Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Úgy teszek ahogy Feran kérte, felkapom a húsokkal teli tálcát/tálcákat és szélsebessen Tömzsipöröly nyomában lépkedek, de vigyázok ne hogy letapossam. Közben lehatott fejjel közlekedek, így odatudok rá figyelni. Közvetlen Tömzsipöröly mögött megállok és várakozok. Ha ellép Tömzsipöröly a helyére lépek és én is úgy teszek, ahogy ő. Várok Feran jelzésére, hogy elvegye, vagy hogy letehessem az asztalra.
Feran az Úrnő engedélye után tölt a borból, ajd egy mozdulattal elinti Tömzsipörölyt.
Mikor előrelépsz hallod a tiszt parányi szusszantását, ahogy meglepődik rajtad. Az arcán semminem látsuik (neked főleg nem, mert a padlót éed), de a légzéséből arra következtetsz, hogy még sosem találkozott fajtádbélivel é hirtelen nem tud hová tenni magában, uyaakor a büszkeségét jlentősen csorbítják a méreteid és az izmaid látványa.
Mintha mi sem történne szól Delorach úrnőnek:
-Ízletes a bor. Volt már szerencsém hozzá, de nehéz hozájutni, főként íj messze a birodalom partjaitól.

Feran leveszi a tálcáról a friss szarvas és borjúsültet és egyébb, haonló alkalmakra tartogatott, tengeren ritka élelmet. Sem hal, sem tengeri származású étel nincs közte, vizont akad egy kis tál folyami rák, minek áttán felcsilan Parhan szeme.
Feran miután mindent elrendezett az asztalon, egyetlen ujjmozdulattal jelez, hogy menj a konyhába.
Mikor hátat fordítasz é elindulsz, jól hallod Parhan kérdését:
-Asszonyom, ha megengedi a kérdést! Honnan szerezte ezt a valamit?