Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

A nyilaktól ritkított, mágiájukat használni képtelen kámzsások sorfala szétesik és szétszóródnak a fedélzeten.
A tengerészek mozgó lándzsahengerként szorítkák őket hátra és a sziszegő kórus egyre kevesebb hangból áll. Meríín áttör és Íshar mellé áll. A még mindig elszántam támadni akaró kámzsások szinte szétfeccsennek a fedélzeten mikor feladják addigi csoportos támadó taktikájukat. Mindenfelé cikáznak és próbálnak belemarni a tengerészekbe.
Íshar és Meríín a mozdulatlan Feran oldalát védik, melléjük zárkózik egy maroknyi nehéz lándzsát és tengerészkardot markoló matróz.
Gil: Miközben újabb csuhást döf át a nyilad, a szemed sarkából látod, ahogy két sárga folt eltűnik az orr felé évő fedélzeti lejáróban. a másik oldalon akkor vetődik át egy alak a hajópalánkon és a hátsó lejáró felé kúszik.

[aúú]

Azzonall elkiáltom magam és figyelmeztetem a többieket, valamint fordulásból megpróbálom lelőni őket.
A lejáróba küldött nyilad tompa reccsenéssel csapódik be. A hangból úgy véled húsba fúródott. A második nyilad combjánál fogva szegezi a deszkához a hátrafelé kúszó alakot. Elég hamar kiszabadítja magát, de mégsem elég gyors. egy tengerész szakállas csáklyát vág a hátába és közelebb rántja társaihoz. A következő pillanatban szétszabdalják a dühösen sziszegő csuhást.
Íshar a késével csapja le a fejét egy kardjára szó szerint ráharapó szerzetesnek, Meríín egyetlen vágással két nekihuzakodó gyomrát hasítja fel.
A fedélzeten már csak három ép és harcképes "kígyó" van, a sebesülteken kívül.

Dhar: A fenti csatazaj és kiabálás felpezsdíti a véred. Hallod Gil kiáltását, majd halk, tompa puffanásokat a hajóorr felől, mintha valaki legurult volna a lépcsőn. Tömzsipöröly feszülten figyel. De úgy tűnik egyik zajt sem hallotta.

[Pettyes]

Amikor meghallom a zajt odaszólok az Atyának és Tömzsipörölynek:
- Készüljetek, jönnek! Végre jön egy kis móka - láthatják rajtam, ahogy élvezettel nyúlok a félreállított palánkért, majd az Atya elé helyezem fedezékként!
- Atyám talán Ön jobban el tud bújni mögötte és ki tudja, esetleg a gyógyító tudására is szükség lehet, szóval Ön talán nagyobb hasznát veszi neki.
Leguggolok Tömzsipöröly mellé és amennyit csak rejt a fedezék annyit próbálok fedezni magamból. Tömzsipöröly láthatja az izzást, amikor feszülten készülök a harcra. Az erek megduzzadnak a bennük egyre élesebben lüktető véráramtól a tekintetem már egy vadászó ragadozó tekintetével hasonul. Ugrásra készen figyelem a hajóorrt, de azért még elnyomok egy mondatot, Tözsipörölyhöz fél mosollyal:
- Aztán el ne vétsd azt a lövést és a végén még engem találj el - a mondat végére már szinte vigyorgok, majd készülök a harcra.
Tömzsipöröly halk morranással válaszol csak, a szemei a folyosón cikáznak.
A folyosó végén páros zsarátnokként villan valami. Halk, dühös sziszegést hallasz. A következő pillanatban Tömzsipöröly első nyílvesszeje sivítva hagyja el a számszeríjat. Nagy csattanással csapódik a folyósó végén lévő ajtóba.
-A fene! Ez átnézett a falon!
Új vessző kerül a fegyvere vájatába és a törpe fél kézzel gesztikulálni kezd.
Mögöttetek hullámozni kezd a levegő és hátrapillantva meglepve látod magad amint hátranézel. Mindhárman ott álltok mögöttetek két lépésre, ugyanolyan fedezék mögött.
-Oldalra is figyeljetek, suttogja Tömzsipöröly.

[aúú]

Elrakom az íjamat, a köpenyt magamra terítem, elő a kardomat és lemegyek megnézni, hogy biztosan halott e a lépcsőn leguruló pap, illetve van e még lent valaki.
A lejáró felé tartva kissé kerülnöd kell, mert tucatnyi tengerész szabályosan felkoncol egy szerzetest előtted. A lejáró sötétjében egy lassan arrébb vánszorgó csuhást találsz dühödten sziszeg feléd, a szemei kénsárgán villognak rád a kámzsa alól. A csípőjéből kiálló nyílvessződ árkot karcol a fába ahogy vonszolja magát, de a kezében kígyókard villan. A hátad mögül hallod ahogy valami becsapódik egy falba. A zaj alapján nyílvesszőnek véled.

[Massza Rex]

Szent igéket mormolok halkan és a képmásainkra mutatok.
Rájössz, hogy egyszerű, fényből formált alakok. Alig valamicske mágiát érzel köröttük, az is a képek formázását segíti.
Miközben fürkészed őket a fal kiszakad a barikádotok előtt 4-5 lépésre és egy több sebből vérző, alak tántorodik ki a folyosóra.
Tömzsipöröly nyílvesszeje a melkasába csapódik és eltaszítja az általa ütött réstől.
Csak mikor elzuhanni látjátok veszitek észre, hogy egy haldokló tengerész volt.
Tömzsipöröly számszeríjja ropogva feszül meg újra, miközben kénsárga csuklyás alak ront ki a fal résén és kezében acélt villogtatva sziszegve rátok veti magát.

[Pettyes]

Gyors pillantást veszek Tömzsipörölyre, hogy van-e esélye újra lőni, Úg látod nem tud lőni mielőtt elér titeket az alak.Ha nem, akkor robbanva egy hatalmas ugrással a kígyó elött termek és megpróbálom elsőkörben lefegyverezni egy jól irányzott csapással a felkarja körül, hogy kiejtse fegyverét.
Csont reccsen a csapásod alatt és érzed, hogy a karja szilánkokra törik. A fegyvere kifordul a kezéből Ezután ha sikerül, akkor megpróbálom megragadni a csuklyáját és előrelendítve egy félkörívben a falnak vezetni.
Kaffanva kap a fogaival a kezed felé, a szájában tűhegyes fogak villognak zöldes folyadékcseppeket izzadva. Baljával vadul a jobb oldaladra csap és érzed ahogy körmei (karmai?) csikorogva tépik a bőrvértedet. A fogai nekinyomódnak az alkarodnak, de nem sértik fel a bőrt. Mikor nekicsapod a falnak valami reccsen az arcában.

[Massza Rex]

Rámutatok a csuklyás támadóra és egy szót kiáltok.
Az alak egy kissé megtántorodik és akkor ér oda Dhar

[Pettyes]

Amikor látom, hogy a karmai élesek és a fogai valami váladékot eregetnek, igyekszem szemelött tartani, hogy ezek veszélyes támadó "fegyverek".
- Miféle undorító lények vagytok - kérdem, de a kérdésem kötői, nem várok rá választ. Közben, ha még nem ájult el rászorítok a bal karjára is, ami éppen maradt és a tarkójánál megragadom a másik mancsommal és még párszor bemutatom a falnak, amíg eszméletlen nem rogy össze. Ezután gyorsan körbenézek, mert lehet több támadó is.
Nemcsak, hogy eszméletlen les, hanem az arca szilánkokra törik, vér és csontdarabok záporoznak a padlóra.
Alig engeded el mikor a folyosón felbukkan egy újabb alak és lendületből neked esik. az ütése hátratántorít

[Pettyes]

Ahogy hátratándorodom igyekszem figyelni arra, hogy Tömzsipöröly védelmét ne romboljam le, így ha odáig fajulna, akkor egy vetődéssel és az ütés lendületével együtt átvetődöm a palánknak letett szekrényem mindamellett, hogy eléggé meglepődöm az erjükön.
A fényből szőtt alakokon átzuhansz és fordulatból talpon is teremsz.
Majd talpra pattanok a túloldalon. Megvárom amíg Tömzsipöröly lő egyet, mivel gondolom feltehetőleg már felkészült a következő lövésre, Lő is. A nyílvessző az alak gyomrába csapódik és valószínüleg át is ütötte, mert a hátsó falon koppan a lövedék. A csuhásból véres folyadék ömlik a földre elől-hátul, de elszántan jön tovább. ezután ha még talpon marad bevetem az ő fegyverét és nekirontok lendületből az alaknak. Vállal a mellkasát taszajtom meg, míg megpróbálom a lábait kirántani.Mikor nekivetődsz fél kezével a fejedre csap. Ettől te is megszédülsz kissé és egy kupacban estek a földre. A csuhás feje nagyot csattan és mozdulatlanná válik.