Az Ezüst hold könnyei

[Massza Rex]

Követem őket. Látszólag töpreng valamin, nem nagyon figyeli a környezetét.

-Tökéletesen megfelel a hely. (felel röviden Dharnak)

Tömzsipörlöly monológja után:

-Szerintem kár lenne ebbe súlyos arany pénzeket fektetni, Feran Úr vagy én szívesen megcsináljuk, ha kellően megbízol bennünk. (félmosoly)
Persze ettől függetlenül nem baj, ha sikerül felhajtani egy varázslót, aki képes és hajlandó segíteni nekünk némi ellenszolgáltatásért. Véletlen nem ismersz ilyet Tömzsipöröly? Úgy láttam széles a kapcsolati rendszered. (egy kcisit nagyobb félmosoly)

[Pettyes]

- Értem! Talán igaza van az Atyának és akkor maradok az egyszerűbbnél! Természetesen elkísérem Ayám, ha akarja, hogy keressünk egy bűvészkét! - itt nevetek egyet.
Tömzsipörölyhöz:
- Hanem aztán miért nem hagyhatod el az épületet 150 évig?
A törpe kissé szégyenkezve tárja szét a karjait:
-Követtem el bizonyos hibákat egykor. Régen vándorként jártam a világot és mindenféle képeket csináltam mások örömére vagy bánatára és nem maradtam pár napnál többet egy helyen. Aztán egyszer belefutottam egy olyan csapatba akik nem úgy értékelték a tevékenységemet mint szerintem kellett volna. Meg kellett fogadnom, hogy itt maradok kerek négyszáz esztendeig. Bofkar mesterre bízták a döntést a továbbiakról és ő nem az engedékenységéről híres.

[Pettyes]

- És megfogadtad barátom? Mert ha igen ,akkor tartani kell magunkat a szavunkhoz! Persze azért egy próbát megérhet, hogy érdeklődj, ha még eddig nem tetted volna! - kacsintok felé.
-Különben is már azóta sok víz folyt le a folyón és amióta ismerlek rendesen vezeted a fogadót! Talán engedékeny lesz!
-Na hát az nem rá vallana. Évente járulok elé, hogy engedjen el a büntetésből és évente utasít vissza. Elhiheted, hogy nem hagyok kihasználatlan egyetlen esélyt sem a kimozdulásra. De hát ez van. Ezért kértelek meg téged, hogy intézdd el a két tolvajt. Ha kimehetnék nem lenne ijen gond, de a mocskok közül már sokan tudnak valamennyit és van amelyik rendesen kihasználja, hogy nem léphetek ki.
Várok egy picit, hogy gondolkozhason Tömzsipöröly az elhangzottakon, majd megkérdem:
- Akkor mi a neve a varázslónak és hol találjuk?!
-Nem tudok nevet. Mondtam, hogy biztos akad majd, de nem tudok sem nevet, sem, hogy hol vannak varázslók. a templomok környékén érdemes szétnézni esetleg. Bár a legtöbb pap eléggé kényelmetlen helyzetben van a városban. Antoh papjait alig látni és akkor is csak percekre, mert a thar hívek vadásznak rájuk. De a főtéren vagy a régi kapuellenőri palotában talán ráakadtok egyre.
Illetve az Atya felé:
- Akkor lehet, hogy majd igénybe venném a segítségüket Atya!
Pár percig még beszélgettek, majd látva, hogy az Atya sem a legfrissebb elköszöntök egymástól, hogy majd holnap próbáltok megoldást találni a problémára.

[Chris]

Viszonylag kipihenve ébredek, majd a szokásos reggeli teendőim elvégzése után lesietek reggelizni. Most nem a tegnapi ruha van rajtam, hanem egy fekete nadrág, hasonszínű csizmával, egy szürke ing, bőrvért, fejemen sötét kendő. A kendő nem nagymamás stílusban az áll alatt van megkötve, hanem hátul a tarkómnál. Az oldalamon egy rövidkart lóg, a vállamon átvetve egy tarisznya pihen.
Van lent valaki ismerős?

[Chris]

Meríín és Íshar reggelizik a "szokott helyén" a pult melletti sarokban álló asztalnál. Mikor megláátnak abbahagyják az evést egy percre, felállnak és meghajolva köszöntenek:
-Reggel jó legyen Neked. Köszönjük estét. Hála miénk neked sok.
Aztán visszaülnek és esznek tovább, de közben fél szemmel téged lesnek.
Úgy döntök ez nem a legalkalmasabb időpont, hogy beszélgessek velük.
Ha nincs más ismerős, akkor lehetőség szerint egy üres asztalnál foglalnék helyet, és rendelnék valami egyszerű de kiadós reggelit.
Az ember van most szolgálatban és hamarosan friss teával teli kannát és még meleg cipókkal, hússal és gyünölcsökkel megrakott tálcát tesz eléd.
Megreggelizek. Ha senki ismerős nem jön le addig, akkor evés után kimegyek az istálóba, elővezettetem a lovamat, majd a tarisznyából kiveszem a köpenyemet, és ellovagolok.

[Pettyes]

Felkelek, megmosakszom, majd elindulok lefelé a fogadó terébe. Keresek valakit a társaim közül, aki ért az elme védelméhez, elsősorban Ferant és az Atyát, de akár Ryel is megteszi.
Még látod ahogy Ryel kilép az ajtón mikor leérsz. Se Feran se az Atya nincs lennt, csak Íshar-ék esznek az asztaluknál.
Odaintek Ísharéknak, majd odalépek a pulthoz és szólok Karemmhez:
- Üdv Karemm, kaphatnék valami finomat, valami fogamra valót? - Széles mosolyt vágok hozzá.
- Hogy tetszett a tegnapi banzáj? - ismét mosolygok.
- Megkérhetlek, hogy hozd a reggelit Ísharékhoz, márha megengedik, hogy odaüljek melléjük - majd kacsintok egyet és odamegyek Ísharékhoz.
Karemm láthatóan rosszkedvű:
-Nem láttam, nekem meg a kölyöknek volt épp beosztásunk ide és egy percig sem tudtam leszabadulni. Pedig aszonták a vendégek, hogy bár nem a leghosszabb volt amit láttak, de megérte megnézni. Különben meg - a köténye alatt megzörget valamit ami pénzcsörgésnek hangzik és elmosolyodik - gratulálok a győzelmedhez! Még jó, hogy rád fogadtam. Menj csak mingyárt viszek valami finomat.

- Jó reggelt Nektek. Szabad egy hely körötökben?
-Gyere csak leül!- szól Meríín és kissé összébbhúzák a tányérjaikat.
- A tegnapi küzdelemre visszatérve, nagyon jó voltál Íshar és gonolom Meríín Te sem vagy különb! Ahhoz képest, hogy nem vagyotok óriások - nézek magamra - nagyon erősek vagytok és a harcmodorotok is elképesztő! Meséltek róla valamit?
-Nem van mi arcművés vagy mit te mond - néz rád két falat közt Íshar - mi harcos, nekünk kellett tud harc, hogy lehessünk harcos.
Karemm lép oda és a jókora tálon amit elédtesz friss őzgerinc illatozik. Nagyot nyelsz hirtelen, mert míg magad fizettél az ételért csak egyszer volt elég pénzed venni egy kissebb darabot belőle. Mellette byzonszeletek gőzölögnek. Egy hatalmas friss cipó és jókora korsó víz kerül még eléd, aztán két kissebb edényben savanyúságot és szószt tesz eléd. - Hasonlít a harcmodorotok egy kicsit arra, amit a szülőhazámban tanítanak, persze nekem ezt csak mesélték én valamelyest megpróbáltam elsajátítani és talán sikerült is, mert nem kisebb ember, mint az apám tanított meg rá! - mosolygok és büszke is a tartásom.
-Jó munka csinál tied tanítás. Reméljük majd kipróbáljuk eggyütt harcot is! Egyél jót! Kell harc után! - Nevetnek és feléd emelik a poharaikat.

Úgy félóra múltán felállnak és elköszönnek:
-Bocsánat mennünk kell el innen kicsit. Nemsokára jön vissza és beszélget még jó?

[Massza Rex]

Egy jó kiadósat alszom, legalább 10 órát. Utána mosakvás, reggeli ima, némi meditáció. Uti ruhát veszek, páncél és kard is a helyére kerül, majd lemegyek reggelizni. (bár kb ez már dél körül lesz)
Ha meglátom a két "vércsét" ( Meríín-t és Íshar-t ) üdvözlöm őket és ha nem tiltakoznak, leülök az asztalukhoz.
Délben az asztaluknál ülnek és beszélgetnek hallkan.
-Béke és áldás szálljon rátok barátaim. Igazán szép nap virradt ránk, serkenti az elmét, tudunk most beszélgetni?
Meríín-ék felállnak:
-Persze Atya! Leül itt, vagy menni más hely?