Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

Íshar jelenti a fedélzetről, hogy a toroniak irányt váltottak és távolodnak. A hajótokon ismét kibomlanak a bevont vitorlák és nekilódultok az útnak.
Gil: sikerül eltávolítanod az érmét, de pár másodperccel később valami mágikus zavart érzel. Közelben nyíló térkapuként azonosítod a jeleket, hogy pontosan hol, azt még nem tudod megállapítani, de valószínüsíted, hogy az érme felől.
Mikor megérzem a kapunyitási próbát, akkor pszivel küldöm a következőt a hajón mindenkinek:
- Támadni fognak, készüljön mindenki.

Dhar: Tömzsipöröly épp odaadja a fegyvereidet mikor meghallod hogy valahol a hajó fedélzetén valaki kiáltozni kezd. A hangot nem tudod azonosítani. Nagyjából érted mit kiabál: " .. kaput a ... mellett, most meg ... nyitnak! Ezek ..... ..gyópapjai! Fegyver... .... ....zet készítsetek!

Íshar Pszivel üzen mindenkinek:
-Valamit kiabál a hajó papja és nyugtalan. Harcra készülnek itt. Valami kígyókat emleget meg, hogy tűzzel készülés legyen. Nem látok semmit innen.


A kabinomba sietek a kardomért és a szimbolumomért majd Ryel kabinjához megyek.

Feran pszi üzenete mindenkinek:
-Készüljetek! Valószínüleg át fognak jutni, de nem tudni még kik. Bárhol nyílhat a kapujuk. A varázsló próbálja megakadályozni, de túl sok helyen próbálkoznak!




Ryel felé én is teszek egy fejbiccentést, majd rögtön nyújtózom is egyet. Nagy levegőt szívok be, kidüllesztem a mellkasom, majd a levegő kifújása közben szépen végig ropogtatom csontjaim.

Ezután követem Tömzsipörölyt a fegyverekhez. Felcsatolom őket, gondosan figyelek, hogy a kés is legyen nálam, amit kaptam, majd mikor meghallom a hangokat, akkor Tömzsipörölyhöz:
- Ideje indulni barátom - szemem visszanyeri élénk színét, ahogy hallom a kiáltozásokat.
- Eljöttek, hogy játszanak... - kis szünet - velünk - mosolyodom el a töpr felé.
Tömzsipöröly láthatja, ahogy a régi Dhar visszaköltözik a testbe, élvezi minden pillanatot, habár a csata kimenetele még kétséges lesz, hisz a támadókról sem tudunk semmit.
- Találka a többiekkel, vagy vadászat? - kérdem Tömzsipörölytől.
Tömzsipöröly fjébe csapja a sisakját és úgy vigyorog fel rád:
előbb helyezzük biztonságba Ry.. Delorach Úrnőt. aztán meglátjuk. Szedjük össze a cspatot aztán, meglátjuk. Ha vadászni kell akkor fedezlek - mondja és rúnadíszes nyílvesszőket tömköd a nyílpuskájába.