Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

- Én is köszönöm a küzdelmet Neked Íshar! Még sosem volt ilyen kemény ellenfelem és valóban sokat tanulhat az ember fia tőletek! Én is remélem, hogy inkább egymást segítve, mint egymás ellen fogunk a jövőbe sodródni! - fejbólintással fejezem be mondandóm és egyben megköszönve ezzel az elismerést!
Íshar arcán látod, hogy elégedett a válaszoddal és megnyugszik. Felmerül benned, hogy valószínüleg elvárta, hogy szólj hozzá és valamivel viszonozdd a tiszteletét.
-Öröm lesz harcolni együtt. Egy sajnálatom van Meríín nem tudott most véled harc. - vidámságot látsz felcsillanni a szemében, de az arca és a hangja komoly marad - De van jó is ez, mert nekem előny, neki nem.
- Végül örülök annak, hogy nem okoztunk egymásnak maradandó sérüléseket! Majd nyújtom a mancsom és elmosolyodom.
Először kissé értetlenül néz a mancsodra, aztán közel lép és az alkarját az alkarodhoz szorítva a könyököd alatt erősen, de nem erőszakosan megragadja a karod.