Hollószárnyak

[Pettyes]

Odamegyek hozzájuk és szólok nekik!
- Ha minden igaz megvan a gyerek, nagyon riadt lehet, mert hallottam sírni, jöjjenek odavezetem magukat! Elindulok, és közben hátranézek, hogy követnek-e, ha nem magam fogom a gyereket megközelíteni egyedül, ahogy már írtam!
- Azonnal mutatni meg hol van - mondja neked a nő, majd ő is, és a nagy úr is veled tart.
Mikor odaértek a hőfolt még ott van, a nő előre megy, és int nektek, hogy maradjatok. A nagyúr nem követi a nőt, ő is megáll. A hölgy mikor közelebb ér, letérdel nem messze folttól, és beszélni kezd lágy hangon. Nem értitek a szavait, de a hanghordozásából érzitek, hogy igyekszik megnyugtatni a gyereket. Kisvártatva cérnavékony sírós hangon válasz érkezik a sötétség belsejéből. Egy ideig elbeszélgetnek egymással, a gyerkőc lassan abbahagyja a hüppögést. Körülbelül 20 perce beszélhetnek már, mikor a sötétség lemálik a gyerekről, és láthatóvá válik, ahogy ott kuporog a földön. A nő oda megy, átöleli, megsímogatja a fejét, majd felemeli, és elindul vele a tábor felé.

Massza Rex: a karid ebből annyit lát, hogy a nő beszélget a semmivel, nincs ott senki, csak sötét van, de az sem tűnik természetellenesnek, majd jóval később hirtelen ott terem a gyerek a nő elött, mintha a semmiből került volna elő.

A táborba érve a nő a gyerkőcöt a batárba viszi. A nagyúr is beszáll a batárba, és a gyerekkel marad. A nő kiszáll a kocsiból, és Gren felé int.