Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

Atya: - Valami baljós előérzeted támad. Mintha változni akarna az idő rosszra (öreg csontjaidban érzed enyhe nyilalások meg ami a korral jár )
Gil: - A szélből érzed, hogy valami változni fog, de nem ismered annyira a tengert. Inkább az nyugtalanít, hogy az általad megismert emberek egyre nyugtalanabbak.
Dhar: - hullámokban tör rád az idegesség. Mintha másnap harcolnod kellene és a bőröd bizsereg belé az előérzettől.

Íshar és Meríín teljesen nyugodtak, csak furcsálkodva néznek néha az idegeskedőkre.

Tömzsipöröly elővesz a tartókból egy rakat tengerészkardot, meg a saját fegyvereit és élezni kezdi őket. Gil és az Atya úgy vélekednek, hogy az idegességét palástolja munkával.

[Massza Rex]

Az alap helyzet az, hogy minden este (elmaradása esetén amint lehet) leírom a nap tapasztalatait. Ha megfelelőek a körülmények, akkor tanulás közben is jegyzetelek (pl szótár készítés) de ha mostohább, (pl lovaglás közben) csak szóban beszélünk róla, majd este összefoglalóan (ha kell emlékfelidézés diszciplínát igénybe véve) jegyzem le.
Egész szép szótárad jött már össze, lassan képes lennél törve és egyszerüen, de folyamatosan Íshar-ék nyelvén beszélni.

Én már megtanultam hallgatni a megérzéseimre, így miután meggyőződöm, hogy más is érzi, összekészítem cuccaimat egy esetleges gyors indulásra, de mindenképpen lerögzítem a kabinban. (a kisláda mindig a legnagyobb figyelmet és védelmet élvez ilyenkor)

Pakolás és a dolgaid lerögzítése közben észreveszed, hogy a hajón majd mindenki hasonló dologgal foglalkozik. Nem feltűnően, de észrevehető, hogy lerögzítenek mindent alaposan, ugyanakkor a fegyvereket is ellenőrzik.

[Chris]

Sietve fejezem be az evést, mintha hirtelen fontos dolgom támadt volna, majd igen szapora léptekkel iparkodok vissza a kabinomba.

[Pettyes]

A rossz előérzeteket próbálom palástólni, de nem nagyon megy. Leteszem a cuccaim a kabinomban, a fegyvereket is és magamhoz veszem a kést, mivel eszembe jut a fogadóban az öregek intelmei, majd felmegyek a fedélzetre és körbenézek, látok-e valami "vihar" képződményt.
Közel-s távol csak pár kósza felhőt látsz az égen. A szél friss és gyorsan repít titeket észak felé. Semmi veszélyeset nem látsz, de valahogy érzed a baj közeledtét.
A matrózok a késed láttán elégedetten biccentenek.
-Jófajta penge - szólít meg az egyikük - tekerj a nyelére kétannyi zsineget mint a karod és kösdd az övedhez. Úgy biztos nem hagyod el.

[VérGyöngyTyúk Z]

A délután folyamán egyre fokozódik a feszültség.
A délután közepén a láthatáron délről felhőfalak tünnek fel és alattuk fehéren villog a tenger.
A legénység viszont örömmel fogadja a vihar közeledtét, eddig bizonytalanok voltak, most már látják az "ellenfelet".
A hajó minden vitorlája a szélbbe feszül ahogy próbálja minél jobban elhúzni a viharral való találkozás idejét.
A kapitány a kormányos mellett állva nézelődik hátrafelé és odaszól a távolt vizslató Gil-nek:
-Most meglátjuk méltóak vagyunk e a hajónk nevére.
Megpaskolja a kormányállás fáját:
-Gyerünk Viharmadár, szárnyallj!

[Pettyes]

Úgy teszek, ahogy mondták, keresek valamit, amivel ezt véghez is vihetem. Kicsit még fürkészem a vihart és addig a fedélzeten leszek, amíg nem lesz túl veszélyes és azt nem mondják, hogy menjek le.
Egy martóz ad neked egy kis guriga ínből font zsineget.
-Ami maad azt tedd el, jól jöhet még, erős és sokat kibír. De ha a nyakadra tekeredik az már régen rossz neked.
A szél egyere erősebben fúj, hamarosan fehér tarajat növesztenek a hajó körüli hullámok.
A fedélzet egyre jobban ing, de még bírod.

[Massza Rex]

Levonulok a kabinomba és meditációba, majd imába fogok.
A kabinodba benéz egy matróz, ellenőrzi a lámpást és figyelmesztet, hogy ha elkiáltják a vihart akkor oltsdd el azonnal. Az ágy fal melletti részéről erős bőrszíjakat hajt előre:
-Ezekkel bekötheti magát az úr, hogy ne dobja a fallnak a billegés - mondja és megmutatja a szíjjakat összefogó csatot - Egy nyomás itt és kiszabadul.
Kipróbáltatja veled, hogy érted-e aztán megy tovább a többi kabinba.