Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Visszamegyek a fogadótérbe és meghajolok Haiy-Ti előtt:
-Elmentek. De ha visszatérnének kérlek szólj. Szívesen verek beléjük egy kis illemet.
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy visszajönnek - kuncog halkan Haiy-Ti.
Majd meghajol feléd, és visszavonul a szobájába.

Odamegyek Alysium-hoz és leülök az asztalához.
-Ebéd? Jöhet. Meg tea is. Forrón, meg mellé-bele egy kis pálinka. Úgy gyorsabban élénkít.

[Massza Rex]

- há micsuda ögy társaság, ittön haluk íhen, ezek mög lútnak-fútnak föl alá. (morgok félhangosan).
Aztán hirtelen ravasz terv villan agyamba!
Kopogok ismét az ajtón.
A hölgy ajtót nyit és várakozóan tekint rád.
- Úúúnő, lönt esznek ebídet, vagy huzassam föl ide a szubába?
- Ön igazán figyelmes lenni - mosolyog rád az úrnő - kérem hozatni fel három főre étel és ital, és menni maga is enni, és küldeni fel elfet örködni.
Fülig ér a szám, annyira meg vagyok magammal elégedve, hogy milyen okos vagyok. Lemegyek, szólok az elfnek, hogy váltson le az őrséggel a nagyúrék ajtaja előtt, majd rendelek uri kaját 3 főre a szobájukba meg magamnak valami nagy állatból készült sűltet ide lentre. Ha Gren még ott van, akkor letelepszem mellé.
Nem kell sokáig várnod, és egy jókora sültet hoznak eléd, ami borban pácolt aszaltgyümölgyágyon fekszik. A hús édeskés ízű, valami szokatlan fűszert is érzel benne, de összességében finom. Valami öntetet is kapsz hozzá egy kisebb tálban, és egy korsó sört is. A szemed sarkából látod, ahogy három felszolgáló megrakott tálcákkal a lépcső felé siet.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor kihozzák az ételt, megköszönöm a felszolgálóknak és nekiállok enni. Próbálok viszonylag rendesen érkezni, tekintettel a helyre és mikor Alysium megy és Farkas jön köszönök mindkettőjüknek.

[Massza Rex]

Én falok mint egy állat, me baromi éhes vagyok. Az első néhány percben csak csámcsogásom hallatszik, meg egy-egy jóízű böffentés. A nagy sietségbe az első falatokból jócskán jut az ölembe és a földre is.

[Chris]

Deneira és az úrnő közötti beszélgetés kiegészült. Ha valakit érdekel, olvasson vissza (52. oldal közepe-alja).

[Pettyes]

Felállok és leváltom Farkast az örködésből! Még odaszólok neki, hogy jó étvégyat, majd elindulok felfelé! Leülök az ajtó elé, magam mellé teszem az íjjam és mellé a tegezt, de olyan távolságba, hogy azért kezelhető legyen, ha kell. A köppenyt a háttámlára terítem és kényelmes pozícióba helyezkedem.

[Deni]

*Farkas szólását meg sem hallva szólok az úrnőhöz*
-Köszönöm a bizalmat
*Fejet hajtok*
-Nem fog csalódni bennem, és most távoznék ha megengedi.
- Remélni, hogy így lesz - mondja az úrnő, majd visszamegy a szobába.
*Fejezem be mondandómat és elindulok. Először a szobámba megyek, végignézem a holmimat, -hogy szenvedek-e hiányt bármiben, mire szükségem lehet az utam során- majd lemegyek az emeletről keresek egy szolgálólányt és megérdeklődöm, hogy ismer-e a közelben herbalistát. Ha tud segíteni ebben, akkor megyek és megveszem azt, ami hiányzik az úticsomagomból. Herbalistát nem tud ajánlani, de egy piacot igen, ahol elég nagy a választék, és ha ott mégse tudnál mindent beszerezni, akkor ott biztosan találsz valakit, aki ismer herbaristát.

[Deni]

Miután visszaértem a kis körutamból Elég sokáig tartott a dolog, mert nem kaptál meg mindent egy helyen. felviszek mindent a szobámba, majd visszamegyek a többiekhez*
-Üdvözleteim uraim és jó étvágyat!
*köszöntöm őket mosolyogva*
-Ha nem zavarok, akkor csatlakoznék hozzátok
*és már le is huppanok a társasághoz és ha arrajár a szolgáló akkor kérek valami sült hús félét ebédre, nagyjából rábízom a döntést*
Nem kell sokat várnod, hogy a felszolgáló kihozza, amit rendeltél. Valami hasonlót kapsz, mint Farkas, csak kissebb adagban.
- Csmhm...dob csak lö magadat...csmhm...(a beszéd közben pár falat kiesik a számból, de levadászom és újra bekapom)
Evés közben láthatólag nem zavar Farkas táplálkozása. Mikor Deneira is leül:
-Jó étvágyat! Na sikerült az Úrral megegyezned?
*Nekilátok én is az ebédemnek, mely ígéretesen illatozik a tálon. Az ételt amit kaptam próbálom Farkastól minél távolabb elhelyezni, hogy kóbor falatok véletlenül se csapódjanak be hozzám. Közben Grenhez fordulok*
-Persze, köszönöm az ajánlásodat, sikerült megegyeznem az úrnővel, a továbbiakban veletek tartok utatok során.
*ennek köszönhető vidámságomat leplezni nehéz bár nem is nagyon akarom leplezni*
-Neked sikerült valamit kiderítened az éjjel történtekkel kapcsolatban ?
*kérdem mosolyogva majd folytatom a falatozást*
-Semmit - morgom magam elé.- Egyszerűen nem értem. Viszont Capullo lova és szamara itt van az istállóban. Csak Oler és Marek lova tünt el.
-Az igazat megvallva nem tudom, hogy hány fős volt eredetileg a csapatotok és hogy ki az az Orel Morel vagy kicsoda. Tehát sajnos segíteni sem tudok ebben igazán, hogy mi történhetett velük, hiszen nem is ismertem őket, hogy bármi következtetést levonhassak. De szerinted *egy pillanatra elmerengek* ők elmentek maguktól, vagy valami történt velük? Vagy ezzel most már felesleges foglalkozni és törődjünk inkább azzal, ami előttünk áll?
-Marek, nem Morel. Morel a vajákos odafennt. - bökök az emelet felé.
Miután megettem az ebédet felcihelődök.
-Deneira! Légyszíves ha keres az Úrnő vagy a nagyúr mondjátok meg, hogy az utazásnak nézek utánna.
- Nöm kell fuglalkuzni völük, elmentek oszt kész. Biztus nem rabulták öl űket, me azt hallutuk vúna, meg akkor löttek vúna nyumuk. Berezöltek, vagy találtak ögy jubb munkát.
- Aztat must tínyleg vajákus vagy tö is, vagy sem? (kicsit gyanakvóan felhúzódik a bal szemöldököm)
-Érdekes társak, akik csak így szó nélkül eltűnnek, de sebaj.. így legalább nem vészhelyzetben hagytak titeket cserben.. amúgy a kérdésedre válaszolva, tényleg *elmosolyodok a gyanakvó pillantáson*

[VérGyöngyTyúk Z]

Irány ismét a Gesztenyefa Pagoda és az őröktől megkérdem, most már lehetséges-é valamelyik vezető Hölggyel beszélnem.
Mint ahogy tegnap is, elkérik a fegyvereidet, majd bekísérnek az előtérbe, ahol ugyan az a hölgy ücsörög, akivel legelőször beszéltél. Rádnéz, majd elmosolyodik:
- Ááá, látom visszatért hozzánk, nagyon örülök! Melyik hölgyet keresi ma?
-Üdvözlöm hölgyem. Sajnos most nem tudok oly kellemes órákat önöknél eltölteni. Az ügyben érdeklődnék, hisz önök oly sokmindent tudnak - kacsintok felé - hogy tudnak-é lehetőséget nékem és társimnak a déli tengerpart, vagy abaszisz elérésére, gyorsabban mint a leggyorsabb futár?
Felvonja a szemöldökét, majd megszólal:
- Gondolom a halak miatt... ezt ne itt beszéljük meg. Kérem, kövessen - mondja, azzal vezetni kezd.
A ház ellentétes oldalára vezet, mint ahol eddig jártál. Egy irodaszerű szobába vezet be, behúzza az ajtót, majd int, hogy foglalj helyet, közben ő is leül.
- A nyilvános kapurendszer is alkalmas erre a célra. Az miért nem felel meg?
Meghajtom magam a Hölgy előtt:
-Bocsásson meg, ha udvariatlan volt a kérdésem. A nyílvános kapuk közül az Elya-ban lévő van a legközelebb tudomásunk szerint. Mi onnan jöttünk és az utunkon, hogy úgy mondjam a kelleténél lényegesen több ellenséges érzelmű banditába botlottunk. Úgy tűnik több csoport is úgy érzi érdekeiket jelentősen sérti megbízóm jelenléte és mindent elkövetnek, hogy ne térhessen haza élve. A nyílt kapukat bizonyára szemmeltartják, ezért kellene titokban távoznunk. Ha nyíltan megyünk azzal nem tudunk elszakadni a minket követőktől, de ha nem tudják hova és hogyan távoztunk?
- Értem a problémáját. De nekem mi közöm van ehhez? Miért segítenék maguknak?
-Hogy miért? Nehéz kérdés. A szokásos válasz tán az lenne, hogy pénzért. Vagy csak a jószándék jeleként. Nem tudok tán önnek teljesen megfelelő választ adni. Talán, hogy megmeneküljön egy gyermek és családja, vagy, hogy legyenek még többen azok a világban kik jó szívvel gondolnak házukra és ha szükség van rájuk, minden tőlük telhetőt megtesznek mi módjukban áll. Tudom, hogy a világ sajnos nem ojan mint sokan szeretnék és az adott szó nem mindig esik megfelelő értékelés alá. Nem nem tudom magam jobban kifejezni, de döntsön. Mit szeretnének azért cserébe, hogy használhassuk a kapujukat? Meglátom és megkérdem teljesíteni tudjuk-e. Természetesen brmit is válaszol tiszteletben fogjuk tartani.
- Pénzre nincs szükségem, jótékonykodni pedig nem szoktam. Az adott kaput mi is szolgáltatásért cserébe használhatjuk. Tehát ha engedélyezzük maguknak a használatát, azt az én lányaimnak kell ledolgoznia ingyen, és ez nekem így nem üzlet, és nekik sem.
Itt elgondolkodik egy keveset, majd folytatja:
- Viszont van valami, amiben segíthetnének. Van egy előkelő úr, aki folyton megveri a vele lévő hölgyet, mikor itt jár. Mi nem tudunk ellene semmit tenni, mert túl befolyásosak a rokonai, és ha úgy akarják, akár be is zárathatják a Pagodát. Ha el tudnák érni vérontás nélkül, és anélkül, hogy velünk összefüggésbe hozzák az esetet, hogy ez az úr többet ne bántalmazza az itteni hölgyeket, akkor megengedem, hogy használjk a kaput.
-Hmm... hová nyílik pontosan a kapu? Esetleg ha a "nem tisztelt úr" ojasvalakitől kap khmm.. nevelést, aki magát az egyik bántalmazott hölgy rokonának, vagy családi adósának mondja magát miközben "neveli" ? Természetesen úgy hogy a sértett nevét sem említi, így nem tudja, ki miatt kapja amit kap. Ha elég nyomatékosan hívják fel valakinek a figyelmét, hogy mégegy hmm.. eset és nem csak verést kap az jó darabig tartózkodhat a jövőben a hasonló cselekedetektől.
- A kapu Sabaor kikötőjébe nyílik. Az itt dolgozó hölgyek nagyrészt árvák, vagy a családjuk eladta őket, tehát az ötlete nem használható ilyen formán. Másrészt az illető úr furcsa izlését nézve nem hiszem, hogy a verés, vagy annak említése elérné a célját, márha érti mire gondolok...
-Ha megbocsát tájékoztatom társaimat erről. Addig esetleg fontolja meg azt a lehetőséget, hogy egy, az úr által egykor megvert, de azóta már elköltözött hölgy nevét tudná-e mondani nekem. ha semmit nem tud a hölgyről, csak annyit, hogy nagyon meszire költözött, az lenne a legjobb. Ő férjhez ment és mi a férj családjának rokonaiként veszünk elégtételt a múlt sérelmeiért? Mellesleg közöljük vele, hogy már van "fülünk és Szemünk" a közelben és visszatérünk ha kell.
- Látom, nincs tisztában a szokásainkkal. Az itt lévő hölgyek nem mennek férjhez. A pártfogójuk általában titkolja a családja előtt a kapcsolatát az adott hölggyel. Ha a család mégis tudomást szerez róla, úgy tesz mintha nem tudna az egészről, megtűrik a hölgyet, de soha nem lesz családtag. A pártfogó gyakorlatilag úgy tartja a hölgyet, mint szeretőt. Nem szeretnék a részletekbe bele menni, remélem ennyi elég hogy ha felületesen is de átlássa a helyzetet. Ha nem, akkor kérdezzen bátran.
-Akkor még egyszerűbb tán. Csak annyit mondunk neki, hogy valaki általunk üzeni, hagyjon fel némely méltatlan szokásával és törődjön jobban a családjával. Ez hogy hangzik? Azt hall ki amit akar, de ha utánunk is kérdez, hát zsoldos átutazók voltunk.
- Nekem a végeredmény a fontos. Bár puszta fenyegetéssel nem hiszem hogy sokra mennek.
Megropogtatom a kezeim és próbálok "huncut" arcot vágni:
-Rábeszélés alatt úgynevezett kényszerítő eszközöket is értek. Annyit kötöttél ki, hogy vér nélkül. Kellőképpen meg lesz nevelve.
- Ha elérik a kellő hatást, és közben betartják a feltételeket, az nekem elég. Hogy ezt milyen módon teszik, azt magukra bízom. Van még esetleg egyéb kérdése vagy mondandója?
-Nincs hölgyem - meghajolok - hamarosan visszatérek, hogy megbeszéljük a továbbiakat.
Távozás és most megyek az Úrnőhöz.
Kikísér az előtérig, az őröknél meg a szokásos procedúrán esel át.

[VérGyöngyTyúk Z]

Eztán kimegyek és vissza a fogadóba. Tájékozatom az Úrnőt a megtudottakról és megkérdezem, hogy az említett kikötő megfelelő cél e. Ha igen akkor a "csere" feltételeiről is és megvárom mit javasol. Verjük-e nőverőt vagy hagyjuk.
Az úrnő válasza:
- Egyébként is az kikötő lenni célunk, ott szándékozunk hajóra szállni Abaszisz fel. Ez lehetőség igen kecsegtető. Ha meg tudják úgy oldani, hogy az egyszerű legyen, és mellette el tudják látni a kötelességüket mellettünk, akkor nincs ellenünkre a dolog.