Hollószárnyak

[Massza Rex]

Kissé csalódott vagyok, hogy nem volt semmi verekedés, meg ilyesmi. Ez ki is ül az arcomra (meg némi zavarodottság is). Bár igen kíváncsi vagyok, mi történt a pacákkal, de egyenlőre magamba tartom kérdéseim. De azért alaposan és többször is Deneirára pillangatok, hátha látok valamit...akármit (magam sem tudom mit kéne látnom vagy nem látnom).

[Deni]

Egy fűző sok mindent nem takar. Efelett van egy köpeny is, ám azt nem húztam össze magamon, elvégre még nem vagyunk az utcán. Hajam továbbra is ki van engedve.

Farkas: ahogy jobban megnézed, mintha valami piros foltot látnál az egyik karján, de félig takarja a köpeny, és árnyékben is van, így nem vagy benne biztos, hogy tényleg jól látod.

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután a fickó elment az embereivel bemegyek és Farkas mellé állok.
Mikor Deneira kijön alaposan végigmérem mielőtt felelek:
-Láttuk. Farkas idebent én odakint. Eléggé szótlan volt. Elárulod mit csináltál vele?

A főnökasszony előtt meghajolok:
-Köszönjük kedvességét. A címet miután átértünk, valamennyien elfelejtjük. De az Önök házának kedvességét sosem.
Tegnaphoz képest sokkal tisztább vagyok így mikor másodszor is meghajolok megfogom a kezét és megérintem a homlokommal egy pillanatra.
Gesztusod kissé meglepi a nőt, de épp csak egy pillanatnyi értetlenség ül ki az arcára, aztán visszazökken szokásos modorába:
- Ismételten köszönöm a segítségüket. Valamivel még a szolgálatukra lehetek?
Elmosolyodok:
-Eddig is ön segített nekünk többet hölgyem! Ha esetleg viszonozhatnánk valamivel?
- Elég az, ha valóban orvosolták a gondunkat.
-Akkor, ha nincs más, úgy óvják önöket az istenek. - mondom és ha a Deneira és Farkas sem akarnak mást elindulok kifelé és vissza a fogadóba. A hölgy meghajol felétek, és hagyja, hogy távozzatok.Kilépve a gesztenyefa elé megnézem a címet és megjegyzem.

[Massza Rex]

Deneirának mikor már úton vagyunk vissza:
-Nöm sérültél mög? (közben elindítom a kezem a "gyanús" keze felé, hátha önkéntelen is elárulja)

A fogadóba visszaérve ellenőrzöm az őrséget, jobb hiján (más dolgom úgy sincs) örködöm én is.
Az őrség láthatóan rendben van.

[Deni]

-Háát.. azt hiszem kicsit túlzásba vittem, amit kiterveltem, remélhetőleg semmi gond nem lesz belőle.. de a lányokat bántani nem fogja, abban biztos vagyok.. *mosolyodok el, majd elköszönvén a Főnökasszonytól, Grent követve visszamegyek a fogadóba*
Mihez kezdesz, mikor visszaérsz?
-ugyan dehogy *mosolygok Farkasra*
-semmi komoly.. *majd hogy megnyugtassam kicsit felhúzom a köpenyem ujját, hogy láthassa valóban semmi vészes nem történt* Egy véraláfutás látható a kezén, amit feltehetően az okozhatott, hogy valkai megszorította a karját.
-holnapra elmúlik.. *legyintek a kezemmel*
*A fogadóba érkezésünk után felmegyek a szobába. Mindenemet gondosan összekészítem, hogy a holnap kora reggeli indulánál már ne kelljen ezzel is foglalatoskodnom, majd ha végeztem lemegyek a földszintre, ha a társaságból van valaki lent, akkor csatlakozok hozzá, ha nincs akkor visszavonulok szobám magányába*

[Chaos]

Aztán irány megkeresni az Úrnőt.
A szobájánál kopogtatsz, és az úrnő ajtót nyit.
- Új hírek hozni? - kérdi.
-Igen Asszonyom. Megkaptuk a címet amit szerettünk volna.
Átnyujtom a papírt, majd halkabbra fogom a hangom a halgatózók ellen és közlöm vele mit mondott a hölgy az átmenetről. (lovak stb)
- Menni beszélni az itteni tulajdonossal, adni el neki miénk batár jó áron, előtte menni beszélni vajákossal mi lenni az ő szekerével. Innen mi menni kikötőbe, ottan nem fog kelleni batár és szekér. Ha ezt elrendezni, akkor megszervezni örség - mondja, azzal visszavonul a szobájába.

A szekér maradhat. Megpróbálom eladni. Bocit viszont viszem. A cuccaimat a hátára pakolom.
Holnap reggel indultok, most pedig már lassan sötétedik.

-Igen asszonyom!

Lemegyek és megkeresem Haiy-Ti-t és megkérdem tőle, hogy megvenné e a batárt és a szekeret, vagy tudna e javasolni vevőt. Aztán előkerítem Stancilt és az istálóban a cuccomhoz hívom.
Haiy-Ti kimegye veled az udvarra megnézni a batár és a szekér állapotát, majd hosszabb alkudozás és rábeszélés után beleegyezik, hogy 100 aranyért megveszi a batárt, a szekeret meg 15 aranyért. Mikor bekíséred a fogadóba megkér, hogy várd meg, és elsiet, majd egy kisebb és egy nagyobb erszénnyel tér vissza,.

Stancilt nem kell keresned, az istálóban van, és az állatokkal foglalkozik.

A kissebb erszényt odaadom Morel-nek A nagyobbat az úrnőnek.
Az istálóban a cuccaim közül kiveszem a "dobótőröket":
-Stancil! Elkerülendő, hogy mindenki, csak a védtelen suhancot lássa benned fogd ezeket - átnyujtom neki a féltucat tőrt. - Vegyél mellé egy széles övet amibe beletűzködöd őket, meg egy bő köpenyt. A markolatukra tekerj puha bőrszíjjat, úgy a tenyeredhez idomulnak majd. Gyakoroljál velük rendesen és vágj mindig közömbös arcot. Így aki lát, nehezebb zsákmánynak fog nézni, mint most. Tedd el azt gyere segíts kicsit.
Átnézem a batárt az utolsó szögig és a kipakolt szekeret is. (hátha akad bennfelejtett cucc, vagy ijesmi) A batárnál, ha találok benne szerszámot, szöget, vagy bármi "mozdíthatót" akkor jól szemügyre veszem.
Stancil kissé meglepődik az ajándékodon, de látszik rajta, hogy tetszik neki az ötlet. Segít neked pakolni, bár nem nagyon van mit, mert mikor beköltöztetek a fogadóba a nagyja cuccot is lepakoltátok a batárról, és a szekérről is. A batáron mozdítható részt vagy rejtett rekeszeket nem találsz.