Hollószárnyak

[Chris]

Aki aludt igen későn ébred. Farkas kivételével mind nyúzottak vagytok (rosszul és keveset aludtatok a dínom-dánom miatt).
Reggeli után nem sokkal az úrnő közli, hogy ő és a gyermek sétálni mennek. A nagyúrnak se híre, se hamva, csak valamikor jóval napközép után kerül elő, akkor is csak etélt, italt hozat magának, utána ismét visszavonul.

[Massza Rex]

Beosztom magam az Úrnő kíséretébe, egyedül nem mászkálhat a városba.
Jó hosszú sétára indulnak, más negyedeket is megnéznek (valami lepukkant helyet, meg egy olyat, ahol magas cölöpökre építették a házakat), a gyerkőc láthatóan nagyon élénk és érdeklődő sokat rohangászik, és fecseg (amiből egy kukkot sem értesz). Jóval napközép után az egyik elzárt negyed kapuja előtt a gyerek hisztériázni kezd, és igyekszik bejutni, de az őrök nem engedik. Az úrnő vitába keveredik az őrökkel egy általad ismeretlen nyelven, de nem azon, amin a gyerek csacsogott. A gyereket alig-alig sikerül elcipelni a kaputól (meg is lepődsz, hogy milyen erő van benne), aztán egész vissza úton duzzog, és nem hajlandó megszólalni, csak komoran lépdel az úrnő mellett.
Próbálok testőrként létezni, figyelek minden felé, mogorva képet vágok, hátha elijesztem a kevésbé rutinos rablókat. A más nyelven való csacsogásra nem figyelek, megszoktam már, hogy érhetetlen nyelveken beszélnek körülöttem. Ha az Úrnő nem szól hozzám, akkor szó nélkül leszek végig.
Észreveszed, hogy mikor a szegényebb negyedbe értek, sokan megbámulnak titeket, főleg az úrnőt, egy-két gyanúsabb alak elsopfordál mellettetek, de senki nem próbálkozik semmivel. Az úrnő nem adja jelét, hogy társalogni óhajtana veled. A gyerek duzzodásán kívül rendben visszaértek a fogadóba.

[Chris]

Ki mit csinál a nap folyamán?

[VérGyöngyTyúk Z]

Az Úr közelében (ajtón kívül) maradok és őrzöm, arra alapozok, h Ő a főnök tehát őt kell elsősorban megvédeni.

[Chris]

Tekintve, hogy Z már nem lesz ebben az évben, valamint mások sem gyakran vannak (akinek nem inge...) ismétcsak szünet következik. Erre azért van szükség, mert hamarosan olyan helyzetbe kerültök, amiben fontos, hogy minden karakter részt vegyen, mert csak úgy fogtok boldogulni. Ezért kérem, hogy aki már most előre tudja, hogy január elején nem lesz elérhető feltétlenül szóljon még most!


Kellemes karácsonyt, és boldog új évet!

ui: jelen leszek a külső fórumon, és más témákhoz továbbra is hozzászólok

[Pettyes]

Mikor felébredek nyújtózom egy nagyot, megmosakszom és felöltözködök. Most nem veszek semmilyen fegyvert magamhoz, a szobában hagyom. Kimegyek a szobából és üdvözlöm Morelt, aki éppen őrködik, majd eszembejut, amit az este folyamán beszéltem Grennel. Érzem, hogy a pihenés nem volt a legkellemesebb és egy maszírozás jót tenne. Lemegyek a fogadóshoz, rendelek két szemlyre reggelit. Megvárom, amíg elkészítik, majd felmegyek vele az emeletre, majd bekopogok Deneirához.
Ha ajtót nyit:
- Jó reggelt! Gondoltam megleplek egy reggelivel és ha már itt tartunk arra is gondoltam, hogy ne étkezz egyedül, így hoztam magamnak is - mosolygok rá széles, de nem tolakodó mosollyal.
- Természetesen nem igyen csinálom ezt - itt mégjobban elmosolyodom, de mielött rosszra gondolna folytatom.
- Úgy vélem, hogy Te értesz az ember fia-borja felfrissítéséhez és bevallom ez most jól esne! Elnéztem kecses kacsód és úgy vélem kivállóan tudnál masszírozni. Kaphatok egy egészséges masszírozást? - kérdem Tőle.
Természetesen, ha nagyon látszik rajta, hogy legszívesebben a pokolba kívánna, akkor nem nagyon erősködöm, de ha van egy picike kis esély is, akkor igyekszem ütni a vasat.

OUT: Kellemes Ünnepeket Nektek is

[Chaos]

Miután Gren levált megyek és megreggelizem. Délelött még pihenek egy kicsit.
A mulatozás annyira nem zavar, aludtam már nagyobb zajban is. Leváltom hajnalban Morel-t és onnantól őrködöm.

[Deni]

*Amikor megérkezünk a fogadóba örömel konstatálom, hogy külön szobám lesz, ennek megörülvén rögtön el is foglalom a helyemet. Napközben sok mindent nem csinálok, főleg a szobámban vagyok és délután, kora este megyek csak az ivórészbe, ahol egy távoli asztalkánál helyet foglalva nézegetem az embereket, hogy mi fajták, próbálok észrevétlen maradni, mert társasághoz pillanatnyilag nincs sok kedvem. Van, aki felfigyel rád, de tekinteted látva inkább nem próbálkozik. Te is látod, hogy Farkas egy fiatal férfival beszélget, a férfi háttal ül neked, így csak annyit látsz belőle, hogy viszonylag széles a válla, és hosszú sötét haja van. A beszélgetésbő nem sokat hallasz. Vacsoraidőben rendelek egyik szolgálótól ennivalót, valami kis adag sültet. Ott helyben meg is vacsorázok, majd amikor látom, hogy egyre többen szállingóznak be az utcáról és a tömeg is növekszik, úgy döntök, hogy eljött az ideje, hogy visszavonuljak szobám rejtekébe aludni. Még az előtt mész fel a szobádba, mielőtt Gren lejönne a földszintre. Az éjszaka folyamán felébredek a nagy ricsajra, ami felhalatszódik a szobámba. Fel is ülök az ágyba, morcosan dörzsölgetem a szememet, kis időbe telik mire összerakom a képet, hogy mi is történik. Bosszúsan fekszek vissza az ágyba a párnát a fejemre húzom, hátha tompítja a nagy dínom-dánom nem kívánatos hanghatásait. Magamban örök némaságra kárhoztatom mindet, aki csak aktív résztvevője a zajongásnak, már előttem vannak a képek, hogy mi mindent tennék velük. Egyszerűen csak képtelen vagyok kikelni az ágyból, hogy tegyek is valamit a nyugodtabb éjszaka érdekében. Így lassan újból álomba szenderülk, ám már szinte csak forgolódok az ágyban, aminek következtében igencsak morcosan és nyúzottan ébredek. A sok forgolódástól még a hajam is tincsekbe tupírozódott ( a Cure énekese is megirigyelné tőlem kb ).
Reggel amikor hallom, hogy kopognak az ajtón, igencsak meglepődök -ki a fene lehet az?- gondolom magamban.*
-Ki az?
*kérdem az ágyban fekve fennhangon, majd amikor meghallom, hogy Alysium az, gyorsan próbálok valami humanoid formát varázsolni magamnak, nehogy a társam megijedjen a látványtól, amikor sikerült az utolsó rakoncátlan tincset is jó útra térítenem ismét szólok*
-ohh te vagy az.. gyere be nyugodtan
*mondom, majd szemmel láthatóan meglepődök mikor látom, hogy reggeli is érkezik*
- igazán kedves tőled, hogy gondoltál rám
*mosolygok rá, majd az asztalka felé intek, jelezvén, hogy talán ott lenne a legjobb helye*
-amm.. szóval, hogy nem ingyen?
*vonom fel a jobb szemöldökömet kérdőn, amíg meg nem kapom a választ, ami szintén meglepetésként ér, hiszen nagyon nem szoktam masszírozni, meg ömm.. ez amúgy sem egy masszírozás kompatibilis reggel*
-nagyon szívesen megmasszírozlak majd valamikor a nap folyamán, vagy ha tényleg sikerült pihennem.. de most pillanatnyilag úgy érzem magam, mint egy rosszabb fajta mosogatórongy.. ez az éjszakai tivornyázás, ami odalent zajlott, erősen megpecsételte alvásom sorsát és most minden vagyok, csak kipihent nem.. szóval tényleg nagyon szívesen felfrissítelek majd egy masszírozással, de nem most..
*szabadkozok, majd kicsit jobban összekuporodok a takaró alatt, látszik rajtam, hogy valóban nyűgös és fáradt vagyok*
- egyébként neked sikerült pihenned?

[Pettyes]

Amikor Deneira beinvitál benyitok. Elsőre meglepetésként ér, hogy nem kellt még ki az ágyából, de csak egy mosollyal konstatálom. A kis asztal felé veszem a tálcával az irányt és amikor odaérek lehelyezem rá a tálcát, közben figyelek Deneira válaszaira és kérdésére is. Ahogy végignézek az ágyban fekvő nőn a gondolatok csak úgy cikáznak bennem, de ezeket palástolva visszafordulok a tálcához, leveszek egy gyümölcsöt róla (ha van rajta, mondjuk egy almát) leszelek egy darabot majd visszafordulok és elindulok Deneira felé.
- Az éjszaka valóban mulatósra sikerült és a pihenés fogalma nem volt kézzelfogható, de én már hozzászoktam. A határokon az éber pihenés volt a legelfogadhatóbb pihenési mód.
Miközben beszélek hozzá egyre közelebb haladok az ágya felé. Mondatom befejezése után az ágya fölé hajolok és a szája felé nyújtom a levágott gyümölcsdarabot és megvárom, amíg elveszi. (akár szájjal)
- Megértem, hogy pihenni szeretnél. Az étel az asztalon vár ha felébredtél és megéheznél.
Ezután egy kis csendet hagyok és mélyen a szemébe nézek, majd egy kis ferde mosolyt csalok az arcomra.
- Pihenj csak, de később szavadon foglak - a mosolyom kiszélesedik, majd visszahátrálok és kifelé veszem az utam. Mielőtt kimennék:
- Szép álmokat - kívánok felé, majd kinyitom az ajtót, kimegyek és magam mögött becsukom.

Az ajtó elött lehajtott fejjel állok egy pár másodpercig, a mosoly még az arcomon, majd egy kis fejrázzás után kihúzom magam és visszamegyek a szobánkba. Felszerelkezem a fegyvereimmel és ha Stancil alszik még, akkor felrázom a fiút. Ha kell egy kis kancsó vizet is öntök az arcára.
- Ébredj fiú! Ideje egy újabb gyakorlásnak, hisz az a tudás anyja.
Stancil láthatóan nem örvendezik vala a hírnek, hogy már megint gyakorolni kell. Lefelé menet morog valamit a reggeliről, meg arról, hogy igazán hagyhattad volna még aludni.

Leviszem a fiút, hogy gyakoroljon a tőrömmel, figyelem mozdulatait, megnézem mi maradt meg benne, amire tanítottam. Eközben én is gyakorlok, de most az íjjammal lövök célba és a céllövésem tartom karban.
A srác láthatóan gyorsan tanul, szinte mindent megjegyzett, amit tegnap mutattál neki, de azért bőven ráfér a gyakorlás.

[Chris]

Folytatódik a játék.
Mint említettem olyan részhez értek hamarosan, ahol csak együtt fogtok boldogulni, kérek mindenkit, hogy ezt tartsa szem előtt!