Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

A törpék ügye nem az én dolgom, így nem igazán foglalkozok azzal, mit tesznek maguk közt. Mikor kissé lecsendesednek a dolgok Meríínhez fordulok:
- Nem lenne ellenedre, ha a szobámban folytatnánk a munkát? Nem szeretném, ha illetéktelen szemek és fülek tanui lennének a beszélgetésünknek.
Meríín bólint és felkel az asztaltól. Elindultok a lépcső felé amikor a törpék lelkesen belekezdenek egy törpenyelvű nótába. Feltűnik, hogy van egy-két törpearc ami nem oly lelkes mint a többi és a törpeistenek nevének említésekor gyakran szinte acsarkodó. Az egyik ijen arcban gyilkos villanást látsz mikor egy vigyorgó törpe az arc melletti válra csap és Tooma nevét harsogja a fülébe. A pengevillanásra majd minden törpe elhallgat és halálra sebzett társukhoz hasonlóan értetlenül merednek a törpe melkasából kiálló csatacsákányra. A törpe még indig korsóját markolva zuhan el.
Többtucat törpe ajak mormolja Tooma nevét és az eddig vidám szemekben gyilkos indulat villan. A gyilkos kirántja csákányát a haott törpénből és magasra emeli:
-Tyrannóóóó!
Kiáltására vagy másféltucatnyi törpe ránt fegyvert és kezd maga körül kaszabolni. A döbbent pillanat végén azonban a többi törpénél is fegyver terem és a testekbe csapódó fegyverek hangját elnyomhja előbb az acélon csendülő acél zaja, majd a Tooma nevét zengők üvöltése.

Meríín maga mellé ránt a falhoz és a csatazajban szinte kiabálva kérdi:
-Tyran az ki lenni? Mejik jó? - Közben a szeme ide-oda cikázik a harcolók között.