Hollószárnyak

[Pettyes]

Belépek az ajtón és becsukom magam mögött az ajtót.
- Üdvözlöm Önöket! - köszöntöm őket, majd lenézek egy kicsiny időre a lábam elé, mintha erőt gyűjtenék következő mondandómhoz.
- Nos elnézésüket kérem, hogy múltkor nem a megfelelő hangnemet választottam Önökkel szemben. Talán azért történt, mert elzárva éltem oly sok évet és fajom az embereket sosem tartotta oly nagyra, hogy tiszteletet vívjanak ki magunak egy-két alkalmat leszámítva, vagy csak egyszerűen az borított ki, ami Iarwainnal történt. Pontosan nem tudom megmondani, de bocsánatukban bízva jöttem ide Önökhöz.
Hallod, ahogy a nő fordít a férfinak, majd az válaszol, végül a nő szólal meg:
- Megérteni, hogy nem tartja nagyra az emberek - látod a tekintetében, hogy valamit még mondana ezzel kapcsolatban, de visszafogja magát - Megbocsájtjuk tiszteletlenségét, de ha legközelebb elfeledkezni magáról, az vérrel lesz megtorolva. Reméljük megérteni. Mi önt szolgálatba fogadni, törpe szerint fizetség nem kérni, de éltelt fedélt biztosítani, ezért cserében csinálni azt, amit mi mondani. Megérteni? Ha nem lenni más mondanivaló, távozni.
Meghajolok, majd miközben még lent van a fejem és emelem felfelé egy kérést még intézek feléjük:
- Azt szeretném, ha Iarwain gyilkosa meglakolna, de a kezem által.
Erre megvárom a választ és kimegyek a szobából.
- Maga családi ügy minket nem érdekelni, intézni ahogy tudja, mi nem szólni bele.