Gyöngyösi Nándor
Isteni játszma
A pakli kezemben,
S talán a Tiédben is,
(Mi még sosem pókereztünk)
Nem is Apollón keverte,
De úgy érzem, én vagyok
Fortuna kegyeltje,
Amiért életem lapjait átrendezte,
S ebben a pakliban most Te vagy minden lap.
A játékos én vagyok...
Egyedül, időtlen idők óta,
És bár nem vártam szebb s jobb lapot,
Mert lelkemben, mit eddig a nagy Khaosz lakott,
Édes kis társbérlője lett a kis zavaros Érosz.
Folyton-folyvást veszekednek,
(Erisz keze)
De tán néha berekednek,
És belátják, ennél a leosztásnál jobb nem is lehetne.
Drága Dionüszosz,
Mindig, folyton neked segítettem,
Minden körben csak neked kedveztem,
Áldozni már neked nem fogok, elterveztem.
(A Múzsám nem kedvelne)
A lapjárás változott,
A dealer új paklit bontott,
Mert a régi már oly kopott volt.
Az újért Aphrodité boltjába mentem,
Volt más, de én csak ezt a paklit szerettem.
A lapok hevernek,
A régi sebek, mik talán sose voltak, hegednek.
Reménykedem,
hogy ebben a játszmában már nem csalhat senki sem.
A lapokkal jól bánok,
És ha Veled vagyok, már nem fájok.
Lelkem boldog, mert e varázsos vetélkedő megigézte,
Döntöttem,
Ezt a csatát én nyerem,
Szerelmem lángjával
Lelkem Olimposzának minden pókerasztalát
Felégetem.
|
Threaded Mode
