Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Amikor látom, hogy a karmai élesek és a fogai valami váladékot eregetnek, igyekszem szemelött tartani, hogy ezek veszélyes támadó "fegyverek".
- Miféle undorító lények vagytok - kérdem, de a kérdésem kötői, nem várok rá választ. Közben, ha még nem ájult el rászorítok a bal karjára is, ami éppen maradt és a tarkójánál megragadom a másik mancsommal és még párszor bemutatom a falnak, amíg eszméletlen nem rogy össze. Ezután gyorsan körbenézek, mert lehet több támadó is.
Nemcsak, hogy eszméletlen les, hanem az arca szilánkokra törik, vér és csontdarabok záporoznak a padlóra.
Alig engeded el mikor a folyosón felbukkan egy újabb alak és lendületből neked esik. az ütése hátratántorít

[Pettyes]

Ahogy hátratándorodom igyekszem figyelni arra, hogy Tömzsipöröly védelmét ne romboljam le, így ha odáig fajulna, akkor egy vetődéssel és az ütés lendületével együtt átvetődöm a palánknak letett szekrényem mindamellett, hogy eléggé meglepődöm az erjükön.
A fényből szőtt alakokon átzuhansz és fordulatból talpon is teremsz.
Majd talpra pattanok a túloldalon. Megvárom amíg Tömzsipöröly lő egyet, mivel gondolom feltehetőleg már felkészült a következő lövésre, Lő is. A nyílvessző az alak gyomrába csapódik és valószínüleg át is ütötte, mert a hátsó falon koppan a lövedék. A csuhásból véres folyadék ömlik a földre elől-hátul, de elszántan jön tovább. ezután ha még talpon marad bevetem az ő fegyverét és nekirontok lendületből az alaknak. Vállal a mellkasát taszajtom meg, míg megpróbálom a lábait kirántani.Mikor nekivetődsz fél kezével a fejedre csap. Ettől te is megszédülsz kissé és egy kupacban estek a földre. A csuhás feje nagyot csattan és mozdulatlanná válik.

[aúú]

Előveszem újra az íjamat és lelövöm a hajóhoz szegezett sebesült gyíkot. Azután körbe nézek új célpontokért.
A nyilad a koponyáját üti át. Többet nem mozdul. Nem látsz más ellent a közelben és a fedélzetről is csak távolodó hangokat.
Érzed ahogy a Feran által kavart mágiazáró manaörvény összeroppan.
A folyosón amin tartózkodsz néhány ajtó nyílik. az örvény összeomlásakor hirtelen némi mágia felvillanását érzed az egyik mögül és a füled egy halk, dühös szisszenés hangja éri el.

[VérGyöngyTyúk Z]

Gil:
Meríín dübörög le a lépcsőn és elmegy melletted. Ahogy elhalad a következő kabin ajtaja előtt, belülről feltépik az ajtót és egy szerzetes ront rá, aztán hörögve a földre omlik, mikor Meríín kivágódó kardja a mellkasába szalad. A halálra sebbzett alak megpróbál valahogy hozzáérni Meríín-hez és mérget köp rá, de a férfi elengedi a kardja markolatát és arrébb ugrik a folyosón. Kettőtök között kiszenved a csuhás.
-a kardom oda sok időre - néz rád kissé szomorúan Meríín. Ezen kissé csodálkozol, hiszen a jobb oldalán is lóg penge. - gondolod lehet letisztít róla ennek förtelem mérge?

Dhar:
Tömzsipöröly egy rúgással odébsegíti a félig rajtad fekvő támadót, majd odalép az eszméletlen fickóhoz és vasalt bakancsával szétroppantja a csuklóit, aztán a bal térdkalácsát rúgja szét.
-Na. Ha még magához tér esetleg ki tudjuk faggatni.
Csak ezután lép hozzád, hogy felsegítsen.

[Chris]

Még nem szól valaki, hogy minden rendben, addig a kabinomban maradok.
A folyosóról a törpe számszeríjának sivítását, zuhanást és közelharc zajait hallod, majd az Atya kiáltását és újabb dulakodás zaját. Elég hamar elcsendesedik a csatazaj.
Rövidesen Meríín üzenetét fogod:
-Hajó első fele tiszta. Gil még keres csapdák és jelek. Eddig semmi.
Feran:
-A fedélzet tiszta. A vízben sincs már élő.
Íshar:
-Hajó alja hátul tiszta, nincs senki, de jelek talán. Nem tudok felismer olyasmiket.

[Pettyes]

Megköszönöm Tömzsipörölynek, hogy felsegít, majd újra harcra készen várom a következő támadást, éberen figyelek nehogy meglepjenek.
A törpe szótlanul biccent és a feltépett falhoz oldalaz. gyorsan beles a lyukon.
-Nincs itt már semmi. Azthiszem csak ez a kettő volt itt. Atya! Át tudná valahogy nézni a környéket? Mágiakereséssel vagy valami hasonlóval?

[Massza Rex]

Tömzsipörölynek: (fejcsóválás) - Csak arról tudom megmondani, hogy mágia járja-e át amit látok a szemmemel is.

[VérGyöngyTyúk Z]

Tömzsipöröly megvetően leköpi a halottat és belerúg az ájult szerzetesbe.
-Mocskok. - az Atya felé sandít - Sebaj, ha van is még a hajón közülük azt bizton megtalálják a többiek.
Fertályóra múlva mindenki a folyosón van.
-Semmi jele, hogy sikerült volna jelet küldeniük miután átjutottak a kapun. - mondja Feran. - Viszont ez intő jel is volt. Elkényelmesedtünk. Ezentúl a folyosón állandó őrt akarok látni, plussz egy fő pedig nyitott kabinajtóból figyeli az őrtállót. Most azonban menjetek egyetek valamit és nézzétek végig magatokat sérülés után. A holtesteket a tengerészek tüntessék el, minden felszerelésükkel együtt.
Bekopog Ryel ajtaján:
-Úrnőm? Szabad?
Íshar utánnaszól:
-Ezzel mit? - bök tőrével a lassan éledező csuhás felé.
Feran megvonja a vállát:
-Magunkkal nem vihetjük. Toronban egy általunk megsebesített Thar szerzetessel partra lépni gyors, vagy épp túl hosszú halált jelent. Nem maradhat életben.
-Értem.
Íshar leguggol, valamit a csuhás arcába vakkant aztán a kikerekedő szemekbe nézve felpattan és talpa élével szétmorzsolja a szerzetes gégéjét, majd egy lábcsavarással elroppantja a gerincét. A vergődés a törő-zúzódó csontok zajával együtt elcsendesül és Íshar megtörli lábát a holtest ruhájában.
-Kész.
Feran csak biccent egyet és belép Ryel kabinjába.