Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

Nekem teljesen mindegy melyik kabinban kapok szállást, hisz azon a pár órán kívül amit meditációval töltök, én kint vagyok a fedélzeten és élvezem a hajózást. Esténként mindig megtalálható vagyok a fedélzeten.
Hamarosan egész jól összeismerkedsz az éjszakai váltásokkal. Többször is a segítséged kérik, mert éjjel sokkal jobban és messzebb látsz mint bármelyikük. Horgászol és néha beszélgetsz velük, főleg a tengerrel kapcsolatos dolgokról.
A töbiek ebből főleg azt érrzékelik, hogy étkezésnél a szakács mindíg külön tálon hozza a "beszerzőnek" járó, finoman elkészített halételt Gil-nek és nem egyszer olyasmit kaptok amit ő fogott.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az első éjjel:
Éjközép előtt nem sokkal.
Atya: Kissé kényelmetlenül alszol és zavarosak az álmaid. Úgy érzed, mintha valami mágia nyomakodna a világra a közelben, de mikor nehezen kinyitod a szemed, már hiába keresed. Úgy véled csak rossz álom volt és visszaalszol. Reggelig nyugodtt az álmod.
Dhar:Hirtelen felriadsz, valami furcsa előérzet miatt. Ne tudod miért ezért az érzékszerveid "hegyezve" próbálod megállapítani a felébredésed okát. Aztán egy pillanatra mintha megrázkódna a hajó. De inkább a belsődben érzed.

[Pettyes]

Egész hajóúton szótlanul utazok addig, amíg a kellemetlen érzések el nem múlnak. Ha már joban vagyok, akkor felmegyek a fedélzetre, hogy a hajóútat is szokjam, az ingadozást, stb. Először csak elnézem, ahogy a matrózok sürögnek-forognak, igyekszem nem útban lenni, később megpróbálok segíteni és örömmel, ha jó néven veszik, bár még elég ügyetlennek tűnök ezen a téren, de ahol az erő kell, ott tán megfelelek.
Este a fura eset után miután nem tapasztalok semmit, visszadölök, de úgysem tudok elaludni, így kimegyek a fedélzetre. Óvatosabban mozgok, hisz sötét van és nem szeretnék leborulni a hajóról. Egyébként is megakartam nézni az esti utazást is, de ez az est picit aggaszt, így megpróbálom magam kicsit kisétálni, hogy majd a későbbiekben hamarabb eltudjak aludni.
Mikor kimész a kabinodból Meríín-nel találkozol aki a folyosón sétálgatva őrködik. Üdvözlitek egymást, de mikor rákérdezel érzett-e valamit azt feleli semmi különöset, csak mintha a szél rázta volna meg kicsit a hajót.
A fedélzeten körbenézve az éjszakai váltás embereivel találkozol. Látva, hogy mennyire bizalmatlanul mozogsz a fedélzeten kicsit mosolyognak rajtad, d nem bántóan.
A kormányállásnál Gil-t látod beszélgetni egy zöld ruhás alakkal és a kormányossal.
A hajó körüli víz enyhén hullámzik, az égen felhőfoszlányok úszkálnak, a csillagok és a vörös hold fényesen világítanak. Ha nem éreznéd magad kissé rosszul még a hajón akkor nagyon tettszene. Így is tetszik, de érzed, hogy a gyomrodban motoszkáló bizonytalanság miatt nem tudod még igazán értékelni.

[Massza Rex]

Egy fecske nem csinál nyarat, ha nem jelentkezik újra az érzés, akkor a feledés homályába vész a rossz álom emléke.
Nem érzed újból. Viszont utánna könnyebben alszol és pihentetően. A délelőtt vége felé ébredsz fel kipihenten és frissen a jó tengeri levegőben.

[Massza Rex]

Az a jó egy hajóban, hogy nincs hely elmenekülni előlem. Irány a fedélzet (a reggeli rutin után), ideje megismerni utitársainkat rendesen. (Nincs menekvés, mindenki sorra fog kerülni, meg ha nem is ma, csak idő kérdése.)
A hajón hamarosan arcról ismersz majd mindenkit. Az emberek alapvetően barátságosak veled, bár nem túl bőbeszédüek. Lassan a nevekel is boldogulsz, bár kissé zavar, hogy gyakran csak kereszt, vagy becenéven szólítják egymást a matrózok és hogy többeknek is azonos a neve.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az első nap Feran csak dél után bukkan elő a szobályából és a kapitánnyal beszél vagy egy órán át. Aztán a konyhán élelmet vesz magához és elindul vissza a szobályába, elgondolkozó arccal. A folyosón, Ryel ajtaja előtt őrködő Tömzsipörölynek szól:
-A kabinomban leszek. Gondolkodnom kell. Próbálok előre tervezni hátha sikerül jutnom valamire. Ryel még nem jött ki?
-Csak egyszer. A konyháról hozott magának reggelit aztán visszatért és bezárkózott.
-Rendben. Szóltam neki, hogy erős mágiával védtem le a kabinját. Készülnie kell a szerepére. Szólj a többieknek is, hogy ne zaklassák ha lehet. Én a kabinomban leszek minden esetre, de ne sértődjetek meg, ha nem nyitok egyből ajtót.

[Chris]

Csak vacsora tájékán kerülök elő a kabinomból. Láthatóan jó kedvem van, számszegletében huncut mosoly bujkál, mintha titkot tudnék.
Beérve az étkezőbe kedvesen köszöntöm az ottlévőket (kik vannak ott?). Ha vacsora közben valaki beszélgetést kezdeményez velem, nincs ellenemre a társalgás. Vacsora után ismét visszavonulok.
A társaitok közül senki. Csak a hajó legénységéből vannaok ott páran.

Várok egy keveset, hátha az Atya előkerül.

Én mindig ott leszek a hivatalos étkezéseken. Így most is elő kerülök hamar.

- Kellemes estét Ryel, elég ritkán találkozni veled napközben, remélem nincs valami...ööö...baj?

Mikor Ryel és az atya az étkezőben van, a folyosón látjátok elmenni Ferant, mélyen magába merülten gondolkodva. Kis idő múlva visszatér és bepillant az étkezdébe:
-Jó estét Ryel! Atya! Volnátok szívesek szólni a többieknek, hogy holnap napkelte után két órával legyenek itt? Köszönöm.
Meg sem várja a válaszotokat, ismét magába húzódik és elsétál a folyosón.

Az Atyának:
- Nem, nincs semmi baj, csak el voltam foglalva. Ha nem bánja lenne egy kérdésem önhöz.

[Pettyes]

Még mindig émelygek alkalomadtán ha jól érzem magam, akkor időm nagy részét fent töltöm segédkezéssel, illetve az éjszaka folyamán is felmegyek hébe-hoba szétnézni az éjszakai utazáson, illetve segíteni, ha kell.
Segédkezned nem nagyon kell, hamar rájössz, hogy a cipekedésen kívül máshoz nem nagyon elég a kézügyességed, kivéve a vastagabb köteleket. Az émelygésed miatt általában leszegett fejjel járkálsz, az árbócra felnézni se nagyon mersz. Esténként ha fenntvagy Gil-t többször is látod ahogy horgászik pár tengerésszel együtt. Megpróbálkozol vele te is, de a finom fonál és a bot kezelése nem nagyon megy az épenhagyásukkal.
Viszont abban nagy segítséget nyújtasz, hogy a tüzelőt, nagydarab húsokat segítesz cipelni a hajó raktáraiból a konyhákba. Ezzel még kondiban is artod magad.

[Chris]

Ryelhez: - Csak bátran, hátha válaszolni is tudok rá (félmosoly).

Az Atyának:
- Mondja csak, ön mennyit tud a toroni nyelvről, szokásokról, és kasztokról?

Ryelhez: - Nos anyanyelvi szinten írom és beszélem a nyelvet, és behatóan ismerem a Kyr Birodalom és Toron történetét, legendáit, kultúráját, isteneiket, vallásukat, ha pedig rendelkezek a szükséges idővel, a Kyr rúnákat is nagy biztonsággal megfejtem. Egy rövid ideig Sulurban is megfordultam, elég jól felszerelt a könyvtáruk.

Az Atyához:
- Ezt örömmel hallom, nagy hasznát vesszük majd a tudásának - mosolygok rá elégedetten.

- A tudásnak mindig haszna van, főleg ha használni is tudják egyesek. (sokat tudó hümmegés utána)
- Mennyi időt szándékozunk eltőlteni toroni földeken?

Az Atyához:
- A lehető legkevesebbet. De még igen sietve is lehet hogy két napnál tovább fog tartani az út.

[VérGyöngyTyúk Z]

A Ryel és Atya közti megbeszélős mehet nyugodtan tovább, viszont teszünk egy ugrást is.

Másnap délelőtt, az utazás 4. napján (az Ifinből való indulást számítva)

Az étkezőben csoportosultok, a legénység tagjai már reggeliztek és elmentek, a szakácsokat Feran megkéri kicsit távozzanak el.
mikor a helyiségben rajtatok kívül senki sincs (az egyik asztalt ülitek körbe) megszólal:
-Úgy tűnik a toron-on való átjutásnak van két módja. Pontosabban három. A legegyszerűbbnek az tűnik, hogy úgy ahogy vagyunk átvágunk az országon álcázás miegyébb nélkül. Ekkor számolnunk kell, azzal, hogy csak a Concordia "védelmez" minket, vagyis gyakorlatilag végig ellenségesek lesznek velünk és nem kizárt, hogy folyamatos harcban leszünk kénytelene áthaladni.
A második lehetőség, hogy álcát húzunk. Ryel nemes kyr-nek, az Atya tanácsadóna, Íshar és Meríín harcosnak én pedig harcos-tolmácsnak öltözöm. A többieknek sajnos rabszolgát kellene játszani az út alatt. Ez részben simábbá tenné az utunkat. Kevésbbé feltünőek lennénk. Viszont fennáll a veszély, hogy a "rabszolgákat" bárki megtámadhatja ha nem tartják be a szigorú szabályokat. De akár csak "játékból" is.
A harmadik lehetőség, hogy nem lépünk toroni földre. Viszont így a Toron és ediomad közti gyepűn kellene átvágnunk. Nem kellene álca, a toroni hivatalos szervek számára nem létezők lennénk, ugyanakkor mindkét határsávból veszély leselkedne ránk.

Arra kérlek titeket, hogy döntsetek melyik módon haladjunk tovább.
Ha bármi kérdésetek van akkor rajta. Ne habozzatok.