Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

A félig ürített csészémet óvatosan leteszem az asztalra:
-Köszönöm hölgyem! Érdeklődni szeretnék elsősorban hogy hallott e manapság rablóbandákról a környéken. Úgy tudom a fogadósok a világ szinte legjobban informált lakói ezért bátorkodok ijesmit kérdezni öntől. Az utunkon Elya-tól idáig kétszer is ránk törtek. Egyszer orkok, fényes nappal, másodjára az elmúlt éjjel valami banda akik távolról támadtak minket és táborunkat tűzbe akarták borítani. Pedig jól láthatóan van elég fegyverünk és nem látszunk gazdag zsákmánynak, mint ahogy nem is lenne nagyon mit tőlünk fosztogatni. Mégis megpróbálkoztak.
- Azt hittem a falak érdeklik, de sebaj. Rablótámadás? Hmm... - itt elgondolkodik egy időre, majd folytatja - előfordulnak időnként. Gyujtogatókról pedig nem nagyon hallottam. Gondolom arra a kérdésre, miért támadták meg önöket, nem tőlem várja a választ.
Elmosolyodok amennyire a kötések engedik:
-Valóban nem vártam, hogy pontos választ tud nékem adni. De hát ahol lehet próbálkozni kell. Akkor térjünk rá a másik dologra. Miből vannak ezek a falak és miért nem aggódik, hogy apám acélja pókhálóként szaggatja szét?
- Családi titkokat nem adok ki - mosolyodik el a nénike - Viszont próbálja csak ki, de ne itt, mert megzavarná a vendégek nyugalmát. Közvessen kérem! - azzal nehézkesen feláll, és lassan elindul az egyik általad falnak hitt részhez, és férfetolja majd belép, megvárja míg utána mész, majd visszatolja a panelt. Egy kisebb helyiségbe érsz, ami valami dolgozó szobának tűnik, mert sok tekercs hever a polcokon, és halamsa iratkupac van az ülőpárnákkal körülvett asztalon. A néne rámutat az egyik falra:
- Na itt kísérletezhet kedvére - közli, majd halkan felkuncog.
Utána odaballag az egyik ülpárnához, és nehézkesen letelpszik rá.
Felszedem a fegyvereim és követem a nénikét.
Mielőtt nekiesnék a falnak meghajolok felé:
-Kérem bocsásson meg, hogy elfelejtkeztem bemutatkozni! Gren vagyok a Kőszakállú klánból, Tarin szülötte.
- Igazán örvendek. Haiy-Ti vagyok. De ne szégyellősködjön essen csak neki annak a falnak - mondja mosolyogva.
Elsőnek odalépek a falhoz és a kezemmel megtapogatom, az ujjaimmal megnyomogatom egy kicsit majd ököllel megkocogtatom kissé, ahogy a szikláákat otthon, mikor a hangjából akarunk információt az anyagáról.
Tapintásra olyan, amilyennek látszik: selyem. Ahogy megnyomogatod, feszes szövetnek tűnik. Megkocogtatod ököllel, de nincs hangja.