Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Lemegyek az istállóba a cuccomért és a Hmm.. "kigyuladdós" fogadóban kapott élelmet kipakolom Morel elé:
-Meg tudnád nézni meg van-e mérgezve?
Aztán Alysium-hoz fordulok és a hullára célozva megkérdem:
-Te lőted. Mi legyen vele?

[Pettyes]

Grenhez:
- Jó kérdés! Nekem semmi szükségem rá! - válaszolom.
- Az ilyen megérdemelné, hogy az utcára dobjuk és ott hagyjuk, de nem akarom, hogy szelleme kísértsen minket, ezért egy jelöletlen sír is megteszi neki szerintem! Nem tudom, hogy erre mi féle szokás dívik és hogy mit szólnának a város őrök, ha egy hullával mászkálnánk, de nem cipelhetjük mindenhova magunkkal, valami ötlet? - kérdem azoktól, akik ott vannak.
- Morel Te értesz a hullákhoz? Szükséged van rá, vagy valami mást találjunk ki?

[VérGyöngyTyúk Z]

Az orgyilihez való viszonyát Alysiumnak, bólogatásal díjazom.
-Rendben elintézem a dolgot.
Felszedem és elrakom a fickó cuccait, az íját és a nyilait kivéve. Meg persze a ruháit se rakom el.
Aztán a fogadóson keresztül szólok a városi őrségnek.
Ha kijönnek elmondom nekik mi történt: rálőtt az Úrasszonyra és az elf testőr elkapta mielőtt újra lőhetett volna. Megkérdem mi ijenkor feléjük a szokás a megölt gyilkosok testével.
Hárman jönnek ki a városőröktől. Az egyik szeme kissé összeszűkül a halott fickót látva, de épp csak egy pillanatra, utána semmi érzelem nem olvasható le az arcáról. A parancsnokszerű titeket kérdezget, a másik kettő (beleértve azt is, akinek összeszűkült a szeme) a fogadóban lévőket, és a környéken lakókat kezdi el faggatni. Háromnegyed óra múlva visszatér a másik kettő is, valamit közölnek a felettesükkell, amit nem értetek.
- A holttestet magunkkal visszük. Az ügyben még nyomoznunk kell, ezért kérem ne hagyják el a várost, az engedélyem nélkül. Remélem elég ez a szóbeli kérelem, és nem kell letartóztatáshoz folyamodnom. Ugye megértették? - kérdi tőletek a parancsnok.
-Persze megértettük. -Mondom a vezetőjüknek. - Csak egy kérdés még önökhöz. Ki ez a fickó?
- Valaki, akit maguk öltek meg - legyen ennyi elég. Ha kérhetem ne kezdjenek hősködésbe és nyomozásba, a biztonságuk érdekében. Ha találtak nála bármit, ami most nincs nála kérem haladéktalanul adják át nekem - közli szigorú tekintettel.
Odaadom az őröknek (kettő híján) a dobótőröket és a kardot.
-Az lehet, hogy mi öltük meg. De nem mi támadtuk meg előbb.
- Biztos benne, hogy ez minden? - kérdi erősen hangsúlyozva a "minden" szót.
-Hmm.. érdekes a maguk hozzáállás a gyilkoságokhoz. - morgom és előveszem a két utolsó dobótőrt. - Ennyi. Én mást nem vettem el tőle.
Rezzenéstelenül a szemébe nézek.
Látszik rajta, hogy nem hisz neked, de rád hagyja, a megjegyzésedet szó nélkül hagyja és távozik. Valamiért olyan érzésed van, ezzel még nincs vége ennek az egész nyomozósdinak.

[VérGyöngyTyúk Z]

Magamban vállat vonok mikor elmennek.
a mérget és a medált nem én vettem el a hullától. A méreg nincs nálam a medált is visszaadtam Morel-nek, szóval arról, hogy ők mit csinálnak vele minek járassam a számat.
Megpróbálom összeszervezni az őrséget és mindenkinek akinek maradt még élelme az útrol összeszedetem és megvizsgáltatom Morel-lel. Ha nem mérgezett akkor behalmozom a Nagyúrékhoz illetve Morel szobájába a kaját és utánna előveszem a kicsi kardot a málhámból és bemegyek a Nagyúrhoz.

[Massza Rex]

Kinyitom Gren előtt az ajtót és követem is majd befele, me nekem is van beszídem a nagyúrral.
A nagyúr és a gyermek az úrnő ágyához telepedett, és épp beszélgetnek valamiről, de nem értetek belőle egy szót sem. Mikor beléptektek a férfi felétek fordul.
Az úrnő még láthatóan nem tért magához, így kissé nehézkesnek ígérkezik a beszélgetés.

[VérGyöngyTyúk Z]

Fejet hajtok a Nagyúr és a gyerek előtt külön-külön. Aztán előveszem a kis kardot és markolattal odakínálom a gyermeknek. Aztán némajátékozok egy kicsit és előbb a Nagyúrra mutatok aztán úgy teszek, mintha ő volnék és parancsokat adnék nekem és engedelmeskednék. Utánna a gyerekre és ugyanúgy eljátszom a parancsolás-engedelmesség játékot.
A nagyúr bólogat, de továbbra is a "na jó, de mit akarsz tőlem pontosan" nézéssel méreget téged.
A gyerkőc jókat kacarászik hajtad, majd oda megy kicsit meghuzogatja a szakálladat, megböki az oldaladat, majd mond valamit, amit nem értesz, ekkor a nagyúr rászól, és ő lehajtott fejjel visszaül a helyére.
A gyerkőcre próbálok nem telifoggal vigyorogni. A Nagyúr kérdő pillogására a vállam vonogatom. Igazából én sem tudom mit akarok pontosan.
Odalépek az úrnő mellé és megnézem lázas-e vagy van e esetleg valami változás az állapotában. Aztán ellenőrzöm az ablakokat.
A nagyúrnak megpróbálom elmutogatni, hogy a városi őrök nem akarják, hogy távozzunk egyenlőre, aztán azt, hogy reggelre kiderül hány papot tudunk "elcsábítani" az útra.
Az úrnő állapotában nem látsz változást. Az ablakok úgy vannak, ahogy hagytátok őket, lefedve. Elmutogatod a nagyúrnak a dolgokat, időnként bólogat, de nem vagy benne biztos, hogy mindent megértett abból, amit tudatni szerettél volna.

[Pettyes]

Ha éppen nincs szükség rám az őrködéshez, akkor lemegyek, rendelek egy kis kaját magamnak, illetve, ha valakinek kell kaja, aki őrködik vagy a Nagyúréknak, akkor felviszek nekik kaját.
Ezután kimegyek a partra egy kicsit nézelődök, megpróbálom magam ismét szoktatni a tengeri utazáshoz.
Az ételt hamar kihozzák eléd, és te jóízűen elfogyasztod, mivel igen finom. Körülbelül egy órával az után, hogy befejezted az evést a parton sétálva azt érzed, hogy az izmaid remegnek, és szakadni kezd rólad a víz. Nem hirtelen leszel rosszul, hanem fokozatosan jelennek meg a tünetek. Érzed, hogy ha ilyen iramban fokozódik a rosszulléted, nem leszel képes egyedül visszamenni a fogadóba.
Megpróbálok Visszaülni Foltosra, ha még megy és visszalovagolni a fogadóba olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudok. Ha még tellik az erőmből, akkor megkeresem Morelt és közlöm, hogy rossz érzésem van és valószínűleg a fogadó étkészletét mérgezték meg, de jó volna, ha megvizsgálna és ha más evett azóta, akkor őket is.
Nem tudsz a lovadra felszállni. A remegő izmaid fokozatosan görcsölni kezdenek, már felegyenesedni sem tudsz. Fájdalmaid vannak.
Kétrétgörnyedve a gyomrodat markolva bevillan, hogy a vajákos emlegetett valami üvegcse ételmérget, ami a gyilkosnál volt félig üresen.
Akkor nem teszek mást, mint nagy fájdalmak között a partra görnyedek és szenvedek. Nem ordibálok, mert nem látom értelmét, hogy bármilyen idegen is odajöjjön, nem bízok az emberekben.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor úgy gondolom azért nagyjából megértette mit akarok mondani meghajolok és kimegyek a szobából. Farkas-nak odaszólok még:
-Maradj a szobában, ha idegen jön ne engedd be, úgy egy órán belül jövök vissza.
Kimegyek és Morel-nek, Deneira-nak meg Stancilnak is szólok. Stancil nem tudom ott volt-e mikor Morel megnézte a mérget, mindenesetre szólok neki, hogy csak abból egyen amit Morel megvizsgált. Ügyeljen a lovakra és senkit ne engedjen hozzájuk nyúlni. Ha bármi baj történik lármázzon ami a torkán kifér.
Miután ezek megvannak irány a kikötő és a hajó amelyik remény szerint elvisz minket.

Az elfet nem találod meg a fogadóban.
Nem látsz a fedélzeten senkit.

[Massza Rex]

Grenhez, mikor indulni készül:
-Jú van, maraduk itten, de tö meg mennyi köres valami okos paput, aki beszéli a nagyú nyelvit. Löhet az úúúnő sukat fug aludni, ne üjjünk má itten nímán. Mög nem kíne itten szanaszét szaladni se állandóan, lögközelebb lehet nem íjászt küdenek.

Miután Gren elmegy leülök hátamat az ajtónak vetve. Mikor rámnéz a nagyúúú, akkor magamra bökök, bal kezemmel úgy csinálok, mintha a nap tűzne a szemembe és ép körbenéznék, aztán pedig a földre mutatok és közben bólogatok komoly arccal.

Mivel sose lehet tudni, megpróbálkozom az anya nyelvemen szólni, hátha érti.(bár magam sem hiszek benne)

A mutogatásodból, mintha leszűrne ezt azt, de mikor megszólalsz az anyanyelveden nem ragál, csak értetlenül néz rád.

[VérGyöngyTyúk Z]

Felkiabálok a hajóra:
-Ahoj! Van itt valaki?
Egy matróz billeg fel a fedélzetre:
- Mi kéne? - kiabál le neked.
-A kapitánnyal van tárgyalni valóm az úttal kapcsolatban.
- Jöjjön föl! - int feléd.
Fellépdelek a pallón és körbenézek mikor felérek.
Több árbócos hajó, de hogy milyenfajta, nem tudod, nem igazán értesz a hajókhoz.
A matróz bekísér a kapitányi kabinba, ahol egy leszögezett asztal mögött ül a már ismert férfi. A kabin inkább dolgozó szobára hasonlít, ebből gondolod, hogy nem ez a hálóhelye. Mikor belépsz a szembelévő szék felé int, hogy foglalj helyet.
- Látom más nem vállalta a munkát - mosolyog rád elégedette.
A szék felkínálására csak a fejm rázom meg mosolyogva és inkább az egyik falnak vetem a hátam:
-Legalábbis nem olyan határidővel mint Önök. Viszont akadna némi tisztázni való. De előtte elnézését kérem amiért nem foglalok helyet, de tudja nem a legnyugodtabbak manapság a napjaink.
- Ahogy óhajtja. Mit kellene tisztáznunk?
-A viteldíjat elsősorban. Ha a teljes díjat előre fizetnénk akkor, hogy úgy mondjam, nem lenne megfelelő tárgyalási alapunk az út során és - bár nem feltételezek ijesmit sem magáról sem a legénységéről, - de hallani olyn esetekről, mikor a hajó kifutott az előre mindent kifizető utasokkal, majd befutott a legközelebbi kikötőbe utasok nélkül. Ha érti mire gondolok. Viszont megfelelő díjat ésszerű előre fizetnünk. Ezért úgy vélem 30 arany előleg megfelelő. A többit az út végén. - felemelt kézzel folytom bele a szót, mielőtt felháborodna - Megbízóm hercegsége a kikötőtől félnapi lovaglásra jókora raktárakat és kirendeltséget tart fenn és a kötrnyékbéli bankházakkal is jó kapcsolatot ápol. Gondolom belátja azt, hogy több mint száz arannyal nem egészséges a levegő bárhol mászkál az ember. Ezért a hátralékot egy itteni bankház kapcsolatain át előkészíttetjük a célállomáson, illetve készpénzben a kirendeltség páncéltermében helyezik el.
Vagyis mi adunk 30 aranyat előre és további 90-et a kikötés után. A papokkal folyik a tárgyalás és valószínüleg hamarosan felkészülnek az útra.
Megfelel ez így?
- Negyedét akarja kifizetni előre? Ugyan! Bankházak vannak itt is. Mondjon jobb ajánlatot vagy ússzon át a túlpartra!
Látom rendesen alkudni kell a fazonnal.
-Hmm.. az itteni bankházzal ugyanaz a probléma. Hogy biztosítjuk, hogy a túlparton legyünk valóban, mikor ön itt felveszi a pénzt? - Látszólag nem nagyon értettem meg mire célzott az itteni bankházakkal kapcsolatosan. - Ha jól értesültem akkor abból önnek is származik haszna, ha mostanában kel át a tengeren. Hisz ijenkor a kereskedelem szinte szünetel. Vagyis az árujáért lényegesen több pénzt kapna, mint a kereskedelmi időszakban. Ez külön haszon magának. 50 arany most és 70 a túlparton?
- Azt senki nem tudja garantálni, hogy a tul parton lesznek, én ezt nem azért mondom, mert a tengerbe fogom hajítattni magukat vagy hasonló, hanem azért mert ilyenkor majdnemhogy öngyilkosság tengerre szállni. Mit gondol a legénység a két szép szememért tart velem? Nekik is többet kell fizetnem, és előre. A hasznomról meg annyit, hogy örülök, ha élve átjutok a tengeren. Egy szó mint száz, 50 arany kevés.
-Mihez képest kevés 50 arany? Azt mondta úgy 30 nap múlva úgyis kifutnának. Akkor már jobban benne leszünk a viharos időben. Ráadásul elesne a plussz bevételtől is. 60?
- Látom a tengerhez, és a hajózási időszakokhoz nem sokat konyít. A bevételeim miatt meg ne aggódjon. 70 arany most, 50 a túlparton, és keresnek még 5 utast. Ez az utolsó ajánlatom, ha nem tetszik keressenek mást vagy ússzanak, mit bánom én.
-Hmm.. rendben. Megpróbálunk még öt utast keríteni. A hajózáshoz valóban nem értek. - rávigyorgok - de azért próbálkozásnak nem volt rossz nem?
- Próbálkozni lehet, de nem árt ennél tájékozottabbnak lennie, ahhoz, hogy érjen valamit. Szóljon, ha megvan a többi utas, nekik is ugyan az az ár áll, mint maguknak, és ha kérdik, nem alkudom, és a pénzt előre kérem. Két nappal azután tudunk indulni, hogy megvan a létszám. Most ha megbocsájt dolgom van...
-Rendben, köszönöm. - Bicdcentek felé aztán kimegyek és le a hajóról.
Visszafelé a mólón lassan sétállok és nézelődök, hátha látok olyasvalakiket akik utazni vágyóknak tünnek.
Olyanokat nem látsz, de eszedbe villan, hogy a kikötőmester egyszer már felajánlotta a segítségét ilyen ügyben.