Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Nem nagyon fűlik a fogam a szabadban alváshoz, de mit lehet tenni, ez van. Megkérem valamelyik törpét vagy Isharékat, hogy segítsenek felálítani a sátramat (amit a tartisznyámból kotorok elő). Mikor kész van, visszavonulok, előveszem a fekhelynek valót (szintén a tatyóból), majd elvégzem szokásos esti teendőimet. Amennyiben a továbbiakban senki nem keres, és nem történik semmi figyelemreméltó, nyugovóra térek.
Mikor veszed elő a sátradat Íshar-ék kerek szemekkel nézik hogyan veszed ki a jókora ponyvát a kis tarisznyából. Segítenek felállítani a sátrat és közben kérdezgetnek:
-Hogy fér oda ekkora sátor?

Tömzsipöröly kicsivel éjközép előtt esik vissza a táborba kissé megviselten.
Feran kérdő tekintetére kifakad:
-Gil úgy elbújt, hogy szerintem vagy hatszor elmentem mellette. Valami elf trükk lehet, vagy mágia. Mindenesetre jó helyen van. Belátja onnan a falut és a tengert is.
Csodálkozva nézi a sátradat (te már bent vagy és épen teszel-veszel már alváshoz készülődve.):
-Mégegy sátor? Honnan?
Íshar hangját hallod kintről:
-Kis tarisznyából nagy sátort húzta elő.
-Aha. Érdekes. Mindenesetre azt elfelejtettem mondani ezek szerint, hogy a batárokban két-ké ember kényelmesen elalhat.
Hallod amint valamivel piszkálódik a batárok egyikében és utánna Meríín hangját:
-Ülésből ágy. J! Tetszik. Sok érdekes ma!