyelven megkérdezi, hogy meggyógyíthat-e, ha hagyod, akkor meggyógyít. Észreveszed, hogy mikor imába kezd egy számodra érthetetlen nyelven, rád nézve nagyon elcsodálkozik, de hamar visszarendezi az arcvonásait, és a továbbiakban nem mutatja jelét érzelmeknek. A gyógyítás végeztével a fickó beleolvad a sötétségbe, és eltűnik a szemed elől.
Ezután a nagyúr fáklyát gyújt, és felülve a lóra gyorsabb tempót diktál, mint eddig. Már napközép is elmúlt mire eléritek Yankart. A kapuhoz érve látod, hogy a nagyúr valamit vizsgálgat a tekintetével, de nem szól semmit. Majd egyenesen a nemesi negyed felé veszi az útját. A negyedet elzáró kapunál pár szót vált az ottani őrrel (a nyelvet nem érted), és lehúzza a kesztyűjét és megmutatja a pecsétgyűrűjét neki. Az őr kissé furcsálkodik, de ellenvetés nélkül enged tovább titeket. A negyedbe érve a nagyúr olyan magabiztosan halad előre, mintha régóta ismerné ezt a helyet. Hosszabb út után egy palotához értek. A nagyúr szemügyre veszi, majd elindul visszafelé. A negyedből kiérve a fogadó felé veszi az irányt, ahol ez előtt szálltatok meg. A fogadó előtt meghallod a nagyúr hangját a fejedben, arra kér, hogy intézkedj a szállás ügyében, utána pihenhetsz, de sötétedés után dolgotok van.
Mivel töltöd a sötétedésig hátralévő időt?
Sötétedés után elindultok a nagyúrral a kikötő felé, majd a parton sétáltok tovább. Mikor már viszonylag elhagyatott partszakaszhoz értek ismét meghallod a nagyúr hangját a fejedben:
- Be kell kötnöm a szemed, mert nem láthatod hova megyünk, de velem kell jönnöd.
Hagyod, hogy bekösse a szemed?

Megpróbálom elmutogatva megkérdezni a nagyúrtól, hogy hány napra, illetve, hogy van-e valamire szükség, amit be kellene szerezni, ha nagyon nem megy. vagy elsiet nem törődve a kérdéseimmel, bemegyek a fogadóba és jelezem, hogy a ma éjszakára szükségünk lenne szobára, nem veszek ki kettőt, nincs értelme, max kint alszom, ha egyedül akar lenni, mert valamilyen szintű védlemet kell tenni. Ezenkívül jelzem a fogadósnak, hogy lehet, hogy több napra kell, így tartsa fent a lehetőségét ennek is.
A hány napra vonatkozó kérdésedre, csak megrázza a fejét. Vagy nem értette vagy nem tudja a választ.

Sötétedésig, ha nem sikerült meggyógyítania a papnak, többször cserélek kötést és próbálok pihenni, hogy minél erősebb legyek az esti alkalmatosságokra. Egyébként meg beszerzésre indulok, ha sikerült megtárgyalni a nagyúrral, hogy mire van szüksége és van pénzünk is.
A pap már akkor hajnal előtt meggyógyított teljesen.
Elég fáradt vagy, lassan egy napja nem aludtál.

Este hagyom, hogy bekösse a szemem és hogy vezessen.
Elég sokat mentek még után. Valami zárt helyen köttök ki, mert kissé dohossá válik a levegő. Bent egy férfival kezd el beszélgetni (nem érted a nyelvet), a hangja alapján arra tippelsz, hogy az lehet, aki meggyógyított téged.
Rövid idő után a nagyúr elvezet valahová. Furcsának érzed a helyet, de nem tudnád megmondani miért. Egyszercsak leveszik a kötést a szemedről, és egy ahhoz hasonló pincehelyiségben találod, magad, mint ahova a bál estjén vezettek titeket. Egyik oldaladon az a féri áll, aki meggyógyított, a másikon a nagyúr. A csuhás felmegy a lépcsőn, és hármat koppint az ajtón. Kisvártatva az ajtó nyílik, és a nagyúr távozik, körülbeblül ekkor hallod az elmédben a kérését:
- Maradj itt!
A csuhás veled marad, az ajtó becsukódik a távozó mögött.

[VérGyöngyTyúk Z]

- Híj, ha a várusban barátok váják űket (fejcsóválás) eltűnnek mint a kámfur. A nagyúúúékná mi a hölyzet? (fordulok Hyas-hoz)

Farkas, Gren:
Nem sokkal Farkas kérdése után Hyas szólal meg:
- Beszéltem a nagyúrral, azt mondta, hogy menjünk be a városba és keressük meg az úrnőt.


Ahogy közeledünk a városhoz, igyekszem felmérni kicsit. Főleg törpék keze munkájának nyomait lesem a falakon, az út kövein.
A város elég nagy, és egy tó partján fekszik.
Az úton nem látsz semmi érdekeset, de a falakon, mintha felfedezni vélnéd törpék munkájának nyomát.
A kapu közelében visszafogom kissé a tempót és léptetve, baráti szándékot jelezve közeledünk a kapuhoz, hogy az esetleges őrök ne értsék félre szándékainkat.
Rendben.
Sötétedés után értek oda. Az őrök épp a kapukat készülnek bezárni.
Ha elég közel vagyunk hozzájuk akkor odakiáltok nekik:
-Várjanak egy kicsit!
Félbehagyják, amit elkezdtek, és várják, hogy közelebb érjetek.

Az őrökhöz érve gyorsan megnézem őket kifélék, mifélék (faj, fegyverzet, stb) és udvarias hangon szólok nekik:
Emberek, felejthető küllem, a felszelésük elég jó.
-Köszönjük! Jó estét kívánunk!
-Ne haragudjanak, hogy íly időpontban zavarjuk önöket, de társaimmal fontos lenne megtalálnunk pár embert akikkel sürgős elintéznivalónk volna. Erre látták őket menni és gondoltuk megkérdezzük itt vannak-e.
Leírom nekik Stancil és az Úrnő kinézetét nagyjából, meg a "kísérőket" is. Úgy adva elő a dolgot, mintha nem tudnánk, hogy elhurcolták őket.
-Meg egy csapat lovas fickóval kellene találkoznunk. Azt ígérték a környéken lesznek, valahol Keanor környékén, de mi most járunk elöször errefelé és nem tudjuk, hogy egyáltalán az a város merre van.
Próbálom előadni a nemtudomholvagyok, de légyszívessegítsnekem nem leszek hálátlan figurát.
- Jó estét maguknak is! Ha Keanort keresik jó helyen járnak - látod, hogy itt elgondolkodik, közben az állát vakargatja - Nem érkezett fegyveres csapat ide, leagalább is mióta itt vagyok nem. Hasonszőrű gyerekből kettő is érkezett a családjával, de a hölgy külleme nem ismerős.
Kérdezgeted tovább vagy ráhagyod a dolgot?

Mielőtt a kapuhoz érünk halkan szólok a többieknek, hogy ne úgy keressük, az elraboltakat, hogy vérgőzösen, mert az nem boiztos, hogy jól veszi ki magát.

[Pettyes]

Akkor a fogadóban pihentem indulásig, illetve elláttam Foltost is és a nagyúr lovát is, hogy készek és pihentek legyenek.
Induláskor felszerelkeztem, minden fegyveremet, teljes harckészültségben.

A helységben maradok, ahogy a nagyúr kérte, leülök ha van vaqlami alkalmatosság erre (nem találsz), vagy csak egyszerűen a falat támasztom és közben a késemet előveszem és forgatom, inkább csak amolyan kézügyesség gyakorlás céljából, közben a csuhához:
- Köszönöm, hogy meggyógyítottál! Tartozom valamivel? - kérdem, de nem nézek rá, bár választ sem nagyon várok, mert úgy gondolom, hogy nem érti amit mondok, illetve ha érti sem fog válaszolni, normálisan.
- Nem nekem tartozol, hanem Neki. Láttam rajtad a jelét, az Ő ügyében jársz, nekem ez elég - közli veled közös nyelven.

[Chris]

Pettyes: az nemrég beírt üzidre zöldben megy a válasz.

[Massza Rex]

Inkább nem szólok semmit sem, fortyog bennem a harag, hogy ilyen gyorsan elcsesződtek a dolgok, pedig má kezdtem egyenesbe jönni. Próbálok az arcomon is uralkodni, némi nyugalmat erőltetni magamra, de nem sok sikerrel.

[VérGyöngyTyúk Z]

-Köszönjük uram! Ha megengedik pár órára lepihennénk a városban. Persze, csak ha nem okoz gondot.
-De előtte had kérdjem meg, éjjel is lehet távozni? Mert ha megtaláljuk akiket keresünk akkor hamar útra kell kelnünk velük. Sajnos szorít az idő és már várnak ránk.
- Felőlem! - vonja meg a vállát - Van elég hely odabe. Lehet éjjel is távozni, feltéve, ha az őr kinyitja a kaput. De mindent meg lehet oldani... - mondja, s közben összedörzsöli a jobb kezén a hüvelykujját és a mutatóujját.
-Csak még egy utolsó kérdés, ha megengedik uraim - mondom, miközben leengedett jobbomba két ezüstérmét fogok és "véletlenül" hagyom őket megcsillanni - Magamfajták, úgy értem törpék élnek a városukban?
- Élnek. Miért? - kérdi, közben tekintetével móhon lesi a kezedben tartot ezüstöket.

[VérGyöngyTyúk Z]

-Pár rokonom járt erre régebben és azt mondták jó az itteniek söre. - mosolygok rá - Mi pedig kiszáradtunk és bár sietünk, egy korsóra mindig kell időt szakítani. Megtemmé, hogy közelebb lép ésvlünk irányba állva elmagyarázza hol találom meg őket? - a leeresztett kezemben a tömpe ujjaim közül kikandikál a két érme - Nem vagyunk túl jó állapotban és - balommal a orpadt sisakomra mutatok - ha nagyon mutogatni kezd félek leszédülök a nyeregből.
- Nem tudom kik a rokonai, de ha törpéket keres, akkor a Sánta Lóban menjen - mondja, utána elmagyarázza merre kell mennetek, közben alig-alig veszi le a szemét az érmékről.
Ha elmagyarázza merre laknak a törpék:
-Köszönjük a segítségüket uraim! Kérem bocsássák, meg nekünk, hogy jól megérdemelt pihenőjüket el kellett odázniuk miattunk. Kérem fogadják el szerény kárpótlásért, mivel még nem tudjuk mely fogadó sörével viszonozhatnánk szívéjességüket. - mondom és a közelebbi őr felé nyújtom a kezem amiben a két ezüst csillog.
- Igazán semmiség, máskor is szívesen segítünk, ha módunkban áll. Jó pihenést önöknek is!

Ezután be a városba és a törpék lakhelye felé veszem az irányt. Intek a többieknek, hogy jöjjenek. Ha értetlennek tünnek, akkor kicsit visszafogom a tempót és halkan odasúgom nekik:
-Segítségre van szükségünk. A törpékről hallottam már ezen a helyen. Ha itt vannak az Úrnőék, akkor meg fogják találni őket.

Odataláltok az említett helyre. Már a külsején is látszik, hogy törpék építették. Belépve nem meglepő módon azt látjátok, hogy csak törpék tartózkodnak benn. Hangos nevetés és söröskorsó csapkodás hangja tölti be a helyet.

[Chris]

Farkas: Hallod, hogy Gren elkezd beszélgetni a helyiekkel, de nem érted a nyelvet, így fogalmad sincs miről folyik a diskurzus.

[VérGyöngyTyúk Z]

A kocsmához érve mikor meglátom, hogy csak törpék vannak bent, odaszólok Farkas-nak és Hyas-nak:
-Csak illedelmesen viselkedjetek. Semmi hepaj és zajongás.
Körbenézek egy lovászfiú után, ha van bevezezttetem a lovainkat az istállóba. Találsz, gondoskodik a lovaitokról.

Bent törpenyelven beszédbe elegyedek a helyiekkel és egyszer hátrabökök a többiek felé. rövid beszélgetés után egy üres sarokasztal felé mutatok és odaszólok nekik:
-Üljetek le, ha akartok és ne csináljatok bajt. Remélhetőleg bölcsebben távozunk.
Utánna tovább beszélgetekegy jókora szakállú törpével.