Nég egy kedvenc
Gámentzy Eduárd
Lőtt vad
Fekszik kint az erdőszélen,
Megremeg a hideg szélben!
Őrzi az éj könnyes szemmel,
Fogva tartja vaskezekkel,
-Kiáltana! - Ajka néma!
-Menekülne! - Lába béna!
Fájó szíve, hogyha dobban,
Vére folyik patakokban,
-Miért tettétek emberek!?-
Hiszen alig volt közöttünk!
Hiszen boldog volt ha jöttünk!
... Nem ártott ő senkinek...
-Ki mer a szemébe nézni!?-