Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Amikor Hajerun válaszol kérdésemre egy picit megnyugodok, hogy tán mégsem kell annyit aggódni a problémán és nem kell a fél várossal bajlódni! Ezek után figyelmessen hallgatom Hajerun beszélgetését az Atyával, de rá kell jöjjek, hogy ez a rész nem az erősségem! Nem sokat értek ehhez a részhez, leginkább csak nézek rájuk, időnként körbe pillantok, hogy vajon csak én vagyok ilyen ostoba, vagy másnak is gondjai vannak ezzel, majd úgy döntök, hogy tekintetem visszairányítom a térképre. Bár a térkép olvasáshoz sem értek próbálom emlékeimből felkutatni és beazonosítani a helyet! Jellegzetes pontokat keresni, ahol esetlegesen már jártam, visszaidézni azon dolgokat, amiket esetleg akkor láttam és fontos volt, lehet számomra! Amikor befejeződik a beszélgetés közöttük, egy kicsit értetlenkedve, de végig nézek Íshar-on és Meríín-en és felteszem ama buta kérdésem Hajerunnak, hogy
- Hogyan akarja, hogy segítsenek olyan harcosok, akik tulajdonképpen sérültek?! - Nézek a két mellettem ülőre, majd kérdőn Hajerunra.
A térképen felismered a vizet és pár épület jelét. Nagyjából be tudod azonosítani merre is lehet az az épület. (elég rosszhírű környék, néhány szállítmányt kísértél ott keresztül és szinte mindig verekednetek kellett. Viszont elég olcsón lehet raktárt bérelnie annak aki nem sajnálja pár fegyveressel őriztetni.)
Íshar felvont szemöldökkel kérdőn néz rád, aztán zordan elmosolyodik:
-Ítél meg külső? Hiba. Mire terv kész miénk kötések lehull és kész harcra. De ha akar csinál most viadal! Mi menni utánna egyel kevesebben.
Hajerun is rád pillant:
-Ne aggódj. Sérüléseik már múlóban vannak, és biztosíthatlak tőlük akár most is lerohanhatnánk a helyet.