Hollószárnyak

[Massza Rex]

- Júl van, majd mögbeszéljük utána. Má csak ögy kírdés lönne. Huva rakjam a dúgaimat, ho ne lögyen láb alatt, mög később meg is lögyen?
- Bármelyik oldalt leteheted a fal mellé. Nem fog eltűnni semmi a csomagodból, ne aggódj.

Gondos vizsgálat után (fegyverismeret af) választok két egykezes csatabárdot és két rövidkardot a pultról, meg egy gladiátor vértet, ha nincs ilyen, akkor valami rugalmasabb (aminek nincs MGT-je) vértet (ha ilyen sincs, akkor maradok a saját bőrvértemnél).
Fegyvereket, és megfelelő vértet is találsz.

Keresek egy kis helyet magamnak, ahol bemelegítem az izmaimat különféle gyakorlatokkal.
Hely van bőven.

Körülbelül félóra múltán az arénamester oalép hozzád, és közli, hogy itt az idő. Végigkísér egy folyosón, majd az arénába vezető kapu előtt megáll, és int, hogy menj bentebb. Belépsz a küzdőtérre. A lelátó csak félig van tele, viszont minden vendégről látszik, hogy igen előkelő. Érdeklődő pillantásokat vetnek rád.
Már besötétedett, s a küzdőteret narancsos színben pompázó lebegő parázslabdacsok ölelik körül. A szabad tér fölött is lebeg pár. Fényük nem éles, és nem zavrja a látásodat.
Ellenfeledre nem kell sokat várnod. Egy magas karcsú alak lép be, oldalán párbajtörrel. Végigmér majd meghajol feléd.

[VérGyöngyTyúk Z]

A zenéhez eléggé botfülem van, ezért nem is nagyon törődök vele. Inkább lassan odalépkedek a nénike asztalához és három lépésre tőle megállok majd meghajolok és halkan megszólítom:
-Elnézését kérem, szabad most beszélnünk?
- Foglaljon helyet! Igyon egy csésze teát, s hallgassuk meg ezt a gyönyörű dalt. Utána majd beszélünk - mondja derűs arccal.
Leülök a nénikével szembe és a fegyvereimet magam mellé teszem. A kétkezes bárdot a "falnak" támasztom és közben fülelek, hogy milyen hangot ad a nyél mikor a "falnak" koccan. Nincs hangja. Iarwain kamáját mellé teszem a földre fektetve, az oldalamon pedig eligazgatom a csákányt és a kalapácsot, hogy ne zavarjanak. Mikor orromhoz emelem elégedetten szaglászok a tea gőzébe és félig hunyt szemmel élvezem, ahogy a felszálló gőz melengeti az arcom.
A megégett arcodnak nem igazán esik jól a meleg gőz, viszont a tea illata finom. Mikor a dal végetér, a nénike feléd fordul:
- Most beszélgethetünk.

[Massza Rex]

A tisztelet jelenként én is keresztbe fonom magam előtt a bárdokat és meghajlok, majd üvöltök egy állatiasat és elkezdem jobbról kerülni (próbálom forgásra kényszeríteni), vadul forgatom a bárdjaimmat, hogy a reflexeit teszteljem (morgok mint egy tigris, időnként kaffogok egyet, mint egy farkas).
A könzönség tapsal, és kiáltásokkal bátorít benneteket.
Az ellenfeled teljesen nyugodtnak tűnik. Veled fordul ő is, nem téveszt szem elől. Míg nem kerülnek a fegyvereid elég közel hozzá, nem reagál a provokálásodra.

[VérGyöngyTyúk Z]

A félig ürített csészémet óvatosan leteszem az asztalra:
-Köszönöm hölgyem! Érdeklődni szeretnék elsősorban hogy hallott e manapság rablóbandákról a környéken. Úgy tudom a fogadósok a világ szinte legjobban informált lakói ezért bátorkodok ijesmit kérdezni öntől. Az utunkon Elya-tól idáig kétszer is ránk törtek. Egyszer orkok, fényes nappal, másodjára az elmúlt éjjel valami banda akik távolról támadtak minket és táborunkat tűzbe akarták borítani. Pedig jól láthatóan van elég fegyverünk és nem látszunk gazdag zsákmánynak, mint ahogy nem is lenne nagyon mit tőlünk fosztogatni. Mégis megpróbálkoztak.
- Azt hittem a falak érdeklik, de sebaj. Rablótámadás? Hmm... - itt elgondolkodik egy időre, majd folytatja - előfordulnak időnként. Gyujtogatókról pedig nem nagyon hallottam. Gondolom arra a kérdésre, miért támadták meg önöket, nem tőlem várja a választ.
Elmosolyodok amennyire a kötések engedik:
-Valóban nem vártam, hogy pontos választ tud nékem adni. De hát ahol lehet próbálkozni kell. Akkor térjünk rá a másik dologra. Miből vannak ezek a falak és miért nem aggódik, hogy apám acélja pókhálóként szaggatja szét?
- Családi titkokat nem adok ki - mosolyodik el a nénike - Viszont próbálja csak ki, de ne itt, mert megzavarná a vendégek nyugalmát. Közvessen kérem! - azzal nehézkesen feláll, és lassan elindul az egyik általad falnak hitt részhez, és férfetolja majd belép, megvárja míg utána mész, majd visszatolja a panelt. Egy kisebb helyiségbe érsz, ami valami dolgozó szobának tűnik, mert sok tekercs hever a polcokon, és halamsa iratkupac van az ülőpárnákkal körülvett asztalon. A néne rámutat az egyik falra:
- Na itt kísérletezhet kedvére - közli, majd halkan felkuncog.
Utána odaballag az egyik ülpárnához, és nehézkesen letelpszik rá.
Felszedem a fegyvereim és követem a nénikét.
Mielőtt nekiesnék a falnak meghajolok felé:
-Kérem bocsásson meg, hogy elfelejtkeztem bemutatkozni! Gren vagyok a Kőszakállú klánból, Tarin szülötte.
- Igazán örvendek. Haiy-Ti vagyok. De ne szégyellősködjön essen csak neki annak a falnak - mondja mosolyogva.
Elsőnek odalépek a falhoz és a kezemmel megtapogatom, az ujjaimmal megnyomogatom egy kicsit majd ököllel megkocogtatom kissé, ahogy a szikláákat otthon, mikor a hangjából akarunk információt az anyagáról.
Tapintásra olyan, amilyennek látszik: selyem. Ahogy megnyomogatod, feszes szövetnek tűnik. Megkocogtatod ököllel, de nincs hangja.

[Massza Rex]

A küzdelmet a nézőkhöz hangolom, úgy ahogy tanították. Egy kicsit még incselkedek vele, de ha nem akar kezdeni, hát legyen. Port rúgok felé és hirtelen irányt váltok a kerülésbe, sunyi csuklóból induló kevésbe erős, de gyors iker csapást intézek felé. A balkéz a jobb combját célozza, a jobb kéz pedig bal vállát. A csapások után újra eltávolodok, és körözni kezdek.
Mikor belekezdesz a támadásba szinte érzed, hogy a közönség lélegzetvisszafolytva figyeli a mozdulataidat.
Számításaid szerint nagyon jó esélyed volt rá, hogy eltaláld, de ő valahogy mégis kitért a csapásaid elől. Látod, ahogy kihátrál a porfelhőből, és előveszi a fegyverét. Ahogy körözni kezdesz körülötte, ismét csak követi a fordulataidat, és szemmeltart. De láthatóan nem akar támadni.
A közönségből néhányan bekiáltanak az ellenfelednek, hogy támadjon ő is, de szemmel láthatóan nem hatja meg a dolog.
Ismét támadásra indulok, hörögve-morogva, jobbal cselezek, a ballal pedig a fegyverét támadom, hátha letörik valami abból a keskeny pengéből. Utána ismét távolodni kezdek, de megpróbálok úgy csinálni, mintha véletlen megbotlanék a saját lábamba, hátha utánam veti magát, hogy kihasználja szerinte várható elesésemet.
A pengéjét még időben elrántja a támadásod útjából, ennek a mosdulatának köszönhetően valahogy úgy fordul, hogy másik fegyvereddel nem túl mély vágást ejtesz a bal karján. Az elesős cseledet láthatóan beveszi, viszont olyan gyors, hogy mire kihasználhatnád a helyzetet, már végig karcolta a jobb felkarodat, s körben m9géd pördült. A sérülésed nem súlyos, inkább csak bosszantó.
Elmosolyodok, na végre egy kis harc! Próbálom megtáncoltatni, folyamatosan támadom (minden csapásnál ordítok egyett), fő a csapások száma. Nézzük ki bírja elég szufflával no meg lássák a nézők, hogy itt kemény harc folyik, nem tánci-tánci. Ha sikerül ráeröltetnem a tempómat, akkor egy váratlan pillanatban megpróbálok rálépni a lábfejére és közben a jobbik kézben lévő fegyver nyelével állon vágni.
Ügyesen tér ki előled, csak időnként tudod itt-ott megsebezni, de egyik vágás sem komoly. Időnként ős is támad, de inkább csak piszkálódásnak érzed a dolgot, ha ejt is rajtad sebet, inkább csak bosszantó kis karcolásokat, semmi mást. A lábralépéses csel bejön, amit az ellenfeled meglehetősen fájlal. Az ütés erejétől elzuhan oldalra, te tartod még a lábát, így a bokája kifordul, miközben kifordul a talpad alól a lábfeje.
A közönség hangosan éljenez, és tapsol a cseled láttán.
Hátrább lépek, hagyom felkelni ellenfelem, addig legalább begyűjtöm a közönség bizalmát, ordítok is nekik párat.
Ismét körözni kezdek, hogy lássam mennyire működik a lába rendesen. No meg kíváncsi is vagyok, melyiket rakja majd előre.
A közönségnek nem kell nagy bíztatás, éltetnek anélkül is.
Nehezen kel fel az ellenfeled, a kifordult lábát óvatosan terheli csak. Először ő is mintha próbálgatná mennyit bír el a lába, később pár fájdalmas arckifejezés után láthatóan sikerült kitapasztalnia. Mikor körözni kezdesz, ő csak kissé lemaradva tud követni.
Beijesztem párszor, lássam mennyire fárad, majd egy egyik beijesztés helyett letámadom, megpróbálom fellökni. Ha sikerül, akkor vele esem én is, lásson egy kis hempergést is ez a drága közönség. (én úgy is képzett vagyok ilyen téren). Ha nem sikerül, akkor úgy támadom, hogy kénytelen legyen megen mozogni, hadd fájjon az a láb.
Párszor visszatámad és újabb vágásokat szerzel be, némelyik közülük már mélyebb mint az eddigiek.
Sikerül ledöntened a lábáról, erre a közönség a várt módon reagál szinte tombolnak. Szerencsétlen flótást jól helybenhagyod, de életben marad, ahogy kérték.
Teljesítményedet a nézők kellőképp jutalmazzák, hatalmas tapsot kapsz.

Félóra pihenőt kapsz a következő összecsapás előtt.
Az újabb ellenfeled egy nagydarab izomhegynek tűnik, és rendkívül jól bírja a gyűrűdést. Rendesen megnehezíti a dolgodat, minden fortélyt be kell vetned, hogy sikeres támadásokat, és kelleő látványosságot nyújts. Fáradozásaid meghozzák a jutalmukat, a közönség egyre hangosabban éltet. Rendesen kimerülsz, és jó néhány sebet összeszedsz, van köztük komolyabb is, mire megnyered a küzdelmet.
A harc végeztével az előzőnél is nagyobb tapsot kapsz, virágok, és érmék repülnek a küzdőtérre.

Az arénamester felajánja, hogy vegyél részt a következő harcban is, de te tétovázol mert eléggé kimerültél.

[VérGyöngyTyúk Z]

Haiy-Ti-re pillantok és előhúzom az egyik tőröm. A pengének előbb az élével próbálom a szövetet átvágni, aztán heggyel erőből belevágom a szövetbe.
Elvágni nem tudod, mikor belevágod a szövetbe tőrt, az kettétörik.
- Remélem elégedett - kuncog mögötted a nénike.
A kettétört tőrre meredek.
-Őrülök, hogy tetszik az előadásom! De még próbálkoznék egyet. - mondom a kuncogó Haiy-Ti-nek.
Előveszem Iarwain kamáját és a hegyével megpróbálom megint megkarcolni a szövetet. A fegyvert úgy emelem fel, hogy jól lássa Haiy-Ti.
Nem sikerül megkarcolnod. A nő arcán láthatóan nem ütközik ki semmilyen érzelem a fegyver láttán. Mikor elteszed a fegyvereket, döbbenten veszed észre, ahogy a nő lassan feláll, majd az egyik tartón lévő olajlámpást nekivágja a falnak. A lámpa eltörik, és az olaj ráömlik a falra, de nyom nlkül lecsorog róla. Sem a falat alkotó szövet, sem a környezete nem gyullad meg.
Felszedem a kettétört tőröm darabjait a földről és meghajolok Haiy-Ti felé.
-Köszönöm a bemutatót és hogy megengedte a próbát. Elnézését kérem, hogy bizalmatlan voltam.
- Remélem tanultál a történtekből.
Aztán lassan kiballag a fogadórészbe, majd magához int egy szolgálólányt, és beszél vele egy keveset, majd visszatelepszik a helyére.

Épp hogy visszaérsz a vendégek közé Oler lép melléd, és félrehúz valamelyik sarokba, majd csendesen így szól:
- Furcsa dolgot vetem észre, és szeretném megbeszélni veled. Most felmegyek a szobámba, kérlek kis idő múlva kövess - azzal elindul az emeletre.
Látod az arcán hogy eléggi izgatott, és valami nem hagyja nyugodni.
A fogadórészben Oler szavai után kissé megállok és mint aki feladatát teljesíti gondosan végigmérem a jelenlévő vendégeket. Lassan átvágok a termen és közben, hogy a többi vendég jól lássa meghajolok Haiy-Ti felé. Aztán lassan felmegyek Oler szobájába. Az ajtó előtt körbenézek, hogy van-e valaki a közelben aztán belépek.
Nem látsz senkit a szoba közelében.
Mikor belépsz Oler gyorsan becsukja mögötted a szobaajtót, és izgatottan járkálni kezd miközben magyaráz:
- Biztos láttad azt a nőt lent, aki énekelt. Gyönyörű hangja volt, és a csodásan bonyolult dallamokat is gond nélkül kiénekelte. Egyszerűen nem értem hogyan véthetett hibák a kísérteben, pedig az sokkal egyszerűbb. A bonyolultabb részeket gond nélkül eljátszotta a hangszeren, viszont egy-két teljesen problémamentes helyen mindig fél hanggal lentebb játszotta a dallamot. Mindig csak fél hanggal, és mindig lentebb tért el az eredetitől. Közben rám nézett, vagy rád, de gondolom ezt nem vetted észre. Gondolom neked fel sem tűnt. Pedig nem lehet véletlen. Emlékszel a szövegre? - eléggé hadar ezrt néha nehéz követned a mondandóját.

[Chaos]

A fogadóhoz érve megállítom Bocit és körülnézek ,hogy merre találom az istálót és mikor a nagyúr azt mondja ,hogy itt maradunk akkor megyek és lerakom a szekeremet, kikötöm Bocit és egy istálófiúra bizom.
Ezután bemegyek a fogadóba és viszem a cucccaimat is. Kényelmesen megvacsorázom és kérek egy fürdöt is.
Megvacsorázol, majd egy fiatal lányka a fürdőhelyiségbe kísér, előkészíti a fürdővizet a szappant, és pár üvegcse illóolajat, egy tiszta törölközőt, és magadra hagy.
Egyéb tervek estére?

A fogadóban vagyok, pihenek és megtisztogatom a szerszámaimat. A fiatal lánykát megpróbálom elcsábítani a fürdőben.
Hogyan fogsz hozzá ahhoz a bizonyos csábításhoz?

[VérGyöngyTyúk Z]

Miközben hallgatom Oler hadarását aggodalmas képpel elkezdem a "falakat" vizsgálgatni. Megpróbálok minden falat ugyanúgy félretolni mint Haiy-Ti odalent és rejtett ablakokat is keresek.
Miután körbenéztem felé fordulok:
-Sajnos nem nagyon értek a zenéhez. Viszont egy okot tudok csak feltételezni. Mi ketten teljesen nyilvánvalóan a Nagyúr kíséretéhez tartozunk és fegyverrel harcolunk. Farkas be sem lépett ide, Marek pedig külön járt, mert azthiszem előbb az istálóba ment Maldobrussal együtt. Capullo-n látszik, hogy súlyos sebe van, a kölyökkel meg nem számolnak. Vagyis maradtunk ketten. Nem tetszik ez nekem.
- Ne a falakkal szöszölj, inkább mond meg emlékszel a dal szövegére? - látszik kissé ingerült, hogy nem figyelsz rá teljesen.

[VérGyöngyTyúk Z]

Oler-re nézek (sikerült kinyitnom valahol a "falat? Nem.) és megpróbálom felidézni a fogadótérben hallottakat. Bár közös nyelven énekelte a nő, nem nagyon foglalkoztál vele, annyi lejött hogy valami szerelmes nóta, de hogy mi volt a szövege fogalmad sincs. Amennyit össze tudok szedni azt elmondom neki.
- Megértem, elvégre te nem értesz ehhez, ami persze nem baj. Ez egy tiadlani népdal, amit általában eredeti nyelven adnak elő, bár van fordítása közösre is. Mindenesetre érdekes miért nem az anyanyelvén adta elő, de ezen még később ráérünk gondolkodni. Most eljátszom neked a dalt, igyekszem jobban kiemelni a hibát, hogy te is észrevedd, de kérlek figyelj!
Előveszi a lantját, letelepedik egy ülőpárnára, és pár szívdobbanásnyi csend után nagy beleéléssel belekezd a dalba:

"Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszellemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás…" *

Nagyon fülelsz, és egy-két helyen mintha tényleg valami furcsát hallottál volna, bár nem bagy benne biztos, hogy Oler tényleg azt hallottad, amit Oler említett.



*Tóth Árpád: Gesztenyefa-pagoda