Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

A fogadóban:
Ahogy megyünk befelé és látom, hogy a fegyverükért nyúlnak felkészítem magam egy esetleges támadásra, de egyenlőre nem reagálok rá komolyabban. Amikor a csapos felém mutat és megkérdezi, hogy mi vagyok, akkor csak csendben maradok a hátam mögé nézek, de úgy teszek, mintha néma és süket lennék. Inkább hagyom az Atyát beszélni.
Szerencsére valaki az idegenek közül úgy tűnik látott már Khál-t.
-Eztet én is ismerem - lép előre egy matróznak kinéző fickó - Vagy négy éve, hogy láttam pár hozzá hasonlót. Ne kötekedjél vele - szól oda a csaposnak - asszem khála vagy mi a nevük és marha nagyot tudnak ütni. Akiket én láttam a fajtájából azok egy gazdag fickó testőrei voltak. - a fickó feltűnően kerüli, hogy rád nézzen - Nagyon nem szeressék ha az arcukba bámulnak, vagy megjegyzéseket tesznek rájuk. Ráadásul piszkosul gyorsak is.
-Ugyanmá! Mese! - horkan fel egy helybéli.
-Akkó ezt nézzed meg! - rántja fel az ingét - azé kaptam az eggyiktő, mer belebámultam a képibe.
A mellkasán négy jókora vágás húzódik, nagyjából a kimerevített karmaidnak megfelelően.
-Ha nincs ottan két papunk akkó ott is maradok.
Innentől kezdve senki nem tesz még csak fenyegető pillantst se feléd.

Kint a támadásnál:
Megkérdem Íshart, hogy minden rendben van-e, majd felpattanok. A szivárványra meglepődöm, de gyorsan felocsudom. Sok minden lesz még, amin elfogok csodálkozni. Odaszólok Ferannak:
- Mi legyen a dolgom? Maradunk vagy kimegyünk?
Maradjunk míg a kalózok el nem döntik merre támadnak