Hollószárnyak

[Pettyes]

Hát én már elvileg leírtam, hogy a fogadóban várom meg, de akkor ez semmis lett... Nem lett semmis, attól még látod, hogy ki hova megy vagy rohan...
Bemegyek a fogadóba leülök egy asztalhoz megebédelek és várom, hogy Gren lekeveredjen majd az emeletről és beszéljek majd az Úrékkal.
Miután Gren először elhagyja a fogadót, nem sokkal később visszatér, majd megint távozik, ekkor hosszabb időre, majd ismét visszatér, majd nem sokkal ez után a kölyök jelenik meg rohanva, kisvártatva két fegyveres rohan be a fogadóba, majd élénk vitába kezd egy idős niarei hölggyel.

[Pettyes]

A nagy sürgés forgást csak nééztem, az emberek ki-be rohangáltak, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mivel továbbra is Grent várom! Kirendeltem magamnak az ebédemet, majd amikor a két fegyveres fickó lép be hátradölve rövid időre végigmérem őket, de ezzel a mozdulattal becsukom a szemem is és relaxáló pozícióban várom Grent, no és persze az ebédemet.

[VérGyöngyTyúk Z]

Az Úrnőnek:
-Rendben. Az erszényekben összesen 11 arany volt. Ebből fél arany volt az étel és egyebek. Két aranyat magamnak veszek ki. Abból beszereztettem dolgokat a fiúval és még fogok is. Nem akarom, hogy mégegyszer olyan védtelenek legyünk egy táborozás alkalmával.

Miután elmondtam és elköszöntem lemegyek a fogadótérbe és szólok Alysium-nak, hogy mit mondtam az Úrnőnek. Mielőtt felindulna odaadom neki a levél fordítását:
-Ezt tartalmazzta a levél. Legalábbis, aszerint aki eddig lefordította, keresek mégegy embert majd. Azok meg - bökök a két fegyveresre akik (feltételezem) Haiy-Ti-vel vitáznak - mit gorombáskodnak itt?

Petteyes: üzenetben küldöm a levél tartalmát.

[Pettyes]

Amikor Gren odajön kinyitom a szemem, átveszem a levelet, elolvasom és megköszönöm Grennek, amit eddig tett. Körbe pillantok, hogy érkezik-e az ebédem, ha még nem megkérdem Grent, hogy kell-e segítség. Ha nem tart rá igényt, akkor felmegyek a nagyúrékhoz és az ajtónál üdvözlöm Farkast és megkérem, hogy szóljon a nagyúréknak, mert szeretnék velük beszélni.

[Chris]

Egyre feltűnőbb, ahogy a két fegyveres alak vitatkozik Haiy-Ti-vel. Észrevehető, ahogy néhány felszolgáló a két férfi köré csoportosul. Láthatóan a két vitatkozó fél nem tud dűlűre jutni. Mivel nem közös nyelven beszélnek, nem értitek miről van szó.

[Massza Rex]

Bólintok az elfnek, meg morgok is hozzá valami érhetetlent. (lehetet köszönés de lehetet más is, eléggé kivehetetlen a hangsúly is). Aztán kopogok az ajtón két határozottat.
- Úúúnő!!! Az Elf, Alísium böszélni szöretne kegyöddel.
- Rendben. Jöjjön be - szól ki a nő.

[Pettyes]

Belépek az ajtón és becsukom magam mögött az ajtót.
- Üdvözlöm Önöket! - köszöntöm őket, majd lenézek egy kicsiny időre a lábam elé, mintha erőt gyűjtenék következő mondandómhoz.
- Nos elnézésüket kérem, hogy múltkor nem a megfelelő hangnemet választottam Önökkel szemben. Talán azért történt, mert elzárva éltem oly sok évet és fajom az embereket sosem tartotta oly nagyra, hogy tiszteletet vívjanak ki magunak egy-két alkalmat leszámítva, vagy csak egyszerűen az borított ki, ami Iarwainnal történt. Pontosan nem tudom megmondani, de bocsánatukban bízva jöttem ide Önökhöz.
Hallod, ahogy a nő fordít a férfinak, majd az válaszol, végül a nő szólal meg:
- Megérteni, hogy nem tartja nagyra az emberek - látod a tekintetében, hogy valamit még mondana ezzel kapcsolatban, de visszafogja magát - Megbocsájtjuk tiszteletlenségét, de ha legközelebb elfeledkezni magáról, az vérrel lesz megtorolva. Reméljük megérteni. Mi önt szolgálatba fogadni, törpe szerint fizetség nem kérni, de éltelt fedélt biztosítani, ezért cserében csinálni azt, amit mi mondani. Megérteni? Ha nem lenni más mondanivaló, távozni.
Meghajolok, majd miközben még lent van a fejem és emelem felfelé egy kérést még intézek feléjük:
- Azt szeretném, ha Iarwain gyilkosa meglakolna, de a kezem által.
Erre megvárom a választ és kimegyek a szobából.
- Maga családi ügy minket nem érdekelni, intézni ahogy tudja, mi nem szólni bele.

[Chris]

Massza Rex: Farkas gyomra félhangosan korogni kezd.

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután Alysium felmegy, megigazítom a vállamon a bárdom és odalépek Haiy-Ti-hez, féloldalt, hogy ha előrelépek akkor közte és a fegyveresek között legyek.
-Bocsánatod kérem Haiy-Ti! Ezek a fegyveres alakok zaklatják önt?
- Azt állítják tolvajt rejtegetek, ezzel lejáratva nagymúltú fogadómat, és sárba tiporva a becsületemet. Hiába mondom, hogy itt tisztességes emberek szálltak meg.
-Bahh... és miért Önön keresik? Miért önnel veszekednek a tisztelet legkissebb jele nélkül? -kérdem Haiy-Ti-től és közben megvetően végigmérem a két fegyverest, jól megnézve őket. - Tudtommal e ház falai között nem történt lopás és azt is merem mondani, hogy társaim egyike sem lopott sem e házban, sem pedig amióta itt vagyunk. Nem ismerem túl jól az itteni szokásokat. De - lekanyarítom a bárdot a hátamról és rátámaszkodom - mifelénk és sok más országban hol megfordultam, a fogadó jóhíréért és fedele alatt lévőkért mindenki felel. Tőlem itt nem kértek vendégesküt, de Haiy-Ti -enyhe meghajlás felé - és az itt szolgálók mindenben segítettek nékem és társaimnak, ha mégoly idegenek is vagyunk itten. Ezért felkérlek titeket, hogy a vitátokat ezen ház falain kívül próbáljátok megoldani. Ha peniglen valóban oly tolvaj van itten akkor annak ki is kell mennie nemde? Vagyis ha valóban vétett törvényitek ellen kívül elkaphatjátok, de itt nem emelhettek kezet senkire.
- A tolvaj ebbe a fogadóba rohant be, ez a nő itt ni, meg nem akarja átadni nekünk őt. De ez nem a maga dolga. Nekünk csak a gyerek kell, utána távozunk - mondja az egyik férfi neked. Látod rajta, hogy nem helyi, mint ahogy a társa sem.
- Én nem láttam egyetlen rohangászó gyereket sem itt, nem értem miről beszélnek - mondja a férfinak Haiy-Ti.
-Adja meg a kellő tiszteletet a hölgynek!- csattanok fel. - Ahogy elnézem magukba nem szorult túl sok udvariasság és tisztelet. Ahogy nézem Haiy-Ti sem ismeri magukat. Ne szóltak e város törvényes ura nevében. Ha pedig így van akkor maguk magánügyben járnak el. A tulajdonos meg vigyázzon jobban a dolgaira és saját sérelme okán ne sértsen meg más, tisztességes embereket. Az meg, hogy mibe szólok bele és mi a dolgom az én ügyem. Amíg e falak adnak nekem szállást addig minden az én ügyem itt!
-Haiy-Ti! - fordulok félig felé - elfogadod-é a vendégkötelességet, mit írás nem rögzít, de köt minden becsületes - ennél a szónál megvetően a két fickóra pillantok - utazót? Lehetővé teszed nékem, hogy ha ez a két alak tettel bármely vendég sérelmére van akkor rajtuk elégtételt vegyek nevedben és minden ittlakó nevében?
- Sokan vehetnének magáról példát - mondja Haiy-Ti mosolyogva - Hálás vagyok az ajánlatáért és köszönöm - itt meghajol feléd olyan mélyen, ahogycsak fájós háta engedi - de boldogulunk magunk is.
- Maguk pedig kérem távozzanak, és ne okozzanak több kellemetlenséget az itt pihenni vágyóknak - kéri a két férfit.
- Te törpe, hiába laksz itt, a fogadó nem a tied, ez nem a te ügyed - közli veled az a fegyveres, aki eddig is beszélt. Látszik rajta, hogy folytatná, de ekkor a másik a vállára teszi a kezét, és átveszi a szót:
- Elnézést asszonyom! Nem akartum megsérteni, és megkérdöjelezni háza becsületet. Kérem adja át nekünk a gyereket, és békében távozunk.
- Uraim, itt nincs semmiféle olyan gyerek, akit önök keresnek. Kérem távozzanak! Ne kényszerítsenek, hogy kidobassam magukat!
A két férfi egymásra néz, majd az öregasszonyra, ezután ismét összevillan a tekintetük, mintha valami jelbeszéd lenne köztük.
-Mondtam én, hogy faragatlan tuskók vagytok - morgom és kihúzom magam - a nevem Gren a Kőszakállú klánból. Tooma a Fejszés követője és Ville a Harcos tisztelője. Ha azt állítod, hogy nem az én ügyem, akkor a becsületem sérted. Sem a saját sem klánom becsületét nem engedem bemocskolni. Ha úgy vélitek, hogy e ház gazdáját - biccentek Haiy-Ti felé - ok nélküli, alaptalan vádaskodással büntetlenül sérthetitek, hát tévedtek.
Mikor a szemük egymásra villan kissé beroggyantom a lábaim, készen arra, hogy ha megmozdulnak rájuk vessem magam
Rádnéznek, érzed, hogy az, aki többet beszélt eddig, most is nyitná a száját, hogy valami ocsmányságot vágjon a fejedhez, de láthatóan a másik miatt hallgat. Pár pillanat hallgatás után, az amelyik a főnök lehet megszólal:
- Távozunk - mondja, de tekintetéből látszik, hogy ezzel nem tekinti lezártnak az ügyet.
Majd mind a ketten távoznak.

Ahogy feloldódik benned a feszültség, érzed hogy jól esne már egy kiadós ebéd, és egy hosszabb alvás. (te sem aludtál az éjjel, a tea hatása meg rég kiment)