Hollószárnyak

[Deni]

Szemöldököm felhúzom, majd halvány mosolyra húzódik a szám (gúnyosság minden jele nélkül), ahogy meghallom az ízes beszédet. Tekintetemben az iménti ijedstégnek már nyoma sincs és hálával vegyes vidámság csillan meg benne, de azért apró bizalmatlansággal végigmérem a papot és a nyers erő harcosát.
-Köszönöm, hogy kisegítettek a bajból és elüldözték ezeket a.. *megvető fintorral húzom fel pisze orromat, arra a három senkifiára gondolva* szóval ezeket az útonállókat. Mivel hálálhatnám meg szolgálatukat?
- Adj hálát Arelnek, mög az üsszes éginek, hugy erre küldött mönket, uszt ennyi ölég is lesz hirtölen. (közben alaposan végig mustrálom). Ha vun kidved, akkur velünk jühetsz, ösmerek egy jú kis fugadót, iszunk egyet a nagy ijedségedre. Itten áll egy hintó elvisz miket uda.
Melletted a pap igyekszik leplezni széles vigyorát, és komoly arcot vágni, de nem nagyon sikerül neki.
Más dolgom nem lévén és a pillanatokkal ezelőtti esetből okulva (miszerint egy bájos ifjú hölgy mily kiszolgáltatott lehet e zord világban) úgy döntök, hogy elfogadom a szíves invitálást, ám gondolkodóba ejt, hogy vajh milyen lehet az a fogadó, melyben ilyen szerzetek múlatják idejüket, de amilyen gyorsan jött, távozik is e kósza gondolat. A pap felé megejtek egy cinkos pillantást, amint látom, hogy az arcán éppen elterülni készül a vigyor, melyet (láthatóan több-kevesebb, bár inkább kevesebb sikerrel) palástolni próbál.
-Ám legyen *bólintok rá immáron szóban is a felkérésre* Szívesen csatlakozom magukhoz, addig sem kell tartanom botor férfiemberek szemtelenkedéseitől remélem, valamint még mindig tartom, hogy szolgálatukat meghálálnám.. ésömm.. a nevem Deneira Demonri.. *elgondolkodok egy fél pillanatra, hogy mit lenne érdemes még elmondanom magamról, de úgy döntök egyenlőre ennyi elég lesz* többit majd a fogadóban *mondom vidáman és várom, miként döntenek a hős megmentők*
A hintóhoz kísérnek, és elindultok a fogadó felé.
- Az én nivem Farkas, a keleti vadon oroszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúhatnám. Íppen az arínából jüvünk az atyával. Bizunyára az égiek kegyelnek, hogy ilyen nagy bajnuk mint én, meg az atya erre jártunk miko bajba kerülté. Itten laksz a varusba, vagy utazó vagy tö is?
Útban a fogadó felé gondolkodóba ejt a felismerés, hogy pár perce arról tartottam kiselőadást, hogy milyen kiszolgálatottak manapság az ifú hölgyek nagy magányukban, erre mit csinálok? Két vadidegennel ülök egy hintóban és tartok nem is tudom, hova, hiszen még a fogadó nevét sem tudom. Hát ezt is csak én tudom így összehozni, gratulálok botorságomnak miközben képzeletben jól vállon is veregetem magamat. Éppen folytatnám önnönmagam korholását, mikor is észreveszem, hogy mintha hozzám beszélne az izomkolosszus. Kicsit tán még bele is pirulok, hogy én egyszerűen csak a nevemet mondtam, így csak megszeppenve annyit mondok:
-Ömm, engem Pyarron felöl fújt erre a kalandozás szele, nem is oly régen érkeztem, még nem sikerült megismernem a környéket. Ellenben sikeresen rövidke ismerettséget kötöttem, akaratom ellenére azzal a három senkifiával, mint ahogy ti is láthattátok. Hálát is adok az égieknek, hogy éppen arra irányítottak titeket és nem is tudom, hogy köszönjem meg a segítséget, de a fogadóban a vendégeim lesztek, az már biztos. Ha nem szemtelen kérdésem, te mi járatban vagy ezen a vidéken, hiszen mint szavadból kivettem, te is csak átutazóban vagy, esetleg az aréna kihívásai csábítottak erre?
- Ín átutazóba vagyuk csak, aztán vút ez az aréna, ín meg bajnuk vagyuk, ozt itt is mögmutattam nekik. Elvileg azé jüttem ide, mármint ibbe az urszágba, hugy mögküzdjek egy csumó itteni bajnukkal, de elfogyott a pínzem. Ozt beálltam egy nagyúúhoz, hogy víggyem űtet, meg családját a gonosz imberektől. Na ezé vagyuk most íppen itt. Az atya majd böszél magáról, tudám ű ha akar. (megmosolygom ismét saját elmés megjegyzésemet)
- Deon vagyok. Örvendek, hogy megismerkedhetek egy ilyen bájos ifjű hölggyel. Már egy ideje ebben a városban vagyok, de valószínűleg nem maradok sokáig. Tudja hogy van ez, a kalandozó vér nem hagy nyugodni, nameg az igazán jó harcokat meg kell keresni, mert magunkól nem esnek az ember ölébe -mondja a pap.
A bókra egy mosollyal illetve egy alig látható biccentéssel felel.
-Én is örvendek a megismerkedésnek, mint már annyiszor említettem és szerintem még fogom is párszor. Persze, ha lesz rá alkalmam. Meddig szándékoznak a városban maradni? Éppen társakat keresek magam mellé, vagy éppen akár egy már meglévő társaság mellé is elszegődnék, mert ma immáron sokadszor bebizonyosodott, hogy nem való nekem ez az idegeken helyeken egyedül kószálás.
- Nem tudom meddig maradok. Nem szoktam előre tervezni, majd alakulnak a dolgok.
- A nagyúúú tudja möddig maradunk, addig maraduk ín is. Aztán merre vun az a pyarun? Sose halluttam rúla.
-Hogy hol van Pyarron? *ismétlem utána a kérdést megdöbbenve, hiszen mi az hogy valaki ezt nem tudja?? majd túllépve a pillanatnyi meglepettségen máris próbálom köszörülni a láthatóan inkább fizikai mint szellemi erejének teljében lévő Farkas "tudásán" a csorbát.
-Pyaronn Délvidéken fekszik, tán a Kráni-hegységről vagy legalábbis Kránról hallottál már.. Attól a vidéktől keletre, a Gályák-tengere mossa országom partjait..
*Majd kérdőn nézek rá, hogy vajh így már sikerül-e neki szeretett szülőföldemet térben elhelyezni*
- Hát ín is déli vagyuk ám! (derül fel az arcom) Kráni högység? Mölyik mellet van? A Salastos vagy a Sellah högy mellett? Ín az Onpor högy lábánál íltem, mielőtt bajnuk lett belűlem. Attúl hány napnyira van a Kárni högy?
- Legjobb tudomásom szerint a Kráni-hegységnek közelében egyik sincs, az általad említettek közül. Délvidéknek melyik részén vannak akkor ezek a helyek? Mert én ismerni vélem e vidéket, ám nem hallottam még sem Salastos, sem Sellah nevet említeni Ynevnek déli részével kapcsolatosan.
- Há a Sellah högy Salk várusától délre van, a Salastos meg Razgad várustól van délre, ott löttem nagy bajnuk míg rígen. Ín mög Razgad városátúl íszakra íltem a högy lábánál, na az az Onpor högy. Valahul messzí köletre vun míg egy högy, de azt nöm tudom mölyik. Lehet pont az a Kráni högy. Há mondjuk az elég mössze vun, nem csuda, hugy nem halluttál rúlam még.
A pap mérsékelt érdeklődéssel figyeli a társalgásotokat, és nem szól bele. Úgy tűnik mintha részben máshol járnának a gondolatai.
-Most akkor már tudjuk ki honnan tévedt erre a vidékre.. *Tekintetem megül pár pillanatra Deon arcán*
-Legalábbis mi ketten.. *Mosolygok Farkasra és részemről le is zárom a beszélgetés ezen részét remélhetőleg. Majd kissé feszengve intézem társaságom mindkét tagjához kérdésemet*
-Milyen messze is van a fogadó, ahova tartunk?
- Ha jól sejtem pár perc és ott is vagyunk.
A pap jól sejtette. A teljes út kb félóra volt.

[Massza Rex]

- Nagyun csecse höly az, nö aggódjál annyit. (teljes fogsoros mosoly, a nagyja még meg van előlről)

[Deni]

-Egy szóval sem mondtam, hogy aggódnék, csupán érdeklődtem, de ha azt mondod, hogy csecse höly az, akkor remélem úgy is lesz
*felelem, majd elfojtok egy halk kuncugást, miközben kiszállok a hintóból*

[VérGyöngyTyúk Z]

-Köszönöm hölgyem. - meghajtom magam felé, majd felkelek és követem
Az elválasztó falak itt is elhúzhatósak, de nem selyemből vannak, hanem csipkésre faragott fából. Egy ilyen panelt tol el az egyik oldalon, majd az így feltáruló folyosún keresztül bevezet egy kisebb helyiségbe. Ennek a szobának a berendezés ugyan olyan mint a nagyobb teremé, de itt az asztal meg van terítve. Egy fiatal nőre leszel figyelmes a szobában, aki festett selyemruhát, és papucsot visel, faja kotyba van tornyozva, amit mindeféle díszes fajtű tart a helyén. Arca fehérre van feste, szemöldöke és a szeme vonala feketével, szája cseresznyeszínű. Kedvesen rádmosolyod, ahogy belépsz, és kissé meghajol. A téged kísérő nő, így szól hozzá:
- Kérlek szórakoztasd az urat, míg Rózsaszirom meg nem érkezik - majd távozik.
A lány kis meghajlással veszi tudomásul a hallottakat, majd a egyik asztal melletti párnára mutatva jelzi, hogy foglalj helyet.
- Mivel szeretné, hogy szórakoztassam önt? Táncomban, énekemben lelné nagyobb örömét, vagy esetleg társalogni óhajt?
Kissé zavartan álldogálok az asztalka előtt.
-Bocsánatát kérem Hölgyem. De attól tartok sem a táncot, sem az éneket nem tudnám kellőképpen értékelni. A zenéhez értő társam majd kardot rántott rám, mikor egy általa nagyra tartott dallamot értelmetlennek tituláltam. A tánc? Nos Istenem követőjeként én leginkább egyfajta táncot kedvelek. Amikor fegyverim táncolnak az ellenségen. Persze - sóhajtok fel szomorúan - az más.
- Akkor beszélgessünk egy finom vacsora mellett, az tán csak nincs ellenére? Foglaljon nyugodtan helyet! - mosolyog rád kedvesen a leányzó.
Elmosolyintom magam:
-Egy jó vacsora mindíg jólesik. Bár attól tartok kissé illetlenül vagyok öltözve.
Közbepillantok a szobában:
-Megengedné, hogy valahol megmossam a kezeimet és megszabaduljak a ruhám porának nagy részétől?
- Természetesen - mondja, aztán odavezet az egyik fal elé, amiről kiderül, hogy ajtó, és egy kicsi helyiségbe vezet, ahol egy magasabb asztalkát, rajta egy mélytál szerű edény, egy kancsót, szappant, olajjal teli üvegcséket, és egy törölközőt találsz. Mikor bentebb lépsz a nő diszkréten kihátrál.
- Kint megvárom - közli, majd visszahúzza az ajtót a helyére.
-Köszönöm.
Leveszem a sisakom és megpróbálom letekerni a kötést az arcomról. Ha bele van ragadva a sebbe, akkor inkábbb visszakötöm inkább visszakötöd..., ha nem akkor leveszem és az övtáskámból elővett kési tükörnél megnézem a sebeket. Ha nagyon csúnya (folyik a genny vagy vér) akkor visszakötözöm, de előtte a kötés egy tisztább darabkáját levágom és megtisztogatom az arcom. Ha nem jön belőle semmi, akkor nem teszem vissza a kötést és óvatosan megmosom az arcom is. A kezeimet alaposan lesikálom szappannal és nagyjából letisztogatom a ruhám is.
Ha kész vagyok akkor sisak vissza és kimegyek a szobába.
A nő ott vár, ahogy mondta. Mikor kiérsz rád mosolyog, és egy ülőpárna felé int, hogy foglalj helyet, majd ő is leül. Az asztal terítve van. Leginkább oltan ételeket találsz rajta, amivel még életedben nem találkoztál, jó az illatuk, de fogalmad sincs miből lehetnek pontosan.
- Miről szeretne beszélgetni? - kíváncsiskodik a leányzó.
-Például arról, hogy miből készültek ezek az ételek. Finom illatuk van, de a felét sem ismerem fel.
- A legtöbb tengeri finomságokból van, de nem az a fontos, hogy iből vannak, hanem az, hogy finomak-e. Kóstold meg őket.
Elgondolkodsz egy rövid időre, hogy itt a közelben nem nagyon van tenger...
Egyik tálban valami hosszúkás hús darabokat látsz valami szószban, a másikban vékony tésztába tekret valami van, igazából nem látod a tölteléket, egy harmadik tálban valami zöld nővénylevélbe csomagolt akármi van, találsz még háromféle szószt vagy mártást, meg zöldséges rizst, valami furaszínű feltehetően gombával keverve, meg hosszú tésztát, kis zöld borsóra emlékeztető bogyókkal elkeverve. Az illatuk elég ígéretes.
a szószban úszó hosszukás hús szerű valamit kóstolom meg. Parányi falatkát először, hogy lássam tényleg ízlik-e.
-Ha tengeri valamikből vannak, akkor hogy jutnak hozzá? Még ha tengervizes edényekben is hozzák őket a víz már megbuggyan mire ideér. Vagy más módon kapjátok?
A húsnak olyan érdekes mindeféle íze van, egyszerre savanyú, édes meg csípős. Eléggé szokatlan, de nem kellemetlen, sőt.
- Éles az elméje uram, jól látja, valóban más módon jutunk hozzá. Nem is gyakran kapunk ilyen ínyencségeket, havonta ha egyszer -kétszer. Jókor jött, így megkínálhatom ezen ételekkel, abban a reményben, hogy kedvét leli bennük. Vegyen még!

[Deni]

Miközben szállok ki a hintóból, hátra nézek a papra, majd a harcosra is, hátha valamelyik úgy gondolja, talán illendő egy ifjú hölgyet kisegíteni a kocsiból. Ha híjján vannak az ilyen apró figyelmességeknek, akkor természetesen magamtól is meg tudom oldani a jármű elhagyását, ugyan köpenyem aljának sarka elakad az ajtóban és kicsit megküzdök vele, hogy kiszabadíthassam. Természetesen úgy teszek mintha mi sem történt volna és egy kósza tincset simítok hátra homlokomból, majd várom, hogy a többiek is kiszálljanak.
A pap a kocsi túl oldalán száll ki, így mire odaér a te oldaladra már kikászálódtál.

[Massza Rex]

Kiszállok én is a hintóból, kiveszem a zsákom és megnézem itt vannak e még a kocsik, no meg hátha őrzi valaki. (az elfre számítok). A batárt nem látod a fogadó előtt. Ha látom, akkor intek neki, hogy minden rendbe, megvárom míg visszaigazol, aztán házigazda módjára mutatom az utat, azaz megyek előre.
-Nu akkur menjünk bejjebb, biztus ürülnek majd nekünk.

[Deni]

Szótlanul követem a két fős társaságot, közben szemügyre veszem, hogy miféle helyre hoztak.
A fogadó leírásával kapcsolatban kérlek lapozz vissza, és olvas el.

[Chris]

Z: más ételeket is megkóstolsz, és azt tapasztalod, hogy mindegyiknek elég szokatlan íze van, de egyik sem rossz. Evés közben elbeszélgetsz a hölggyel, és meglepetten tapasztalod, hogy elég jól ismeri néped szokásait, és a fegyverekkel kapcsolatban is elég jártas. Jó társaságban gyorsan telik az idő. Így mikor belép a fogadóban már látott nő el is csodálkozol, hogy ilyen hamar ideért. Rózsaszirom megköszöni a másik láynak, hogy szórakoztatott téged, majd annak távozása után behúzza az ajtót. Ez után a legnagyobb döbbenetedre az asztalon lévő vázából kivesz egy virágot a hajába tűzi kézenfog és kivezet a szobából.
A többit zöldben...

[VérGyöngyTyúk Z]

Ültömben meghajolok a nő előtt:
-Nagyon sajnálom, de Vele kell beszélnem, mert társam szerint számunkra fontos. Alig hinném, hogy más hölgy ugyanazt tudná mondani, mint ő. Azt esetleg megtudhatnám, hogy mikor lehet vele találkozni? Még ezen este folyamán?
A nő kissé furcsán néz rád, de nem te teszi szóvá, mi zavarja.
- Ha a most nála lévő vendégnek nincs egyéb óhaja, talán egy óra múlva már beszélhet vele, de hogy addig se unatkozzon, kérem fáradjon velem.