A délután folyamán egyre fokozódik a feszültség.
A délután közepén a láthatáron délről felhőfalak tünnek fel és alattuk fehéren villog a tenger.
A legénység viszont örömmel fogadja a vihar közeledtét, eddig bizonytalanok voltak, most már látják az "ellenfelet".
A hajó minden vitorlája a szélbbe feszül ahogy próbálja minél jobban elhúzni a viharral való találkozás idejét.
A kapitány a kormányos mellett állva nézelődik hátrafelé és odaszól a távolt vizslató Gil-nek:
-Most meglátjuk méltóak vagyunk e a hajónk nevére.
Megpaskolja a kormányállás fáját:
-Gyerünk Viharmadár, szárnyallj!
|
Threaded Mode
