Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

A kopogásra felébredek és megkérdezem, hogy ki az, majd ajtót nyitok.
- Jó reggelt barátom! Adj egy percet, hogy elkészüljek és indulhatunk!
Megmosakszom, összeszedem a cuccom, felveszem a bőrvértet, oldalakra kardok és a szokásos nagy csuhát ráhúzom, majd indulásra készen várom Tömzsipörölyt, hogy indulhassunk.
Tömzsipöröly láthatólag izgatottan toporog mikor kilépsz az ajtón.
-Most hagyom el először magamtól ezt a helyet! Kissé izgatott vagyok.
Ezt rendesen látod is rajta, csak az feszélyez kissé, hogy a hátán egy furcsa kinézetű számszeríj van átvetve és a jelek szerint fel is van feszítve.
-Először a helyi csatornaklánt keressük meg jó? - és már indul is a lépcső felé, félig ugrálva mint egy izgatott kölyök. A hátát ütemesen csapkodja a számszeríj és a lehetőségekbe belegondolva nagyot nyelsz.
Követem Tömzsiőörölyt, miközbe intézem hozá mondandóm:
- Csatornába kell lemenni, fújjj, abba mocsokba? - kérdem a törpét.
Nem megyünk le a csatornába csak ha muszály. Meg ha hívnak. Veszélyes hely az még egy magunkfajtának is.
- Na meg minek az a számodra hatalmas fegyver, miért nem valami normális van nálad, amivel lehet ártalmatlanítani, ha kell, mert hát gondolom számítasz valami küzdelemre, hamár felfegyverkeztél Te is. Ez nem egy sima felderítés lesz. - mosolygok.
Előrelendíti magán a számszeríjat és kissé összerezzensz mikor a hegy feléd mutat a művelet közben.
-Hoppá. Miért nem szólsz, hogy fel van húzva. Nagyon érzékeny a kioldó és még megsebesítettem volna valakit. Kelleni meg azért kell, mert soha ne alkudj úgy, hogy nem tudod megvédeni a pozíciódat. Egyébként pedig még veszek magamhoz fegyvert.
Mikor leértek az ivóba az ottlevők felemelt korsókkal köszöntenek titeket. Karemm egy széles, megpakolt fegyverövet hoz Tömzsipörölynek. Ő felcsatolja és kihúzza magát.
-Most mehetünk.
Ahogy végigméred úgy döntesz inkább nem szólsz. A számszeríj mellett most már az övén lóg két hosszúkás doboz, egy rövidkard a balján egy kalapács a bal oldalán, meg vagy féltucat tőr és hajítótőr.
Kilppve a fogadóból jó félórát gyalogoltok egy romos épületig. Tömzsipöröly lekanyarítja a válláról a számszeríjat és megfeszíti. A vájatba alultól ugrik egy vessző. Végigmér, aztán bólint.
-Na menjünk.
Az ajtóhoz lép és egy lendülettel berúgja, majd habozás nélkül belép.
A romokkal teli szobában semmi sem mozdul körülötte.
-Az információért jöttem amit kifizettem előre. -kiáltja a sötétbe.
Kint várom Tömzyipöröly mögött, amíg valami hang válaszol, ha nem benézek felett egy kicsit erőltetve a szem, hogy a sötétbe lássak valami. Ha továbbra sincs válasz lenézek a törpére:
- Biztos, hogy van itt valaki? - kérdem tőle.
-Persze, hogy vannak, csak Téged nem ismernek még. - szól hátra a törpe.
A homályban valami megmozdul. Sötét árnyék emelkedik fel az egyik törmelékhalom mögül.
-Gyertek beljebb és csuklyátok be az ajtót.
Tömzsipöröly bentebb lép és maga után int, de hátraszól:
-Az ajtót hagydd nyitva.
Belépek Tömzsipöröly után és ahogy kérte nyitva hagyom az ajtót nem törödve a hanggal, ami máshogy rendelkezett.
A sötét alak jobban kirajzolódik mikor belépsz, az alakjából és nagyságából ítélve emer lehet, de a belőle és a házból áradó bűz facsarja az orrod.
Tömzsipöröly félrelép az ajtó fénysávjából és körbepillant, majd az alakra néz:
-Nos?
A görnyedt alak megváltozott, rekedtes suttogással felel:
-Teljesítettük mit kértél, hogy lerójuk tartozásunkat....
-Csak az egyiket! A tűzpapokat, ha jók a híreid. - vág közbe Tömzsipöröly.
Az alak hangosan szusszan egyet.
-Rendben. Tudjuk, de hát próbálkozunk. - halk, göccögö nevetés, majd folytatja - Elkaptuk az egyik őrt ahogy kérted. A viperafajzatok fészkében temetetlenül hevernek a társai. Aki életben maradt éjközép előtt elment az ékszerészek utcájába és pénzt vettek át a kismestertől, majd elhagyták a várost. Az elfogott őr vallott nekünk. A két démonőrt ők vágták le. Nem lettek volna hajlandók feladni a feladatukat. A többiek viszont emberek voltak és féltek, hogy azért miket őriznek, eljönnek a boszorkánymesterek. Élni akartak. - halk kacaj - most alig féltucatnyian kelhettek végül útra. De ha akarod egy másik szívességedért elkapjuk őket és a pénzzel együtt visszahozzuk.
-Nem kell. Ennyi?
-Még egy dolog van. Hol van most az akit elkaptatok? Nem fog már beszélni?
A csuklyás alak kiegyenesdik és arcából hátrahullajtja a csuklyát. Sebekkel szabdalt arcú, üveges tekintetű arc tűnik elő. A viaszfehér bőrön bogarak mászkálnak, homlokán rúnajel fénylik fel. Felhasadt ajkai szóra nyílnak:
-Vele beszélsz. Ő lesz az új őrünk. Leróttuk a tartozást?
-A tűzpapokért igen. Azért leróttátok. De nem ez lesz az új őrötök. - szól Tömzsipöröly.
Halk kattanást, majd pendülést hallasz ahogy a számszeríj lövedéke kiröppen. A nyílvessző a rúnajel közepébe vágódik és négyágú hegye szétszaggatja azt. A holtest feje szinte szétrobban, a test halk dübbenéssel omlik a padlót borító mocsokba.
-Én nem engedtem meg, hogy felhasználják. - köp a hulla felé Tömzsipöröly, majd sarkon fordul - Mehetünk?
Ahogy folyik a diskurzus, csak felmérem a terepet, de nem avatkozok közbe a tárgyalásba. Amikor a jelenet lezajlik undorral nézek a holtestre és arra, aki ezt tette vele. Amikor Tömzsipöröly kivonulót fúj, kimegyek és becsapom magam után az ajtót. Visszafelé szótlanul utazok és gondolkodom azon a szerencsétlenen, aki így járt. Bár rossz ember volt nem biztos, hogy ezt érdemelte.
Tömzsipöröly látszólag csak félig elégedett.
-Miért kellett megölniük a fickót? Áhh.. sosem értettem igazán ezeket a csatornaurakat. Gyere Dhar menjünk. elmondjuk Feran úrnak mit mondtak ezek aztán meglátjuk mi lesz. Bandukoltok nyugodtan amikor a homlokára csap:
-Én őrült! Majdnem elfelejtettem!
Befordul egy keresztutcába és egy kis ház előtt áll meg, aminek homlokzatán íjat és nyílvesszőket ábrázoló cégér fityeg.
-Várj itt, jövök. - fut be a kapun.
Pár perc múlva jön és vállán jókora oldalzsákot cipel, ami láthatólag meg van tömve.
Kérdő pillantásodra felel:
-Extra nyílvesszők, meg némi meglepetés nemvárt vendégeknek. De most már iparkodjunk - mondja és újra elindultok a Zsivány Ló felé.
Mikor odaértek Karemm fogad titeket. Elveszi a zsákot Tömzsipörölytől és a különterem folyosója felé bök:
-A többiek már lementek

[VérGyöngyTyúk Z]

Többiek:

A délelőtt eseménytelenül telik. Napközép előtt egy órával Feran-nak levelet hoz egy futár. Elolvassa és elteszi, majd a különterembe indul és várja, hogy megjelenjetek.

[Massza Rex]

Jól kialszom magam (8-10 óra alvás), majd a reggeli rutin után az ivóban némi élelmet viszek be szervezetembe, no meg hátha találkozok valamelyik társunkkal és elbeszélgethetjük az időt. Ha M. vagy I. előkerül akkor mehet tovább a csevej velük is. Mikor Feran Úr jelez, megyek a különterembe.
Mikor leérsz az ivóba Meríín-ék nincsenek ott. Már épp végeztél a reggelivel mikor belépnek az ajtón. A tanulásra mindketten kaphatóak és ott folytatjátok ahol abbahagytátok. Hamarosan rövidke tőmondatokat is tudsz a nyelvükön amit ők Eran-ninak neveznek. Magukra az Enraki szóval utalnak ami, mint elmondják, annak az orszárnak a neve ahonnan jöttek. Elmondásukból azt is kiszűröd, hogy shadon az első ország amin keresztül útjuk indult.
Mikor lementek a különterembe Gil-t már ott találjátok Feran-nal beszélgetve.

[Chris]

Lelkesen libegek le a lépcsőn, valami dalt dudolászva. Sötét csizmát, szürke nadrágot, és fekete inget viselek. Az ing nincs teljesen fölig begombolva, így a mozdulataimtól függően néha-néha egy ezüst lánc válik láthatóvá a nyakkivágásban. A gyomrom halkan korog, de napközép van, a reggelit kihagyom.
A közös terembe érve kissé visszafogom a lelkesedésemet, ami Feranra pillantva nem esik nehezemre. Kissé távolabb tőle lehuppanok egy székre, és várom, hogy történjenek a dolgok.

[Pettyes]

Tömzsipörölynek még az út közben:
- Valóban ezek nem ismerik az irgalmat. Majd a végzetük is olyan lesz, amilyet ők adnak másnak, dehát nem lehet mindenki - itt befejezem és nem is folytatom tovább a mondandóm.
Amikor a céhnél megállunk és kijön nagy cuccal Tömzsipöröly megkérdem tőle, hogy segítsek-e.
-Á nem kell. Bírom én - mondja és láthatólag élvezettel cipeli a csomagját.
Amikor a fogadóba érünk, akkor Tömzsipörölyt követve a különterembe vonulunk.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor Dhar és Tömzsipöröly is megérkezik és leül Feran feláll.
-Nos Hölgyem és uraim. Kaptam egy üzenetet Ennar barátunktól. Az éjjel jártak náluk a raktárbéliek és 2000 arany fejében mindent átadtak neki.
Hamarosan elmegyek hozzá és elintézem vele az ügyet. Addig is a másik lényeges dolog. Holnap reggel indulunk. Mindenkit kérek, hogy nézze át mi az amit hozni szeretne és mit kell még beszereznie.
Térképet terít az asztalra.
Az első célunk egy kis kikötő innen két napi járásra. Tadzeh. Ott hajóra szállunk Toron felé. Az új békét kihasználva átvágunk a Dwyll únió felé és Tarin egy határközeli városába megyünk. Van esetleg valakinek kérdése?
-Ó bocsánat, majd elfelejtettem. a javadalmazás. Az úton élelemmel, ellátással kapcsolatos költségeket természetesen fedezem. Az extra kiadásokat, mint a jobb szoba, külön étel satöbbi viszont nem. Az elsődleges cél, hogy Ryel - néz a felé Feran - élve és minden holmijával együtt eljusson a törpékhez. Ezért cserében minden útszakasz végén 3-3 arany a fejenkénti bér. Útszakasz alatt azt értem, hogy például innen a hajóig, a hajóút, utánna toron, a Dwyll únió ésatöbbi. Előlegként természetesen az első szakasz bérét megadom.
Hármasával aranyérméket rak ki maga elé.

[Chris]

Nincs kérdésem, de várom hátha a többieknek igen.

-Miért hajóval megyünk, ha ennyire északi a cél? Nem lenne gyorsabb térkapuval?
-Az Ifini kapukat lerontották Atya. Ami az Északi szövetségre nyílt, az már évek óta nem működik. Shulurt pedig jobb, ha elkerüljük. Már, ha épp működne is oda a kapu. De jobban járunk hajóval és minél kevesebb időt töltve toronban.

- Nekem lenne egy kérdésem, már bocsánat!
Hogy szeretnénk utazni a kikötőig, illetve a hajóút után, mert a lovak, hogyis mondjam - itt egy kis morgással erősítem mondandóm - megérzik a ragadozó természetemet, így elviselni nem nagyon fognak.
- Talán GIL segíthet ezen, nekik meg van hozzá a képességük, de nem biztos, hogy elég lesz.
-Két batárral, meg aki saját lován jön. A lovak ügyében remélem Gil tud segíteni, ha pedig nem, akkor megoldjuk valahogy.
- Illetve a hajóutat nem lehetne átszervezni, ha nem sürgős az út? Szeretem, ha szárazföld van a lábam alatt!
-Sűrgősnek nem mondanám éppen, de túl ráérősnek sem. Túl nagy kerülőt jelentene szárazföldön az út. A hajóhoz pedig jobb ha már most kezdesz hozzászokni. Tekintsd kihívásnak. Ismeretlen terepnek ahol még nem küzdöttél.

[Chris]

- Két batár? Kik fognak bennük utazni, és kik hajtják őket? - kérdem kissé meglepődve.
Feran rád pillant.
-Kettő. Csak az Atyának van lova, ha jól tudom illetve nekünk kettőnknek. Hajtani törpék hajtják innen a kikötőig. Magunkkal visszük a hajón mindkét kocsit. A túloldalt Íshar és Meríín lesznek a hajtók. Vagy eggyikük és Tömzsipöröly. A kocsik közötti elhelyezkedést majd beosztjuk. Te mindenképpen legalább két kísérővel fogsz ülni az egyikben.

[Chris]

Míg Ferant hallgatom, a nyakamban lévő lánccal kezdek babrálni. Néha-néha kivillan a nyakkivágásban egy szépen megmunkált ezüst medál.
Az arckifejezésem szoborszerűen merev, a szememen látszik csupán, hogy a hangulatom elég ingatag, és szinte percenként változik.

[VérGyöngyTyúk Z]

Feran körbetekint és a maga előtt letett pénztornyocskákra mutat.
-Vegyétek el nyugodtan. Ryel javadalmazása természetesen külön dolog -Pillant Ryel-re.
Ha más kérdés nincs akkor jó felkészülést kívánok nektek. A két batárt egy óra múlva beállítják a fogadó udvarára. Ami holmitok van nyugodtan tegyétek be. Tömzsipöröly majd segít elrendezni a dolgokat.
A törpe bólint, majd a számszeríját kezdi babrálni.
-Természetesen uram. Élelmet négy napra pakoltatok mindenkinek. Biztos ami biztos.