Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Elindulok az ivóban lévő felé! A pultnak támaszkodva áll az "áldozattal együtt.
Nem nézek egyik szemébe sem, pillantásommal a csapost célzom meg! - Kiáltok is neki, hogy egy sört kérek, mikor elég közel érek hozzájuk, megbotlást színlelve a tolvaj éppen akciózó karját megragadom, a másik, áldozat arcába véletlen beletenyerelve elfordítom az arcát az éppen akciózó felé, hogy lássa mi történik, közben sűrű bocsánatkérést intézek feléjük ügyetlenségemért!
A tolvaj méltatlankodó kiáltása félúton megakad. Az áldozat kiperdül a kezedből és az övén függő kard felé kap, aztán megmerevedve nézi a tolvaj kezéből a földre hulló ékköves tőrét. Szisszenve felkapja a földről. Eközben a tolvaj előbb megpróbálja kitépni a kezét a szorításodból (nem sikerül) majd a baljában tartott korsót dobja a fejed felé. A korsót sikerül elkerülnöd a fejed félrekapásával, de nem tudod megakadályozni, hogy a megüresedett kezével kirántsa egyik tőrét az övéből és feléd szúrjon.
A másik szobából robaj hallatszik, ahogy a tolvaj társa fellöki a székét.