Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Bevonulok, közben nézem a tömeget, éljenzésük folyamatosan növeli benne a küzdelem szándékát és mire elhallgatnak, már teljesen feltöltődök a harc hevével!
Bent középen megvárom Ísharékkal a beszédet és a sorsolás eredményét! - Tehát veled mérközöm meg! Sok szerencsét - suttogom halkan.
-Néked is ellenfelem!- mondja Íshar.
Eltávolodok az egyik sarokba és leveszem az oldalamról a fegyvereket. Amikor elindul a küzdelem, felkészülök elsősorban, hogy lerohanással próbálkozik ellenfelem így kicsit ruganyos védekező pozíciót veszek fel.
Íshar-ék a veled szemközti oldalra mennek és Íshar elkezdi lecsatolni fegyvereit. Először mindenféle szertartásosság nélkül a földre dobja a bal oldaláról övvel együtt a kardját, majd a hóna alatt rögzített pengét is tokostól rögzítőszíjastól. Ezután elkezdi megoldani a jobb combjához kötött penge szíjait. Meríín letérdel előtte és meghajolva nyújtja maga elé mindkét kezét. Íshar a pengét, hüvelyével együtt vízszintesen fogja meg, a vékony rögzítő szíjak fonalként lógnak alá. Maga is letérdel és úgy helyezi a pengét Meríín kezeibe, majd mélyen meghajol. Meríín feláll és aprólékos gonddal a bal oldalára rögzíti a pengét. majd meghajol és inmár együtt egyenesednek fel. A többi fegyvert Meríín egyszerűen felkapkodja a földről és elviszi a bejáraton át. Közben a te fegyvereidet is összeszedi egy törpe és kiviszi a küzdőtérről. Láthatólag a közönség nem érti teljesen, hogy ezek ketten mit műveltek, de a folytott csendnek azonnal vége szakad amint Meríín távozik.
Íshar vagy 5 lépésre távolodik a faltól és kényelmes tartásban megáll. Szemei a szemed keresik és izgatottan csillognak, de egy mozdulatot sem tesz.