Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Amikor felkelek látom, hogy a nap már magasan jár. Elrévedek egy kicsit, hogy mily gyorsan vége lett annak a csodának, amiben eddig élvezetemet leltem. Ezután eszembejut a viadal, gyorsan elvégzem a tisztálkodási szokásokat, felöltözök és elindulok lefelé a lépcsőn. Lefelé, illetve a fogadóban gyors intést vetek mindenki felé köszönés képpen és megállás nélkül sietek az udvarra, hogy megkezdjem felkészülésem az esti bemutatóra! Körbenézek, hogy van-e megfelelő hely majd a felkészüléshez. Az udvaron van elég hely (ami ritka a belvárosi telkeken), bár a szélesebb mozgásokhoz néha kissé szűk neked. Először egy meditációs formát öltök, melyben megtisztítom gondolataim az edzéshez. Nem zavar, ha körülöttem nézelődnek, nem terelik el figyelmem a koncentrációról. Majd elkezdem a különböző bemeneteket, fogásokat próbálgatni, illetve egy-két erőgyakorlatot végzek. Párszor kénytelen vagy a hirtelen oldalravetődést is gyakorolni, mert a törpék szállítószekerei, nem a leglassabb tempóban közlekednek az udvaron. Megúszod sérülések nélkül a dolgot és a véred fel is pezsdíti, hogy nem csak formagyakorlatokat végzel.
Mikor úgy érzem, hogy kellően elfáradtam, de nem teljesen visszamegyek a fogadóba, letisztálkodom, megétkezem és természetesen beszélgetést kezdeményezek, fogadok bárkivel, aki éppen érdeklődik, de ha nem, akkor a gondolataimban elkezdem felkészíteni magam, hogy a legjobb formám nyújtsam az este folyamán.
Pár törpe ismerőssel futsz össze akik gondosan végigmérnek és egymás közt beszélgetve esélyeket latolgatnak. Észreveszed, hogy a többség óvatosan áll hozzá a dologhoz. Tömzsipöröly elkülönít egy kis asztalt és egy törpe, meg egy ember fogadási nyilvántartást állít fel. Mikor megnézed látod, hogy az esélyek számolgatásánál nagyjából egyező értékek vannak és mindkettőtökre nagyjából ugyanojan arányokkal fogadnak.