Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Csak vacsora tájékán kerülök elő a kabinomból. Láthatóan jó kedvem van, számszegletében huncut mosoly bujkál, mintha titkot tudnék.
Beérve az étkezőbe kedvesen köszöntöm az ottlévőket (kik vannak ott?). Ha vacsora közben valaki beszélgetést kezdeményez velem, nincs ellenemre a társalgás. Vacsora után ismét visszavonulok.
A társaitok közül senki. Csak a hajó legénységéből vannaok ott páran.

Várok egy keveset, hátha az Atya előkerül.

Én mindig ott leszek a hivatalos étkezéseken. Így most is elő kerülök hamar.

- Kellemes estét Ryel, elég ritkán találkozni veled napközben, remélem nincs valami...ööö...baj?

Mikor Ryel és az atya az étkezőben van, a folyosón látjátok elmenni Ferant, mélyen magába merülten gondolkodva. Kis idő múlva visszatér és bepillant az étkezdébe:
-Jó estét Ryel! Atya! Volnátok szívesek szólni a többieknek, hogy holnap napkelte után két órával legyenek itt? Köszönöm.
Meg sem várja a válaszotokat, ismét magába húzódik és elsétál a folyosón.

Az Atyának:
- Nem, nincs semmi baj, csak el voltam foglalva. Ha nem bánja lenne egy kérdésem önhöz.