Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

Ha már voltak olyan kedvesek szétszedni a sátramat, akkor ha nem tús szutykos, akkor elpakolom a tarisznyámba.
Nem túl koszos. 1-2 zöldes folt maradt rajta a levelektől, de egyébként elég tiszta.

Mivel nekem kicsit kényelmetlen volt a batáron utazás, meg amúgy is hozzá szoktam már az engem körülölelő szellőhöz, így én ha nem baj, akkor a legközelebbi megállásig inkább saját lábamon mennék.
Kicsit csodálkoznak ezen a törpék és Feran is felvonja a szemöldökét, de nem ellenkezik.

Az atya feltűnően keveset eszik és iszik, és alig beszél valakivel is (arca tűnődő, de azért derüs). Inkább csak kéz és fejjelekkel válaszolgat, induláskor ugyanabba a kocsiba száll be ismét.
Az üléseket visszahajtották fekvőböl a törpék, kényelmesen el tudsz helyezkedni.


Reggel, mikor felkelek megmosakszom megreggelizek és elkészülök. Beszállok abba a batárba, amin Tömzsipöröly van. Megis kérdem tőle, hogy leváltsam-e, bár nem értek azokhoz a monstrumokhoz a batár tetején.
A törpe vigyorogva néz le rád:
-Nem kell felváltanod barátom. Meg aztán csak kényelmetlen lenne neked idefenn az ülés. Én könnyebben lehúzom a fejem az ágak elől.